DEFECTO - Duality (2020)

2020. október 16. - chris576

105586587_3026964587399599_2338502312650872727_o.jpg

Találós kérdés: mi a közös a magyar Pokolgép zenekarban és a dán Defectoban? Hát az, hogy mindketten felléptek már a Metallica előtt. És ez azért komoly reklám egy feltörekvő bandának. Egy ilyen lehetőségért sokan ölnének is akár, nem adatik meg csak úgy. Jut eszembe: 2007-ben a Ronnie James Dioval fémjelzett Black Sabbath, pontosabban a Heaven & Hell is fellépett a Metallica előtt Bécsben. Igaz, különleges vendégként voltak feltüntetve, nem előzenekarként, na de…

A Defecto immáron a harmadik nagylemezét dobja piacra "Duality" címmel, mely 2020. október 23-án érkezik a Black Lodge Records jóvoltából. A dánok erőteljes heavy/power/groove metalban utaznak (mármint szerintem; hivatalosan ugyanis progresszív metalként van feltüntetve). Megmondom őszintén, az első hallgatás alkalmával még nem igazán éreztem a bandában rejlő energiákat, a potenciált. Ez ugye lehet hangulatfüggő, rögtön írhattam volna egy negatív kritikát, miszerint tucatprodukció, ezer és egy ilyen van már és a többi.

De én kivártam: addig erőltettem a dolgot, amíg egyszer csak elkapott; igaz, nem minden szerzemény kapcsán lett úrrá rajtam az a bizonyos eufória: egyedül talán a Rise című darab hallgatása során ért össze igazán a fülem a számmal. De! Ezek a nóták attól, hogy nem mind gigaslágerek, nagyon is jók. A lemezt nyitó Rings Of Saturnt például majd szétfeszíti az energia, kegyetlenül hasítanak benne a riffek, robban a groove.

A The Uninvited is embertelen húzós, szikár riffjei vadállat módon rontanak az emberre. A verzék alatti énektémák szigorú, míg a refrének dallamos hangnemet ütnek meg. Egy kimondottan jó gitárszóló színesíti amúgy a dalt. Harmadikként érkezik a már felemlegetett Rise, az album legkiemelkedőbb tétele. Itt a riffek és a refrén is legalább akkorát üt, mint Bánfalvi Sanyi a dobokra. Abszolút sláger. Vagy tízszer meghallgattam egymás után.

A Paradigm Of Deceit az akusztikus akkordbontásaival kenyerezi le a hallgatót, az All For You pedig egy gyors, pörgős, szintén afféle slágergyanús darab. Az Untamed is kiváló dalszerzői vénáról árulkodik, a Condemned szintén. Nem is értem, hogy miért nem kapott el elsőre ez a muzsika. Ebben a bandában óriási potenciál rejlik. A Defecto mekkorát szólhat élőben, apám! Szívesen megnézném egyszer őket (nem előzenekarként).

A lemez második fele is nagyon erős, nem igazán találni rajta töltelékdalokat. Egyszer már jó lenne belefutni valami gyatra produktumba is, mert aki olvassa a kritikáimat, totál őrültnek tarthat, amiért állandóan kilenc és tíz pontokat firkálok a recenziók végére. Ez van. A Defecto is egy nagyon korrekt lemezt készül hamarosan piacra dobni. Aki belehallgat a belinkelt videoklipekbe, beláthatja, hogy a banda nem véletlenül lépett fel a Metallica előtt.

Hatalmas groove-ok, kíméletlen riffelés, dallamos refrénarzenál, slágergyanús szerzemények, egy-két fantasztikus gitárszóló - ezek a legfőbb jellemzői az október 23-án érkező, harmadik Defecto nagylemeznek. Valószínűleg sokat fog pörögni nálam az anyag.

9/10

121615229_340888460498368_408689449514570256_n.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr6916240786

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.