Temesváron rendkívül színes underground metal élet található: az egyik érdekes black metal csapat, az Argus Megere 2017-es lemezéről mi is írtunk kritikát ITT és most egy társzenekar friss korongja került sorra, mely több ponton is kapcsolódik az előző brigádhoz. 

A Fulmineos művésznév alatt alkotó gitáros-énekes a Kultika nevű formációban is a banda főnöke, csakúgy, mint az Argus Megere esetében: ő egyébként a Negura Bunget soraiban is megfordult korábban. Nos, míg az Argus Megere alapvetően black metaljában találunk román népzenei elemeket, itt azokat nagyítóval sem érdemes keresni. Ha meg szeretnénk határozni a Kultika stílusát, akkor valamiféle melankolikus death/doom - progresszív post-metalként írhatnánk le ezt az egyébként rendkívül különleges, álmodozós, atmoszferikus muzsikát.

A csapat 2008-ban alakult meg és a január 11-én a Loud Rage Music kiadó által megjelentetett "Capricorn Wolves" mindösszesen a második soralbumuk. Két EP-t is kiadtak időközben, de érezhetően ez egyfajta mellékprojekt: a korongot többször végigpörgetve határozottan úgy érzem, hogy érdemes lenne több időt és energiát áldozni a Kultika dolgaira, mert nagyon is van a román együttesben fantázia, habár a lemez nem mentes a hibáktól sem.

Az album egzisztenciális alapkérdésekkel foglalkozik: az általunk megélt világ valóság vagy inkább csak szimuláció, valamint magát az idő fogalmát is megkérdőjelezik, hiszen a tudatos, értelemmel bíró lények (az emberek) nélkül maga az idő múlása is értelmezhetetlen. A cím ("bak farkasok") is erre kettősségre utal: a bak az ősi szellemi, spirituális lényeget, míg a farkas az ember által teremtett világot (technológiát, társadalmat, vallást) jelképezi, mely utóbbi rabul ejti és leláncolja az ember alapvető ártatlanságát.

Hat tétel negyvenhét percben: kifejtős, ráérős instrumentális részekkel bőven átszőtt, monolitikus szerzemények gördülnek le a lemezről, melyek azonban sosem válnak unalmassá. Jack Popescu gitáros-énekes ezerféle hangon szólal meg, melyek mindegyike telitalálat: mély hörgése kiválóan hozza a death/doom szigorúságát, míg tiszta éneke gyakran a Katatonia atmoszféráját csempészi be a dalokba.   

Az Under The Hollow Sun című post-metal darab énektémája mintha tényleg a melankólia svéd mestereinek gyártósoráról gurult volna le, mondjuk a kétezres évek elejéről. Természetesen szó sincs másolásról, inkább közvetett hatásról beszélhetünk: a hangulat, a lefestett zenei világ az, mely önkéntelenül az eszünkbe juthat. A román banda rendkívül ügyesen játszik a tempó- és témaváltásokkal: bármennyire hosszúak is a számok, azok sosem lesznek önismétlők. Minden dalnak van egyfajta álombeli lüktetése, pulzálása, mely ugyanígy megtalálható a súlyos riffelésben, mint az álmodozós akkordbontogatásokban, illetve a '70-es évek progresszív rock vonulatát idéző billentyűs megoldásokban.

Egyetlen nótát találtam, mely szó szerint lefordul a korongról, az pedig az I Have Returned: olyan fülbántóan hamisak a gitármenetek, hogy konkrétan az ember kaparni kezdi a falat tőle. Vélhetően ez tudatos megoldás volt a Kultika részéről, mert a produkciós munka és a hangzás végig remek és nem hiszem, hogy a románok hirtelen elfelejtették volna behangolni a hangszereiket. Ez egyébként teljesen kilóg a lemez esztétikájából: az összes többi szerzemény rendkívül precízen megfogalmazott és végletekig kidolgozott darab, szóval furcsa ez egy kicsit.

Sokszor eszembe jutott (főleg a billentyűs részeknél és az elszállósabb betéteknél) a magyar Thy Catafalque neve is, mert ez az elvarázsolt atmoszféra, a szokatlan és különleges melódiák Kátai Tamás esetében is a zene alapvető jellegzetességét jelentik. A Kultika esetében azonban érzésem szerint a death/doom az, ami a Thy Catafalque-nál a black metal: ez az az alap, ahonnan elrugaszkodhatnak, majd időről-időre visszatérhetnek a dalaikban.

Talán egyedül a dalok hosszúságát hozhatnám fel negatívumként (számomra nem az, csak sajnos tisztában vagyok a mai zenehallgatási szokásokkal): a befogadhatóságot nagyban segítené, ha kicsit kompaktabbá tennék a nótákat, akár több rövidebb tételre bontva azokat. Ettől függetlenül a "Capricorn Wolves" kifejezetten egyedi és elvarázsoló anyag: ahogy a bevezetőben is írtam, érdemes lenne több energiát fektetni a Kultika felfuttatásába, mert nagyon ígéretes produkció.

9/10