Rozsdagyár

HAUNT - Beautiful Distraction (2021)

2021. április 04. - chris576

120100796_1760232240812544_2732861262674955464_n.jpg

A 2017-ben elstartolt, nagyrészt Beastmaker-tagokkal felálló egyesült államokbeli hard rock/heavy metal banda, a Haunt már a hatodik nagylemezét dobja piacra, mely az Iron Grip Records gondozásában jelent meg "Beautiful Distraction" címmel 2021. április 2-án. Ha a termelékenységüket kellene pontozzam, akkor a tízes abszolút helytálló lenne…de mi ugye a zenét, a hangzást, a lemezborítót és a hangszeresek teljesítményét értékeljük elsősorban: sokszor belefutottam már a Haunthoz hasonló hiperaktív formációkba, melyek a minőséget rendre a háttérbe szorítva ontották magukból szüntelen az új anyagokat.

A Haunt által elővezetett muzsika, a koncepció, melyre építkezik a zenekar, kifejezetten tetszik: a '70-es, '80-as évekbeli hard rock/heavy metal gyökerekből táplálkozó banda egész jól tolja a Thin Lizzy-ízekkel megtűzdelt feelinges rockzenét. Egyetlen baj van csak vele, méghozzá az, hogy ezekből a nótákból többet is ki lehetett volna hozni. A srácok jó érzékkel nyúlnak a dalszerzéshez, de majdnem minden darabnál befigyel egy kis hiányérzet, sajnos.

Trevor William Church hangja engem a Sheavy frontemberére emlékeztet kísértetiesen (aki pedig Ozzyra, de nekem mégsem ő, hanem Steve Hennessey ugrott be róla), a zene meg ahogy már említettem, néhol Lizzy-, néhol pedig Maiden-ízű, de érzek benne egy nagy adag punk rock feelinget is (konkrétabban: a korai Iron Maiden punkosabb világa köszön vissza).

Nem csak az egyéniség totális hiánya az egyetlen hibája az albumnak, a hangzással is vannak gondok: nincs benne elég dög és a keverés sem lett az igazi. Na de vannak itt pozitívumok is: a kellemes, tavaszias időjárás már beköszöntött, a Haunt alapvetően vidám húrokat pengető muzsikája pedig tökéletes választás lehet kitombolni magunkat a jó idő apropójaként.

A "Beautiful Distraction" amolyan kocsikázós muzsika: elképzelem, ahogy bevágódunk a haverokkal egy menő verdába, berakjuk ezt a CD-t és miközben szaggatjuk az aszfaltot, ezerrel megy a léggitár, egyszerre üvöltjük a dalszövegeket, ömlik a sör…

Nos, ha ebből az aspektusból közelítek a lemezhez, akkor egy közel tökéletes produktumnak felel meg, de az otthoni hallgatásra már nem érzek ekkora késztetést. Arra vannak ennél sokkal összeszedettebb muzsikák is. És ahogy már fentebb is leírtam, egyéniségről sajnos csak egészen kis mértékben beszélhetünk velük kapcsolatban, ugyanis szinte mindent, amit a lemezen hallani, mások már milliószor eljátszottak korábban, csak egy kicsit másképp.

Viszont Trevorék annyira feelingesen tolják ezt a muzsikát, hogy képtelen vagyok nyolc pontnál kevesebbet adni rá. Szerintem több egyéni íz és egy erőteljesebb hangzás nagyot lódítana a banda szekerén. Ja, és a termelékenységből is nyugodtan visszavehetnének, hogy mindezekre jobban feküdhessenek.

8/10

3540429417_photo.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr1216489950

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása