Rozsdagyár

2020 legjobb külföldi rock/metal albumai

2021. január 01. - Kovenant

kollazs_10.jpg

Szerencsére 2020 a vírusnyavalya ellenére lemeztermés szempontjából kifejezetten erősnek bizonyult: bár szélvészgyorsan tűntek el a semmibe a promóció és a turnék elmaradása miatt a kijött stúdióanyagok, valamint az egész rock- és metalszakma került szinte légüres térbe, ami miatt valahogy súlya sem volt a megjelenéseknek, mindezek ellenére az idei albumok minőségére egy rossz szavunk sem lehet.

Az elmúlt évekhez hasonlóan ismét kigyűjtöttük a Rozsdagyárban kritikával együtt bemutatott, számunkra legjkiugróbb külföldi korongokat. Tavalyhoz hasonlóan (lásd ITT) újfent harmincöt lemez került a toplistánkra: egyrészt 2020 a recenziók számában is rekordot hozott számunkra, másrészt tényleg a bőség zavarával küszködtünk. Országhatároktól és alstílusoktól függetlenül válogattunk a jóból, így megint egy rendkívül változatos és reményeink szerint hetekre-hónapokra bőséges hallgatnivalót biztosító összeállítással búcsúztatjuk az ó- és köszöntjük az újévet.

35. hely: AGES - Uncrown

ages_2.jpgÓriási melódiák érkeznek sorra a jobbnál jobb dalokban a svéd dallamos black metal banda lemezén, melyek egyfajta hősies, epikus atmoszférát teremtenek végig a korongon. Itt korántsem valamiféle depresszív, köldöknézős, magába forduló feketefémről van szó: mintha az Amon Amarth hangulata, szellemisége lengené be az egész anyagot. Az Ages remek albummal állt elő, melynek legerősebb pontjai az egészen elképesztő dallamérzék és a kifejezetten energikus, emelkedett atmoszféra (a lemezkritika ITT olvasható).

34. hely: ONSLAUGHT - Generation Antichrist

onslaught_1.jpg

A brit Onslaught idei nagylemeze ismét úgy robog, mint a gyorsvonat, szédületes energiával és sebességgel. A végeredmény egy régisulis, leginkább a másodvonalas thrash metal négyes (Testament, Exodus, Death Angel, Dark Angel) öröksége nyomán haladó, embertelen kövér riffekkel támadó, pengés szólókat tartalmazó kiadvány, mely tíz kegyetlen tétellel tépi le a fejünket, és még a legvájtfülűbb kritikus is csak bólogatni tud a teljesítményre (a lemezkritika ITT olvasható).

33. hely: KVELERTAK - Splid

kvelertak_1.jpg

A black metalból, hardcore punkból és a hetvenes-nyolcvanas évek klasszikus rockzenéjéből összegyúrt elegyet játszó norvég Kvelertak új énekessel készült idei albuma azok közé az anyagok közé tartozik, melyeket a legnegatívabb hangulatunkban is erősen ajánlott felrakni: észrevétlenül mosódik majd ki a fejünkből és szívünkből a feszültség vagy éppen a düh, a frusztráltság és ahogy haladunk előre a dalokkal, egyre töltődünk fel energiával és egy idő után legszívesebben szétrúgnánk a szoba falait (a lemezkritika ITT olvasható).

32. hely: DARK FORTRESS - Spectres From The Old World

dark_fortress_2.jpg

Az 1994-ben megalakult német Dark Fortress nem véletlenül érdemelte ki a progresszív black metal jelzőt: az indulásakor még tipikus black metallal operáló formáció jócskán megreformálta a saját arculatát, a rokon műfajokból átemelt stílusjegyeket kiválóan sikerült vegyíteniük a feketefémmel. A gyökerek megegyeznek, de a kísérletezés eredményezte progresszivitás messze sodorta őket a kiindulási ponttól. Ez a fejlődés pozitív megnyilvánulása, amikor egy zenekar nem tagadja meg a múltját, hanem inkább a csúcsra járatja azt (a lemezkritika ITT olvasható).

 31. hely: HAKEN - Virus

haken_1.jpg

A 2007-ben létrejött angol Haken kezdetben afféle Yes-Genesis vonalas klasszikus progresszív rockban gyökerező muzsikát tolt, ez leginkább a 2010-es "Aquarius" című debütalbumukon érhető tetten. Aztán fokozatosan mozdultak el a színtér modernebb megközelítésű világa felé és ez az előző korongjukon csúcsosodott ki. A friss lemez pedig modern progresszív metalkodás közel egy órában: a gitárok kíméletlenül zúznak, a duplázók kegyetlenül dörögnek és végre véglegesen sikerült túllépni a '70-es évek örökségén és kortárs irányba mozdulni (a lemezkritika ITT olvasható).

30. hely: ODRAZA - Rzeczom

odraza.jpg

A lengyel Odraza albuma a fekete színt a legkülönbözőbb megvilágításokban és textúrákban prezentálja a hallgatónak, látásmódja kiemeli a black metal zenekarok miriádjából, de brutalitásuk és technikájuk továbbra is a stílushoz köti őket. Nincs szó semmiféle fejlógatós depresszív vagy kizoomolós atmoszferikus black metalról, ez az album egy kíméletlen, energikus darálás, stílusidegen elemekkel pont annyira megtűzdelve, hogy még ne lógjon ki a skatulyából, de ne is váljon egyhangúvá (a lemezkritika ITT olvasható).

 29. hely: MIDNIGHT - Rebirth By Blasphemy

midnight.jpg

Az amerikai Midnight produkciója teljes eszképizmus: egy pillanatra sem lehet komolyan venni a sátánizmusról, gyilkolászásról, pokolbéli blaszfémiáról szóló dalszövegeket (az ördög kakija, tényleg?). De ez a bő félórás, sörgőzős, loncsos hajú, nekiizzadt őrület nem is erről szól: rock'n roll ez is, csak éppen fél kiló kokain és amfetamin betolása után, egy közép-nyugati kisváros hányásfoltos rockkocsmájában, hajnali fél négykor. Garantált agylazítás és feszültséglevezetés (a lemezkritika ITT olvasható).

28. hely: JUPITER HOLLOW - Bereavement

jupiter_hollow_2.jpg

A Rush mellett mára talán legjobban a Tool munkássága hagyta a legmélyebb nyomot a kanadai Jupiter Hollow zenei világán, azonban a kanadaiakon mindvégig szilárdan érződik, hogy ők a '70-es évek klasszikus progresszív rockján nevelkedtek, minden rezdülésük, megoldásuk, dallamfordulatuk onnan eredeztethető. Egyformán használják a modern vonal djentes, poliritmikusan tördelt riffelését és ütemeit, valamint a gyönyörű, kidolgozott vokálokat és dallamokat (a lemezkritika ITT olvasható).

27. hely: TALLAH - Matriphagy

tallah_1.png

A Pennsylvania állambeli Tallah olyan tökéletesen használta fel újra a kétezres évek mai szemmel néha már röhejes nu-metal manírjait, anélkül, hogy a nosztalgia legenyhébb utóízét is éreznénk rajta, hogy az elképesztő. Mindenki, aki rajongott, vagy esetleg a mai napig rajong a Slipknot, a Korn vagy a Linkin Park zenéjéért, de szívesebben fedezné fel újra korabeli kedvenceit mai, modern hangzással, az azt fogja mondani az október elején megjelent „Matriphagy” hallatán, hogy „Na ez!” (a lemezkritika ITT olvasható).

 26. hely: -(16)- Dream Squasher

-_16_-.jpgAz 1992-ben alakult, Santa Anából induló, jelenleg Los Angeles-i székhelyű, Bobby Ferry vezette sludge metal banda, a -(16)- négyéves szünet után jelentkezett új anyaggal, és ez az album egy olyan lemez lett, melyre méltán lehetnek büszkék. A "Dream Squasher" minden bizonnyal már most előkelő helyet foglal el életművükben. Ezek a fiúk már sanszosan nem fognak átmenni más stílusba, az nem állna jól nekik, meg aztán nem is lenne hiteles eme metamorfózis tőlük (a lemezkritika ITT olvasható).

25. hely: PROTEST THE HERO - Palimpsest

protest_the_hero_1.jpg

Minden negatív előjel ellenére a kanadai modern progresszív metal csapat, a Protest The Hero új albuma óriási: lenyűgöző zeneiség, óriási dallamok, kiérlelt kompozíciós képességek, szóval van itt minden, de ami a legfontosabb: önálló, karakteres dalok sorakoznak a korongon, melyek már egy-két hallgatás után saját arculatot nyernek (a lemezkritika ITT olvasható).

24. hely: NECROWRETCH - The Ones From Hell

necrowretch_1.jpg

A 2008-ban megalakult francia black metal banda, a Necrowretch februárban jelentette meg negyedik soralbumát. A csapat dalszövegeinek egyik fő táptalaja a sátánizmus, mely egy énközpontú, az embert, mint isteni lényt ábrázoló vallás. Nos, a zenekar legújabb anyagát hallgatva valóban úgy érezzük, mintha valami földöntúli, sátáni erő költözött volna belénk (a lemezkritika ITT olvasható).

 23. hely: HEATHEN - Empire Of The Blind

heathen_1.jpg

Az 1984-ben alakult amerikai thrash metal csapat, a Heathen  sosem a száraz darálás megszállottja volt, de progresszív ízekkel sem lehet őket jellemezni: leginkább a tradicionális heavy metal és a thrash riffelésének elegyét találhatjuk meg dalaikban. Ilyen színvonalon és ilyen hitelességgel a thrash metalt egyetlen fiatal banda sem fogja tudni játszani soha, varrjanak fel akárhány bandalogót a farmermellényükre. Remek album, 2020-ban a maga színterén talán a legjobb (a lemezkritika ITT olvasható).

22. hely: GAEREA - Limbo

gaerea.jpg

A 2016-ban alakult portugál black metal csapat, a Gaerea második nagylemeze, a "Limbo" súlyos, sötét, érzelmi töltete pedig csontig hatoló. Hallgatása közben valami hasonlót érezhetünk, mint a Tiamat "Wildhoney" albumánál: olyan, mintha egy sötét alagútban haladnánk szép lassan a fény felé, miközben átjárja testünket/lelkünket a hamarosan ránk váró megkönnyebbülés és boldogság okozta katartikus sokkhatás (a lemezkritika ITT olvasható).

21. hely: CULT OF LILITH - Mara

cult_of_lilith_1.jpg

2020-ra a death metal zászlaja alatt már mindent eljátszottak, ami elképzelhető, de az izlandi Cult Of Lilith bemutatkozó albuma újat tud mutatni. A lemez kíméletlen, dörzsölős-darálós, barokk zenei hatásokkal alaposan megfűszerezett, helyenként black metalos ihletésű témákkal feldúcolt technikás death metal, mely pont annyira dallamos, hogy keménységéből még ne veszítsen, de a legkülönbözőbb zenei hatások megtörik annyira a duplázós-hörgős sormintát, hogy egy percre sem válik egyhangúvá (a lemezkritika ITT olvasható).

20. hely: VOUS AUTRES - Sel De Pierre

vous_autres.jpg

A 2017-ben megalakult francia black metal duó, a Vous Autres nem egy átlagos formáció: a névtelenségbe burkolózó banda atmoszferikus feketefémet játszik éjfekete köntösbe csomagolva, szélvészgyors és gonosz vadulásoktól mentesen. Az anyag mélysége egészen a pokol legmélyebb bugyraiba hatol, monumentalitása pedig az égig ér (a lemezkritika ITT olvasható).

19. hely: OCEANS OF SLUMBER - Oceans Of Slumber

oceans_of_slumber_1.jpg

A Texas állambeli Oceans Of Slumber az utóbbi időszak egyik legérdekesebb formációja, melynek azonban valahogy sosem sikerül elérnie azt a pozíciót vagy elismertséget, mely már legalábbis a 2016-os "Winter" albumuk óta kijárna neki. Kétségtelen tény, hogy választott stílusuk, a doom és death elemekkel súlyosbított progresszív metal korántsem milliók játszótere, de zenéjük minősége alapján már bőven ott kellene lenniük a színtér nagyágyúi között. Az új album elgondolkodtató, felkavaró zenei élményt nyújt, mely Cammie Gilbert énekesnő hangja által mégis valamiféle pozitív, felemelő végkicsengést kap (a lemezkritika ITT olvasható).

 18. hely: MEDICO PESTE - ב:The Black Bile

medico_peste.jpgA 2010-ben alakult lengyel black metal formáció, a Medico Peste albuma rendkívül elborult, de ragadós, levakarhatatlan cucc. Nem tipikus black metal, sokkal több annál: noise rock elemek keverednek a feketefémmel: talán progresszív black metalként kategorizálható a stílusuk, mert különleges, újító, előremutató (a lemezkritika ITT olvasható).

 17. hely: HECATE - In Nomine Artem Blackium

hecate_1.jpgAz egyiptomi szimfonikus black metal csapat, a Hecate új lemeze olyan, mint egy éjsötét dzsungel: minél mélyebbre hatolsz, annál ijesztőbb, annál szerteágazóbb, annál izgalmasabb, egyszerre mégis áttekinthetőbb, mondhatni barátságos, mert tele van könnyen beazonosítható elemekkel: Szimfonikus hangszerekkel, dallamos futamokkal, vibráló gitártémákkal, nagyívű énekszólamokkal (a lemezkritika ITT olvasható).

16. hely: PAIN OF SALVATION - Panther

pain_of_salvation.jpg

A svéd progresszív metal bandának, a Pain Of Salvationnek sosem esett nehezére a hallgató lelke mélyére hatni. A korong ötvenhárom perce észrevétlen repül el, és bár helyenként súlyos metaltémák repkednek az ember feje felett, a mű valahogy mégis földöntúli nyugalmat sugároz magából. A patakként csobogó zongora, a dallamot kísérő gitár, és Daniel Gildenlöw angyali hangjának keverékét hallgatva a vonatablakból nézve még a százhalombattai olajfinomító tornyai is varázslatos délibábszerű jelenésnek tűntek (a lemezkritika ITT olvasható).

15. hely: TOMBS - Under Sullen Skies

tombs_1.jpg

A Brooklyn-i post-metal brigád, a Tombs új albuma nem a mostanában egyre nagyobb teret nyerő úgynevezett stílusgyakorlatot erősíti, hanem friss és kondicionált. A black metal témák több ízben is doomos elemekkel fonódnak össze, tökéletes szimbiózist alkotva. A harmóniák pedig sokkal mélyebb érzelmi töltetet kaptak, mint bármikor korábban: gyönyörű, olykor szívbemarkoló melódiákkal operál a csapat (a lemezkritika ITT olvasható).

 14. hely: DRACONIAN - Under A Godless Veil

draconian.jpg

A svéd gótikus doom metal együttes, a Draconian esetében a csodálatos dallamorgia és a rendkívül ízléses hangszerelés viszi el a hátán a produkciót. Nem felejtettek el dallamokat írni, a hangzás a tőlük már elvárhatóan analógos, lekerekített megszólalás, a hangszeres produkció kifogástalan, Heike Langhans énekét élmény hallgatni, akit pedig a záró kilencperces Ascend Into Darkness nem varázsol el, az minden bizonnyal semmilyen úton-módon nem fogja megkedvelni a gótikus doom színteret (a lemezkritika ITT olvasható).

13. hely: ANAAL NATHRAKH - Endarkenment

anaal_nathrakh.jpg

A brit Anaal Nathrakh az extrém metal egyik legkülönlegesebb bandája: indusztriális grindcore és szimfonikus black metal furcsa keveréke. Aki ismeri a bandát, az tudja, hogy nagyon sajátos hangulatvilággal operál a brit csapat. Ez valahol mindig is egyfajta pőre filozófia - horror kombó volt, az új albumukon viszont nagyobb hangsúlyt kap a tiszta ének és a dallamok (a lemezkritika ITT olvasható).

 12. hely: SELBST - Relatos De Angustia

selbst_2.jpg

A venezuelai kortárs black metal csapat, a Selbst albuma egyértelműen magán hordja a '90-es évek második feketefém hullámának norvég DNS-ét, de fényévekre is van attól, mert nyakig merül a post-black hatásaiba. Egyfajta klasszicista feketefém ez: kifejezetten intelligens, nagyon okosan, tudatosan megkomponált, csodaszép melódiákkal teli anyag ez, mely mégis magában hordozza a kilátástalan, leginkább önpusztító agressziót is (a lemezkritika ITT olvasható).

11. hely: MY DYING BRIDE - The Ghost Of Orion

my_dying_bride_2.jpg

A brit death/doom metal banda, a My Dying Bride egy komoly, érett és elmélyült hallgatást kívánó albummal állt elő, mely pontosan illeszkedik eddigi műveik sorába: furcsa is lenne, ha pályájuk e szakaszában állnának elő valami radikálisan mással. Jól van ez így: felemelő hallgatni az angolok produkcióját, mely a gondok és megpróbáltatások ellenére mégis valahogy pozitív kicsengésű (a lemezkritika ITT olvasható). 

 10. hely: BLAZE OF PERDITION - The Harrowing Of Hearts

blaze_of_perdition.jpg

A lengyel kortárs black metal zenekar, a Blaze Of Perdition új albumának dalaiban sorra feltárulnak bűneink, árulásaink, függőségeink és szenvedélyeink. Ehhez ez az epikus jellegű, komplex, de mégis rendkívül dallamos, helyenként rockos atmoszférájú zene tökéletes aláfestést biztosít. Hatalmas piros pont jár a lengyeleknek azért, hogy egyetlen pillanatra sem engedtek a giccsnek: itt nincsenek hablaty-latin nyelvű kórusbetétek, gyermekkórusok, filmzenés suttogások és átkötések, no meg szimfonikus csilivili (a lemezkritika ITT olvasható).

9. hely: ULCERATE - Stare Into Death And Be Still


ulcerate.pngAz új-zélandi death metal együttes, az Ulcerate a folyamatos zenei fejlődést és az extrém metal szántalan stílusirányzatának egyfajta szintézisét tűzte zászlajára: szinte mindegyik lemezük eltérő zenei világot tár elénk, értve ezalatt a metalrajongók táborát. A korong dalai teljes mértékben nélkülözik a disszonáns, avantgárd vagy éppen totálisan kaotikus death metalt, ehelyett kapunk pontosan egy órányi death/doomot, szokás szerint rendkívül összetett, technikás, eszement tempó- és témaváltásokat halmozó szerzemények képében (a lemezkritika ITT olvasható).

8. hely: TESTAMENT - Titans Of Creation

testament_4.jpg

A veterán amerikai thrash metal csapat, a Testament karrierje talán legjobb albumát készítette el idén: szétrobban a korong az energiától, ott dübörög a fülben, a szívben, a lélek legmélyén, iszonyú erőket mozgósít, egyszerre ad hitet ezekben a nehéz időkben, s nyújt reményt az előttünk álló évekhez is, mert teljesen egyértelmű, hogy nem ez volt a gárda legutolsó dobása. Chuck Billy talán soha nem énekelt ennyire jól, soha nem hatotta át ennyi pozitív életöröm, soha nem figyelt ennyire a kisebb részletekre (a lemezkritika ITT olvasható).

7. hely: ORANSSI PAZUZU - Mestarin Kynsi

oranssi_pazuzu_2.jpg

Nagy fába vágja a fejszéjét, aki az Oranssi Pazuzu zenéjét szeretné bekategorizálni. A finn kvartett ugyanis mindenhonnan is meríti inspirációit. Hörgés, fuvola, vonósok, szinti, elektromos gitár; a lista közel nem teljes, és mégis valahogy ez a „Mestarin Kynsi” névre keresztelt lemez formájában alakot öltő zenei katyvasz az elejétől végéig koherens, dinamikus és lenyűgöző. Az album jéghideg, tömör fehér törpeként lebeg az űrben, és stílusa magához tapaszt minden hangszert, nem lebegnek körülötte dzsesszes, elektromos, vagy folkos kisbolygók (a lemezkritika ITT olvasható).

6. hely: ELDER - Omens

elder.jpg

Az amerikai stoner-progresszív metal brigád, az Elder úgy tud érzelmeket kialakítani dalaival, hogy azok mindegyikében megjelenik a szépség: a fantasztikus mennyiségű és kidolgozottságú ikergitáros dallamvezetés vagy éppen a pszichedelikus, kozmikus távlatokat bejáró ábrándozás mind-mind erről szól. Nem egyszer beugorhatnak a hetvenes évek prog-rock óriásainak (Pink Floyd, Yes) megoldásai, eszközei, de az Elder olyan távol áll bármiféle plágiumszagú hozzáállástól vagy éppen - túlzott eufemizmussal szólva - tiszteletadástól, amennyire az egyáltalán elképzelhető (a lemezkritika ITT olvasható).

 5. hely: AC/DC - Power Up

acdc_12.jpg

A brit-ausztrál hard rock banda, az AC/DC különösebb felhajtás nélkül egyszer csak visszatért és sikerült mosolyt varázsolniuk ennek az elcseszett évnek az arcára. A fene se gondolta volna, hogy ez így még egyszer összejön: márpedig összejött, olyannyira, hogy simán kijelenthető, hogy a "Power Up" messze a legjobb AC/DC-anyag az 1990-es, szenzációs "The Razors Edge" album óta. Mondjuk Angus Young megátalkodottságát ismerve most már azon sem lepődnék meg, ha egy-két év múlva megint jelentkeznének egy lemezzel. Az AC/DC visszajött, hogy 2020-ban megmentse ezt a nyomorult, vírusjárvány által sújtott világot: hát persze, hogy sikerült nekik (a lemezkritika ITT olvasható).

4. hely: NAPALM DEATH - Throes Of Joy In The Jaws Of Defeatism

napalm_death_1.jpg

Ha ma valaki azt mondaná, hogy a Napalm Death grindcore zenét játszik, az bizony úgy hangozna, mintha Dosztojevszkijre krimiíróként hivatkoznánk. Az alap lehet hogy az, de amit itt ezek a bő ötvenes brit úriemberek művelnek, arra az embertelen még enyhe kifejezés. Ugyanis itt minden van, amit csak extrém metalnak nevezhetünk: D-beat, crust punk, hardcore, thrash, black metal, no meg leginkább avantgárd indusztriális metalként jellemezhető zajrettenet (a lemezkritika ITT olvasható).

3. hely: PALLBEARER - Forgotten Days

pallbearer.jpg

Ha valaki, aki végigkövette az amerikai post-doom csapat, a Pallbearer eddigi pályáját és kevesellte volna a keményebb, metalosabb megközelítést a későbbi stúdióanyagokból, az itt megtalálhatja, amit eddig hiányolt. Érett, csodaszép kompozíciós megoldások és remek gitárszólók is rendre előkerülnek, egyszóval nem érheti szó a ház elejét. Óriási, habár meglehetősen sötét hangulattal bír a lemez, de valahogy mégsem depresszív a végeredmény. Mintha csak egyfajta lelki terápián mennénk keresztül, melynek során a Pallbearer zenéje kihozza belőlünk a kétségeket, fájdalmakat és a végére éppen emiatt meg is könnyebbülünk (a lemezkritika ITT olvasható).

 2. hely: INTRONAUT - Fluid Existential Inversions

intronaut_1.jpg

Az amerikai Intronaut a nemzetközi metalszíntér egyik legkülönlegesebb és leginkább besorolhatatlan csapata: nehéz definiálni a stílusukat, leginkább dzsesszhatásokat is erősen magába olvasztó, modern, poliritmikus, groove-os, technikás progresszív metalnak lehetne azt jellemezni, melyet kiváló énekdallamokkal és refrénekkel díszítenek. Mindehhez kimagasló, virtuóz hangszeres teljesítmény társul és a végeredmény mindig lenyűgöző (a lemezkritika ITT olvasható).

1. hely: ENSLAVED - Utgard

enslaved_1.jpg

Ma már a '70-es évek pszichedelikus, illetve progresszív rockja éppúgy része a norvég Enslaved atmoszférájának, mint a tradicionális feketefém vagy éppen a folk metal. Az együttes dalszövegei mindig is az északi ógermán, viking mondavilágon és mitológián alapultak és ez most sincs másként. Hallhatóan óriási munka fekszik az anyagban a zenészek részéről és ezt illik meghálálni a figyelmünkkel. Nem is beszélve arról, hogy ez korántsem jelent kötelezettséget, sokkal inkább zenei élvezetet: nagyon ritkán hallani ilyen teljes művészi szabadságban és öncélúságban megvalósított felvételt bármilyen együttestől (a lemezkritika ITT olvasható).

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr8816366826

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása