Nem hazudok, ha azt mondom, hogy egy kissé elfogult vagyok az olaszországi Spikerot Records kiadóhoz leszerződött bandák lemezeivel kapcsolatban. Számos kiadványukról írtam már recenziót, és tulajdonképpen egyik sem okozott számomra csalódást. A nagyrészt doom, death és black metalra specializálódott istálló abszolút ígéretes csapatokkal van kibélelve.
A jelen kritika tárgyát képező, 2013-ban alakult olasz Shores Of Null ráadásul a Spikerot főnökének, Davide Straccionénak a bandája (aki az énekes posztot tölti be csapatban). A zenekar további tagjai: Gabriele Giaccari - gitár, Raffaele Colace - gitár, Matteo Capozucca - basszusgitár, Emiliano Cantiano - dobok. A doom/death stílusban utazó csapat harmadik nagylemeze, a "Beyond The Shores (On Death And Dying)" is a Spikerot égisze alatt látott napvilágot 2020. november 27-én.
Az első két album ("Quiescense" - 2014, "Black Drapes For Tomorrow" - 2017) is hasonló vonalon mozgott, viszont az új annyiban más, hogy az egész anyag egyetlen harmincnyolc perces dalból áll. Persze simán részekre bontható, nem úgy van felépítve, hogy elejétől a végéig ugyanazok a témák ismétlődnek benne. Ha hasonlítanom kellene valamihez a zenéjüket, akkor a My Dying Bride-ot tudnám felhozni, ugyanis a Shores Of Null is azt a fajta melankolikus, befelé fordulós doom/death metalt játssza, mint a legendás brit csapat.
Tiszta ének és hörgős vokál váltogatja egymást a rengeteg melódiát tartalmazó, leginkább lassú tempójú szerzeményekben. Hegedű is színesíti amúgy a dalokat, szóval a My Dying Bride-párhuzam igencsak helytálló. A szomorkás, mély érzelmektől fűtött muzsikával kiváló összhangban van a gyönyörű, mindösszesen pár darab kopár fát ábrázoló, téli lemezborító. A hideg évszak már beköszöntött, a vidámság pedig már csak távoli emlék a Covid-19 árnyékában.
A következő vendégzenészek is közreműködnek a korongon: Mikko Kotamäki (Swallow The Sun) - vokál, Thomas A.G. Jensen (Saturnus) - vokál, Elisabetta Marchetti (Inno) - vokál, Martina Lesley McLean - vokál, Marco Mastrobuono (Hour Of Penance) - basszusgitár, Paolo Campitelli - zongora, Fabio Gabbianelli - basszusgitár, Valentina Gabbianelli - hegedű.
A mostani, egyébként is búvalbélelt időszakban nem biztos, hogy jó választás a Shores Of Null albuma, de a melankolikus jellege nem kimondottan depresszív. Inkább amolyan merengős, romantikus, álmodozós. Szóval, nyugodt szívvel fel lehet rakni, nem rohan rögtön az ember egy doboz Gillette-pengéért megkönnyíteni az életét.
Ezúttal sem kellett csalódnom a Spikerot Recordsban, itt egy újabb kiváló anyag, melyet csakis ajánlani tudok. A célközönség nyilván a doom/death kedvelők tábora, de a szimplán csak darkos zenék rajongói is örömüket lelhetik a korongban. Izgatottan várom a kiadó újabb gyöngyszemeit!
9,5/10
