Immáron húszéves az Angelus Apatrida zenekar, amit egy új albummal ünnepelnek. A szimplán "Angelus Apatrida" címen futó anyag a hetedik a sorban. Annak ellenére, hogy a csapat már ilyen hosszú múlttal rendelkezik, eddig elkerült a munkásságuk, így hát törlesztettem a mulasztásom a spanyol zenekar felé.

A banda egyfajta modern thrash metalban utazik. Mindezt megfejelve sok groove és hardcore fűszerrel. Nem találják fel a spanyolviaszt, sőt sablonokat is használnak szép számmal. Érezhetően sok forrásból merítenek: klasszikus heavy metal, hardcore, és a Pantera-féle groove-osság egyaránt jellemzi őket. Érezhető hatásaik mellett jól építkeznek, és kifejezetten erős lemezt tudtak készíteni, hibái ellenére.

Az első szerzemény meg is érkezik az Indoctrinate képében. A fiúk diktálják is a tempót és pakolják is bele a súlyt és riffeket. Horzsol, döngöl, jól megadja az alaphangulatot, a szólók is eltaláltak. A banda kíméletlenül megmutatja, hogy mit fog nyújtani a következő háromnegyed órában, tíz tételben, ugyanis ez a recept áll fent a többi számra is.

A Bleed The Crownban, The Age Of Disinformationben, Rise Or Fallban tovább folytatódnak a thrashes döngölések és groove-os riffek egyaránt, szólókkal megtarkítva. Nem mindegyik számot érzem ugyanolyan erősnek, néhány üresjárat néhol felüti a fejét.

Az albumról külön kiemelném a Childhood's End című nótát, melyet kicsit megspékelnek egy kis dallamos refrénnel, de úgy, hogy nem lóg ki az összképből, csak változatosabbá teszi az amúgy már megismert receptre íródó dalokat. És hát hiába a srácok szenvedélye, mert az érződik, hogy beleadták szívüket-lelküket és végig eleven és élettel teli a korong, de a végére ezek a témák elfáradnak.

Egyre több az töltelék, annyira, hogy a lemez befejező tételei, az Empire Of Shame és az Into The Well már semmi újjal nem tudnak szolgálni, néhány elkapott pillanaton kívül. A lemez hangzása kiváló, úgy szól minden, mint aminek napjainkban szólni kell. Külön tetszik, hogy a basszus egyenrangú félként szólal meg a gitárok mellett, ezáltal még egységesebb és feszesebb összképet alkotva.

A borító is szép és igényes, passzol a zenéhez, mellesleg Havancsák Gyula keze munkája (Annihilator, Destruction, Stratovarius). Meglátszik ez a húsz év a srácokon, amit a zenével töltöttek. Jól vissza is mondták a leckét, de nem több. Akik szeretik a thrash, groove dolgokat, azoknak ajánlott!

7/10