A Bonecarver névre hallgató spanyol technikás deathcore formáció tulajdonképpen már nyolc éve nyüstöli az ipart, de 2013-tól 2020-ig még Cannibal Grandpa név alatt zenéltek: tavaly döntöttek a névváltoztatás mellett, melynek miértjéről nem rendelkezem semmilyen információval, de minden elismerésem azért, hogy ezt meglépték…
A Bonecarver jogelődjének számító Cannibal Grandpa (édes Istenem!) lemezeinek tanulmányozását csípőből elodáztam, maradjunk annyiban, hogy tiszteletben tartom a nemes cselekedetet, mármint a névváltoztatást és inkább nem bolygatom a múltat. Szóval a banda "első" lemeze, az "Evil", mely az Unique Leader Records égisze alatt jelent meg 2021. március 5-én, lesz az úgynevezett tiszta lap, és kizárólag ezt a korongot fogom górcső alá venni, mellőzve ezáltal bármiféle hasonlítgatást.
Hatalmas elánnal nyitja az albumot a Revolver című tétel: a hangszeresek feszes, technikás játéka rendesen gyomron vágja a hallgatót, az énekes brutál hörgése pedig felteszi az i-re pontot. A djenttel felturbózott dalt valósággal szétfeszíti az energia, az ember legszívesebben nekiállna rá házat bontani vagy valami ilyesmi.
Az Overtorture is kegyetlenül hasít, viszont ebben a dalban sajnos egyre inkább kezdi kidomborítani az énekes azt a fajta malacvinnyogást, melyből egy cseppnyi ízelítőt már az előző szerzemény során is volt szerencsétlenségünk megtapasztalni. Oké, valószínűleg a változatosságra való törekvés vezérelhette a frontembert, de szerintem mindenki jobban járt volna, ha ennek a Chris Barnes-féle hallójárat elleni terrortámadásnak a gondolatát még csírájában elfojtja.
A hangszeres játékra egyébként semmi panasz: nagyon komolyan tolják a technikás deathcore-t, hol szélvészgyors vadulások kíséretében, hol pedig középtempós, bivaly riffeléssel, valamint eszement groove-okkal megtámogatva. A The Scythe vadállat témái széles mosolyt ragasztottak az arcomra, de az énekes ezt hamar lehervasztotta, amikor belefogott a Chris Barnes-t megszégyenítő vinnyogásába. Most komolyan, a következő SFU-lemezen akár duettet is énekelhetnének…
A Mallevs Maleficarvm is hozza az elementáris erejű technikás zúzdát, jókora black metalos atmoszférával megfűszerezve. A Wormhole kíméletlenül adagolja a djentes riffelést, a Moon Maniac pedig egy könyörtelen deathcore bomba. A többi dal elemezgetését kihagynám, de annyit elmondhatok, hogy egyetlen gyenge darabot sem találni köztük.
A Bonecarver "Evil" című debütalbumát nyugodt szívvel ajánlom a technikás extrém metal kedvelőinek, még annak ellenére is, hogy az énekesük néha bizony jól ráijeszt az emberre. A korong hangzása kifogásolhatatlan, a szerzemények nagyon jók. A frontembernek pedig ajánlom figyelmébe a legutolsó Six Feet Under-lemez instrumentális verzióját... Ja, hogy ilyen nincs? De kár...
8,5/10
