Rozsdagyár

MSG - Immortal (2021)

2021. április 29. - chris576

michael-schenker-group-immortal.jpg

A minap szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy míg bizonyos mély-underground formációk szinte minden egyes mozzanatát remegve figyelem, addig egy veterán rockdinó félévszázados karrierje mellett úgy elmegyek, mint a sicc, pedig a muzsika, melyet játszik, nagyon is közel áll hozzám. Az ilyesmi sajnos előfordul, bepótolni a lemaradást viszont sosem késő.

Az illető nem más, mint Michael Schenker, akiről nyilván nem most hallok először: tudom, hogy a Scorpionsos Rudolf Schenker tesója, együtt pengették a hathúrost a Skorpiók első két lemezén, az ő nevéhez fűződik az UFO zenekar, stb. De az élet úgy hozta, hogy a munkásságának behatóbb tanulmányozása valamiért kimaradt.

A zenei pályafutásának ötvenedik évfordulója megünnepléséül szolgáló legújabb MSG-album, az "Immortal" viszont nem is lehetne tökéletesebb alkalom az ismerkedéshez. A korong ugyanis pontosan azt a fajta lúdbőrözést váltotta ki belőlem, mint anno a legnagyobb kedvenceim klasszikus albumai.

Nem állítom, hogy az "Immortal" minden egyes szerzeménye egyfajta kolosszális remekmű, de nagy részük pontosan az én szájízemnek leginkább megfelelő stílusban fogant. Persze nem elhanyagolható szempont a vendégzenészek jelenléte sem: több kedvenc énekesem is kiereszti a hangját az albumon, olyanok, mint például Joe Lynn Turner, Ronnie Romero vagy Ralf Sheepers.

A legendás Rainbow zenekar szellemisége szinte az egész lemezt áthatja, melyre egy lapáttal még rátesznek azok a vendégénekesek is, akik Ritchie Blackmore zenésztársai voltak a Szivárványban. A zakatolós, speedes panelekkel operáló Drilled To Kill nyitja a sort a Primal Fear frontemberével, Ralf Scheepers-szel a mikrofonnál. Ahogy az album többi nótája, úgy ez sincs túlbonyolítva: szikár, markáns alapokon nyugvó dal, remek gitár- és Hammond-szólóval megtűzdelve.

A Don’t Die On Me Now című darabban Joe Lynn Turner énekel, mely nagyjából az előző tétel színvonalán mozog; ebben is nagyszerű témák sorjáznak, de az igazán nagy durranások még váratnak magukra. Ronnie Romero először a Knight Of The Dead című tételben bukkan fel, mely a nyitódalhoz hasonló stílusban fogant és erősen Rainbow-ízű.

A balladisztikus After The Rain, melyben Michael Voss énekel, az album egyik csúcspontja: semmi extra, csak lúdbőrözés ezerrel. Hallottam már ilyet korábban, igaz, attól is ugyanígy kirázott a hideg. A Devil’s Daughter ismét Sheepers-szel támad, majd érkezik a Sail The Darkness Romeroval: újabb kiválóság, melyben szintén felüti a fejét a Rainbow szellemisége.

Nem szándékozom az album összes szerzeményén végigmenni, még a Turner énekével rögzített Sangria Morte című dalt emelném ki, mely a legkedvesebb dal számomra a lemezen, valamint érdekességképpen azt, hogy az első Scorpions-album In Search Of The Piece Of Mind című dala is szerepel a korongon. Jó, hogy keresztezték egymást az útjaink, ezúttal nagyobb figyelmet szentelek majd Michael Schenkernek. Az MSG "Immortal" című albuma a Nuclear Blast gondozásában jelent meg 2021. január 29-én.

9/10msg_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr5116517638

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása