Rozsdagyár

HOOLIGANS - Zártosztály (2021)

2021. március 19. - Kovenant

hooligans_cover.jpg

Az 1996-ban a Dance utolsó felállásának tagjaiból megalakult Hooligans új albumát már azóta kíváncsian vártam, mióta az első kislemeznóta, az Evolúció kijött és rendesen beletüsszentett a nullás lisztbe. Ennek a dalnak semmiféle zenei előzménye nem volt sem a Hooligans, sem pedig a nyolcvanas évek második felében megalakult, dirty / sleaze rock Dance munkásságában.

Pontosan ezért is szólt nagyot a dal: a huligánoktól teljesen váratlan és szokatlan hangzást kapott mindenki (rajongó vagy éppen ellendrukker) az arcába. Indusztriális, Rammsteint idézően húzós riffelés, sőt, még hörgés is szerepel a nótában. Az együttes jóvoltából el is jutott hozzánk a majd április 1-én megjelenő "Zártosztály" című korong, mellyel azonnal neki is álltam ismerkedni.

A csapat első pár albuma még amolyan Red Hot Chili Peppers-jellegű, funkys hangulatú, laza rockzene volt, sőt, ennek nyomai még a totális áttörést eredményező, 2003-ban megjelent negyedik, "Szenzáció" című albumon is felfedezhetőek. Ez a vonal onnantól alakult át amolyan kellemes, rádióbarát pop-rockká, melynek nyomán a Hooligans az ország egyik legnépszerűbb bandájává vált mára, többszörös platinaminősítésekkel, kitartó rajongótáborral, állandó fesztiválszereplésekkel.  

Régóta visszatérő mantrám már jó pár éve, hogy a hazánkban is teljesen visszaszorult rock/metal népszerűségét nem a szélről, hanem középről kellene visszahozni, azaz nem a legextrémebb (és egyébként kiváló) death/thrash/black zenekaroktól kellene várni a csodát, hanem közérthető, dallamos, fogós magyar dalszövegekkel, slágerekké vál(hat)ó dalokkal kellene visszahódítani a rockzenét már csak a (nagy)szüleik padláson penészedő lemezgyűjteményéből (ha) ismerő elsődleges fogyasztókkal, a tizen-huszonévesekkel. 

A műfaj aranykorában is, mely körülbelül a '90-es évek első harmadáig tartott (grunge, szevasz!), pontosan azok a csapatok váltak nemzedéki hősökké és adtak el milliószámra lemezeket, melyek széles tömegek számára befogadható zenét írtak, ami semmiképpen sem jelentett minőségbeli kompromisszumokat. 

A hazai brigád lépése azért is meglepő, mert nyílegyenesen, felszegett állal és kihúzott derékkal mennek szembe a trenddel: az elmúlt években a metalbandák tucatjai váltottak át popra, elég itt a hajdani deathcore-üdvöske Bring Me The Horizonra, illetve a mára már csak névleg power metal csapatokra gondolni. Nos, a Hooligans pontosan fordítva járt el: az eddigi, jobbára ártalmatlan muzsikájuk potméterét csavarták el száznyolcvan fokkal és készítettek el egy metallemezt. Mert a "Zártosztály" az, nincs mese, felebarátaim.

Természetesen ne valamiféle blackened death cuccra gondoljunk: némi elektronikával megpakolt, riffalapú, helyenként a Prong szögelését is megidéző, de a refrénekben megadallamos nóták sorakoznak itt, ráadásul néha még amolyan djentes gitármunka is fellelhető a sorok között. Molnár Máté, a Road frontembere írta a dalok szövegeinek mintegy felét és ezek mind meg is felelnek a szigorúbb zenei háttérnek: jórészt a világ és a társadalmunk jelenlegi állapotával, azok rákfenéivel (többek között korrupcióval, politikával, környezetszennyezéssel, a média szerepjátszásával és álvalóságaival) foglalkoznak. 

Az egész album nagyon egységes atmoszférájú, ebből a Curtis rappelésével megtámogatott, de egyébként szintén szigorú Szájkosár, a gyors, punkos dara, a Vesztegzár, a szinte a '80-as évek Accept-riffelésével operáló Az új méreg, illetve a záró és némileg a nyolcvanas évek AOR-balladáinak hangulatát visszahozó címadó tétel lóg ki. 

Az album bitangul szól, olyan súlya van mindennek, hogy szinte ránk omlik a hangzás. A bő negyvenperces, az intróval együtt tizenkét tételes anyagba nem igazán lehet belekötni: igazi energiabomba, gyorsan végigszáguld rajtunk és rendesen fel is pörget. Bármennyire is meglepő, a "Zártosztály" remek metallemez lett, akit pedig a főszereplők, nevezetesen a Hooligans eddigi pályája és elért státusza tántorítana el a koronggal való megismerkedéstől, az értelmetlen módon önmagát fosztja meg ennek az elmegyógyintézetnek az áldásaitól.

Hogy aztán ez a váratlan lépés mennyire jön be a csapatnak, mennyire fogja befogadni a zúzást az elmúlt két évtizedben a Királylány-stílusú slágerekhez szoktatott rajongótábor, illetve a szigorúbb zenék kedvelői levetkőzik-e előítéleteiket, az már más kérdés. Az album zenei tartalmán nem fog múlni, az biztos. A lemez CD-n és pendrive-on megrendelhető a www.hooliganswebshop.hu oldalról. 

9/10

hooligans_photo_2.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr2316470780

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

világostobája2.0 2021.03.20. 07:48:32

"A műfaj aranykorában is, mely körülbelül a '90-es évek első harmadáig tartott (grunge, szevasz!),"
ez már anno is annyira béna volt......mármint a grunge hibáztatása...

Metaaal 2021.03.21. 15:42:11

Grunge tried to kill the metal, hahahaha
They failed, as they were thrown to the ground
Aargh! yeah

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2021.03.22. 10:19:27

az első lemezeik még élvezhetőek voltak, de a királylány óta valami pusztulat mennyire legalja mind. :S

gigabursch 2021.03.24. 07:26:05

A Dance, Dirty Dance vonalat nagyon szerettem.
Ez mindenképpen érdekes munka.

Amúgy az indító felvetés érdekes kérdés.
Nagy kedvencem a Paradise Lost is rendesen megjárta a zenei stílusokban a hadak útját. Mégis mindegyik lemezük nagyon profi és jó.
Nekem ott a kedvenceim a Gothic, a One Second és a Host.
süti beállítások módosítása