Rozsdagyár

EYEHATEGOD - A History Of Nomadic Behavior (2021)

2021. március 19. - chris576

eyehategod-history.jpg

Rengeteg kultikus metalbanda dolgozik szerte a nagyvilágban, sokan közülük évtizedek óta még mindig az underground színtér keretein belül, míg azok, akikre óriási hatást gyakoroltak, már rég a fősodorban eveznek.

Az 1988-ban megalakult New Orleans-i Eyehategod zenekar alapító gitárosa, Jimmy Bower a kedvenc zenészeim egyike; imádom ahogy a Downban püföli a bőröket, és szeretem az Eyehategodban elsütött gitártémait is. Nem egy virtuóz a fickó, de amit játszik, az nagyon ott van: egyszerű, hatásos, zsigeri témákat tol, mind gitár, mind pedig dobos poszton.

A sludge metalban utazó Eyehategod markáns, ezer közül is felismerhető stílusa annyiban változott az első lemezük óta, hogy időközben a dalaik egyre extrémebb irányt vettek: az "In The Name Of Suffering" szinte még teljes egészében a doom jegyében fogant, majd szép lassan, lemezről-lemezre egyre inkább beszivárogtak a sludge stílusjegyek és a mai napig megmaradtak ezen a vonalon.

Hét évvel ezelőtt adták ki az "Eyehategod" című lemezt, közben történt egy s más: az énekesük, Mike Williams például májtranszplantáción esett át, tavalyelőtt pedig hazánkban is megfordult a banda. 2021. március 12-én aztán megérkezett a hatodik soralbumuk a Century Media gondozásában "A History Of Nomadic Behavior" címmel. Ami így elsőre szembetűnő, hogy ezúttal kevesebb a doomos elem, kissé lendületesebbek a dalok, mint korábban. A gitár vadállat módon szól, a többi nagyjából a régi.

A lemez első fele hatalmasat üt, Jimmy iszonyú húzós riffekkel pakolta tele a nótákat, ráadásul ilyen vastagon még sosem szólt a gitárja. Ha dalokat kéne kiemeljek, akkor az első hatot jelölném meg, mint a legjobban sikerülteket. Utána sajnos egy kissé beszürkül a lemez, nem annyira vészesen, de az igazán ütős dolgokat már az elején elsütik Bowerék. Kár, mert ha az egész album végig olyan színvonalon mozogna, mint a Fake What's Yours vagy a Current Situation, akkor lazán bevésném rá a tíz pontot.

Jimmy azért a későbbiekben is az orrunk alá dörgöl egy-két bivaly riffet, de ezek a dalok sajnos már nem visznek be akkora gyomrost. Sebaj, nekem ennek ellenére is tetszik az anyag, főleg a bődületes hangzása miatt. A saját cuccomon ügy megdörrent, hogy majdnem beszartam. Így kellene szólnia minden doom vagy sludge zenekarnak.

Nem tudom, ki mit vár egy-egy újabb Eyehategod-korongtól, én nagyjából azt kaptam, amire számítottam, ugyanis sosem tartoztak a legnagyobb kedvenceim közé, de nem is volt velük különösebb bajom. Ezzel az új lemezzel sem okoztak csalódást, de hanyatt sem vágtam magam tőle (mondjuk a hangzástól attól majdnem).

8,5/10

eyehategod_2.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr3416469860

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása