Rozsdagyár

NECROT - Mortal (2020)

2020. október 28. - chris576

99252529_3275347669171464_2568327672060968960_o.jpg

Az elmúlt hónapok során számos igen korrekt death metal albumhoz volt szerencsém (sőt, szinte csak ahhoz). Vagy a véletlen hozta így, vagy nekem nincsenek nagy igényeim, nem tudom.

Várható volt, hogy előbb vagy utóbb az utamba kerül majd egy olyan lemez is, melyet nem fogok az egekig magasztalni. Ez csak azért lényeges, mert mostanában többnyire a tízes vagy ahhoz szorosan felsorakozó pontszámok vésődtek a recenzióim végére. A jég ezennel megtört.

A 2011-ben alakult amerikai death metal formáció, a Necrot második nagylemezéhez érkezett, mely a Tankcrimes kiadó égisze alatt jelent meg "Mortal" címmel 2020. augusztus 28-án. Nos, az első nekifutás után egy ideig pihentettem az anyagot, mert egyáltalán nem tetszett és nem akartam azonnal lehúzni. Később aztán ismét elővettem és akkor fogalmazódott meg a jelenlegi, végső ítélet.

Ha csak az ezt megelőző kritikáimat veszem alapul, (Aborted Fetus, Benediction) - akik bár meglehetősen korrekt albumot tettek le az asztalra, mégsem voltam maximálisan meggyőzve - akkor a Necrot vajon milyen osztályzatot érdemel, ha ezeknek még a közelébe sem ér? Ezt szeretném most valahogy összefoglalni.

Az első két dal (Your Hell; Dying Life) meglehetősen unalmas. A harmadik számban (Stench Of Decay) is mindössze egy korrekt gitárszólót véltem felfedezni. A negyedikben (Asleep Forever) a Dismemberes gitártéma tetszett, és valamennyire még a szóló is. A következőben (Sinister Will) ötletes riffelde üti fel a fejét, de őszintén szólva ez sem kenyerezett le igazán. A folytatásban (Malevolent Intentions) ismét az album első felének szürkesége tér vissza és ezen még a dal közepén felbukkanó - egyébként korrekt - riff sem segít.

A nyolc és fél perces címadó és egyben záró tételben hallhatóak a legjobb témák. A lemezt rossznak nem mondanám, inkább amolyan tucatprodukcióféle. Az ember néha felkapja a fejét egy-két ötletesebb résznél, de igazából ennyi, nem hallgattatja magát. A hangzása sem nyerte el a tetszésemet, a borító viszont pazar, de ez ugye önmagában még kevés az üdvösséghez.

Nem húzzák egyébként sokáig a rétestésztát (az anyag harmincnyolc perc). Ez amúgy jó pont, mert sokan csak rontanak a helyzeten azzal, hogy egy meglehetősen unalmas lemezt még jó hosszúra is nyújtanak.

Senkit nem akarok lebeszélni a Necrot legújabb dobásáról, de az az igazság, hogy ennél sokkal jobb korongok is keringenek a világhálón vagy éppen sorakoznak a lemezboltok polcain. Akinek rengeteg ideje van és elvakult death metalos, az nyugodtan tehet vele egy próbát. Én pedig asszem keresek magamnak valami mást.

7/10

necrot.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr1516260628

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása