Rozsdagyár

KING BUFFALO - The Burden Of Restlessness (2021)

2021. május 30. - chris576

192291057_401532617584451_5374992001760571710_n.jpg

Megmondom őszintén, erőt kellett vennem magamon ennek a beszámolónak a megírásához. Az utolsó két lemezkritikám alanyai (Conclave, Hippie Death Cult) ugyanis olyannyira kiverték nálam a biztosítékot (pozitív értelemben), hogy egyáltalán nem volt kedvem egy jó darabig újabb zenékkel ismerkedni.

De aztán sikerült a fentebb említett bandák anyagait rövid időn belül oly mértékben szarrá hallgatni, hogy mégis kedvet kaptam egy újabb promóhoz és annak kielemzéséhez. A kiszemelt formáció pedig nem más, mint a 2013-ban megalakult pszichedelikus rockban utazó amerikai King Buffalo. 2021. június 4-én a Stickman Records gondozásában fog megjelenni a harmadik nagylemezük, a "The Burden Of Restlessness".

A csapat hipnotikus, szuggesztív pulzálással megalapozott és egy jó nagy adag pszichedeliával nyakon öntött szerzeményei kellemes utazást biztosítanak egy, a hétköznapok zajától, illetve mocskától távol eső helyre, a zene és a fantáziánk által közösen kreált barátságos kis szegletbe. Ilyenkor nehéz a részletekre fókuszálni: külön, részekre bontva is meg kell hallgatni, illetve figyelni, mert különben csak annyit tudnék róla írni, hogy rohadt jó pszichedelikus rock és kész. Így aztán ízekre szedtem a korongot, lássuk ebben az esetben ez mennyire sikerült!

A Burning című tétellel nyitnak: pszichedelikus lebegés uralja a transzba hajló szuggesztív hatású dalt. A Hebetation már valamivel rockosabb (stoner), de nagyjából hasonlóan építkezik, mint az előző nóta. Érkezik a Locusts, mely visszakanyarodik a nyitótétel hipnotizáló erejű világához. A zenészek eléggé spórolósan bánnak a témákkal, de úgy érzem, ez a fajta muzsika nem is kíván meg ennél többet.

A Silverfish sem vált irányt: itt már körvonalazódott bennem, hogy ennek a lemeznek a fő csapásiránya a lazább, hömpölygő, pszichedelikus dalstruktúrák alkalmazása. Az ember néha várja egy-egy brutál riff felbukkanását, de hiába, ezek nem érkeznek meg. A Grifter talán valamivel több torzított gitárt tartalmaz, de nem ez a domináns, hanem az az atmoszféra, mely a komplett lemezanyagot körülöleli.

Aztán itt van még a The Knocks és a Loam, melyekről leírhatnám pontosan ugyanazt, mint a többi dalról. Aki szereti a Deftones Digital Bath című számát, annak ez a lemez valószínűleg telitalálat lesz, ugyanis itt a komplett egész hasonló húrokat penget. Nem rossz anyag, de egy kissé egysíkúnak érzem, túl sok az egymáshoz hasonló panel, melyből építkeznek.

A lemez atmoszférája mindezek ellenére elsőosztályú, a megfelelő hangulatban elcsípve még a hiányosságai is simán feledésbe merülnek. Korrekt anyag: aki szereti a merengős, pszichedelikus rockzenét, az egészen biztosan megtalálja majd a számításait a King Buffalo új korongjával kapcsolatban.

8,5/10

190781513_235192675073861_2429507873082654232_n.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr9116576298

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása