Rozsdagyár

DEVOTION - The Harrowing (2021)

2021. január 18. - Dan696

devotion_cover_1.jpg

A spanyol Devotion neve számomra teljesen ismeretlen volt ezidáig. Nem egy kifejezetten öreg bandáról van szó, ugyanis az ötösfogat csupán 2013 óta létezik, és idáig összesen két stúdióalbumot és egy kislemezt jegyez diszkográfiájuk. Amennyire utána tudtam szagolni, főleg korábbi ObscureDer Führer des Schattens, és Nadir (a spanyol, nem a magyar) tagokból épül fel a gárda. 

Tehát első sorban doom/gothic vonalról érkeztek a zenészek. Ezzel szemben a Devotion bizony kőkemény death metalt játszik, abból viszont tipikusan európait, itt-ott black metalos beütéssel, de azért helyenként a doom vonal is megjelenik. Szóval egy kifejezetten izgalmas csapatról van szó. Papíron. 

Az album felütése igazán ígéretes volt számomra. Kifejezetten szeretem, amikor a címadó nyitja a túrást. Ez esetben viszont csalódnom kellett, ugyanis itt a címadó igazából egy zajokkal tarkított, kicsit több mint egy perces intró. Itt már volt egy rossz előérzetem, de igyekeztem elhessegetni ezeket a gondolatokat. Az első tényleges dal a God Forlorn, mely ugyan nem egy death metal himnusz, de kifejezetten hangulatos, és a közepe felé előkerülő elszállós, dallamos szekvencia kimondottan ütősre sikerült. Az ezt követő Megiddo's is nagyon erős, hovatovább a Deicide legjobb pillanatait idézi helyenként. Ez egyébként többször is előjön ezalatt a majd' 50 perc alatt. Már nem a Deicide-feeling, hanem a "minden-más-is" beütés.

Az igazi probléma valahol itt kezdődik. Az egyedi vonások teljes hiányánál. Itt egy kis Deicide, ott némi Asphyx, kicsit később egy leheletnyi Morbid Angel. A dallamos betéteknél, átkötéseknél néhol a Belphegort idézik meg, néhol a Behemoth-ot. Ez még önmagában nem lenne akkora probléma, sőt, kifejezetten szeretem, ha egy bandán érződnek a hatásaik, főleg, ha ezekből ügyesen építkeznek, viszont itt ennyi van és semmi több. Nem a műfaj megreformálását várom ettől a lemeztől, viszont még sokadik végighallgatásra sem sikerült legalább egy olyan dalt felfedezni, mely legalább egy kicsit egyedi lenne. 

Pedig lenne azért itt spiritusz. Kezdjük a hangzásnál, ami tipikusan a '90-es éveket idézi meg, ahogy maguk a dalok felépítése is. Számomra ez kifejezetten kedves húzás, nem titok, imádom ennek az időszaknak a death metalját. Külön említést érdemelnek még a szólók, melyek remekül egyensúlyoznak a death és a thrash metal határán. Helyenként a Slayert is megidézik. Továbbá a borító is látványos lett. Tipikusan az a pólóra tervezett, minimál színkészlettel rendelkező kicsit death - kicsit black minta, melyből nekem is rengeteg van a szekrényemben. 

Zenészi oldalról nézve egyébként teljesen rendben van a lemez. Bár a riffek önmagukban szimpla death riffek, de van nem egy nagyon fogós és fantáziadús. A Jesús Francés/Nosfer páros alapvetően abszolút megállja a helyét, elég csak a már emlegetett szólókra gondolni. 

A szintén spanyol Visceral Damage soraiból ismert Txito (ott Chainsaw vagy polgári nevén Luis) basszusfutamai stabilak és döngölnek, már amikor. Már méltattam pár mondattal feljebb a hangzást, viszont Txito játéka, bár tényleg nagyon rendben van, viszont időről-időre eltűnik. Néha nagyon szépen kivehető, néha viszont mintha megszűnne. 

David García dobtémái sokszor számomra a korai Cannibal Corpse-ot idézték, néhol meg a 2010 utáni Asphyx-ét. Feszes és változatos ütemek váltogatják egymást. A szólók után a lemez másik legtöbb csúcspontját ő szállítja le. Vicent Riera hörgése kellemes viszont ismerős. Mit ismerős? Ezerszer hallott, gyakorlatilag ő is ezt a Corpsegrinder Glen Bentonnal mixelve vonalat követi. Ez nem feltétlen baj, csak lehet, hogy nekem van már kicsit túltelítve ez a vonal. 

Összességében nem rossz album a "The Harrowing", ezt szögezzük le, a cikk végi pontszám sokkal inkább annak tudható be, hogy nincs egyénisége, nincs karaktere. Inkább azoknak tudnám ajánlani, aki pont vessző nélkül ugrik mindenre amire ráragasztják a death metal matricát, ténylegesen a műfaj keményvonalas rajongóinak. Kicsit sajnálom, mert mindig izgalmas megismerni egy új bandát, mely vagy bejön vagy nem. Ez most egy kicsit mellé ment. Talán majd legközelebb. 

6/10

devotion.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr5716390542

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása