Rozsdagyár

THE VINTAGE CARAVAN - Monuments (2021)

2021. április 20. - chris576

175702028_298684441618764_3594873988885973610_n.jpg

Ezer és egy olyan retro rock formációt fel tudnék sorolni, mint amilyen a 2006-ban megalakult izlandi The Vintage Caravan. Ezeknek a bandáknak a legfőbb jellemvonása, hogy szinte minden tekintetben az általuk favorizált zenekarok mögött kullognak. Amolyan másod-, illetve harmadvonalas csapatok, melyeket lehet szeretni, hallgathatóak, de ha választani kellene, hogy melyiket hallgassam inkább, akkor gondolkodás nélkül az inspirációforrásukra böknék rá.

Mivel többnyire a régi nagyok által lefektetett panelekből építkeznek, ezek a hatások egyértelműen kihallatszanak a kompozíciójukból, de nagyon nem mindegy, hogy mindezek mértéke milyen messzire merészkedik. Nemrégiben írtam a Greta Van Fleet új albumáról, mely ebben a tekintetben már-már a pofátlanság határát súrolja: rájuk már nem illik az a jelző, hogy zeppelines, ők egész egyszerűen átkeresztelhetnék magukat New Zeppelinre és kész. Egyébként meg a Zep sokkal jobb volt, hiába írnak amúgy egész jó dalokat az amcsi plagizátorok.

A The Vintage Caravan szerencsére nem akar mások bőrébe bújva, amolyan kópiacsapatként tetszelegni; nyilván az ő munkásságuk is megidéz egy-két régi bandát, de ezeknek a hasonlóságoknak a száma mondhatni elenyésző. Őket sokkal inkább az vezérli, hogy a régi idők szellemiségében alkossanak, de mindezt egyfajta saját ízvilággal megalapozva tegyék.

A vintage rock trió 2021. április 16-án dobta piacra ötödik soralbumát a Napalm Records gondozásában, mely a "Monuments" címet viseli. Két fontos dolgot véltem felfedezni az albummal kapcsolatban: az egyik, hogy valóban nem holmi kópiacsapatról van szó, a másik pedig, hogy elsőre úgy elment mellettem, mint a sicc. Ám akkor szoktam csak elsőre ítélkezni, ha rettenetesen beüt a dolog, szóval átnyálaztam még egyszer az anyagot.

A nyitó Whispers semmiféle igazán értékes momentumot nem tartalmaz, háttérzenének viszont tökéletes: megy a középszerű, unalmas hard rock, ennyi. A következő darab, a Crystallized már sokkal jobb: energikusabb, ötletesebb, színesebb; ebben már van erő, fantázia. Érkezik a Can't Get You Off My Mind: ütős a riff, meggyőző a refrén - egész jó dal.

A Dark Times korrekt zakatolása után a nem rossz, de nem is kiemelkedő lírai nóta, a This One's For You lazítja el az embert. A Forgottent pedig igazán le lehetett volna nyolc percről mondjuk négyre vagy ötre rövidíteni, mert túl sok benne az átlagos rész. Amúgy nem lenne rossz. A groove-os Sharp Teeth is a jobb darabok közé tartozik, a Hell viszont már nem igazán győzött meg: jó a gitárszóló, de az alapok középszerűek, átlagosak.

A tizenegy szerzeményt felvonultató, hatvanperces nagylemez egyetlen hibája a hosszában rejlik: lehetett volna ezt jóval rövidebbre venni, a felesleget lehagyni és akkor sokkal ütősebb végeredményt kapnánk. Ez így sajnos csak:

7,5/10

the_vintage_caravan.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr6516507784

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása