Rozsdagyár

VIDEOLÓGIA - Friss fém - 2021/1. rész

2021. május 30. - Mr.Zoom

tsukiyono_vidro_park_factory_insidew_1_2_2.jpg

Itt az idő, hogy megreformáljuk a Videológia rovatot: a keretet meghagyva ezentúl több tematika alapján is elindulunk. Az egyik lesz a "Friss fém” böngészése, melyben az éppen aktuális videó termésekből szemezgetünk, és kritizáljuk meg azokat mi magunk. Tesszük ezt kettős okból: részben visszajelzést adunk a videókat készítő zenekaroknak, akik az építő jellegű kritikákat általában örömmel fogadják, részben szívesen osztjuk meg az olvasókkal azokat a zeneszámokat, nagylemez-beharangozókat, melyekre érdemes figyelni.

Miután egyik Rozsdagyár-szerkesztő sem végzett filmrendezői szakon, és hivatásos esztéta sincs közöttünk, ezeket a meglátásokat úgy kell fogadnia mindenkinek, mint olyan emberek véleményét, akik a bennük élő elfogult rajongót félre tudják tenni vagy háttérbe tudják szorítani, hogy a néhány soros elemzés valóban használható legyen. Minden zenei videó kétpólusú: hanganyag és képvilág ötvözete - mi a végső összbenyomás alapján próbálunk egyfajta sommázatot adni. Most a 2021 tavaszán közkinccsé tett videók közül Mr. Zoom szemezgetett.

1.GOJIRA - Amazonia (2021)

Ez egy zavarba ejtő zenei videó, a nem is tudom hová tegyem kategóriából. Jóval a lemez megjelenése előtt kijött, még márciusban. Azóta megérkezett az album is. Talán nem mindenki azt kapta, amit várt, szerintem nagyon is jellemző rájuk a kísérletezés, így ezzel nincs bajom. Hanem ez a videó… Nem megbántva a Gojira zenekart és rajongóit, hiszen az új lemezük nekem nagyon tetszik, azt hiszem, ez a felvételük, főleg így a képsorokkal együtt ambivalens érzéseket kelt többekben. Konkrétan egy úriember, név szerint Max Cavalera véleményét meghallgatnám erről. Bár ami azt illeti, így is sejtem, mi lehet az.

Teljesen egyértelmű a Sepultura/Soulfly hatás ebben, és ha még tovább akarunk ásni, akkor a Tribe After Tribe (nagy kedvencem) is elő kell, hogy kerüljön, mint ihlető forrás, tehát pontosan a Gojira ebben a legkevesebb. Szerintem nem áll annyira jól nekik ez a törzsi alap, meg az egész Soulflykodás, mert sem énekben, sem gitárban nem közelítik meg a brazilokat. Ami a dobolást illeti, hát az világbajnok teljesítmény, Mario Duplantier büszke lehet rá, de nekem nagyon hiányzik a gitárszóló, ahogy Marc Rizzo behozza a villanyfúrót… Oké, nyilván az egy másik banda, már megfáradóban, a Gojira meg talán most van a zeniten, mégsem kellett volna ez a tiszteletadás. Ugyanakkor az egész videó látványvilága káprázatos, el kell ismerni, tökéletesen össze lett rakva!

9/10

2. PESTILENCE - Morbvs Propagationem (2021)

Régi motorosoknak számítanak a holland Pestilence tagjai, bár nem tartoztak kedvenceim közé, emlékszem rájuk még a kilencvenes évekből. Volt egy lemezük, melynek borítóján hangyák lepték el egy ember arcát, ez beleégett a memóriámba valamiért. A zenéjükkel soha nem voltam nagy barátságban, de lehet, hogy most ez változik? Tetszik ennek a dalnak a komplexitása, imádom a technikás zúzásokat, a pörgős dobokat, egyáltalán ezt a hangzást. Teljesen profi a felvétel, egyedül az énekes hangja necces, egy kicsit lehetne erőteljesebb, és dallamosabb, hogy több erőt vihessen a témába, de ezzel együtt több mint biztató a tétel.

A képvilág alapvetően sablonos (talán a Megadeth - Hangar 18 volt az első ilyen sci-fi jellegű, disztópikus videó?), mégis hatásos a végeredmény, mert a beállításokkal remekel a rendező. Nem látni sehol suta jelenetet, félresikerült pózt vagy gyatra megvilágítást. Valószínűleg nem volt egy olcsó forgatás, és a végső simítások is rengeteg időt igényelhettek a vágószobában. Ügyes munka a vágótól, nem tart túl sokáig egyik snitt sem, így nem válik unalmassá a történet. Azonban egy nagy hibára szeretnék rámutatni: nincs dinamika a videóban. A zene tele van erővel, szuper jól szólnak a gitárok, a dobok, miközben többnyire statikus képeket látunk, a fő karakter is lassan mozog, még be is lassítják helyenként. Volt érzéke a készítőknek, csak nem érezték át, hogy többet adna ez a zene, ha néha felpörögnének benne az események.

8/10

3. DEE SNIDER - I Gotta Rock (2021)

Gyermekkorom nagy bálványa megint visszatért. Ki tudja már hányadszor? Elpusztíthatatlan ez az ember. Sajnos azonban a bálványok néha ledőlnek, és Dee Snider nálam már sok éve önmaga paródiájává vált, ezért nem vártam túl sokat ettől a videótól. Talán ezért lepett meg pozitívan. A nóta ugyan elcsépelt, egyfajta I Wanna Rock továbbgondolás, de legalább van benne kakaó. Jó a riffelés, szépen kiemelték a refrént, amolyan arénahimnuszt próbáltak belőle faragni, több-kevesebb sikerrel.

A leláncolt figura abszolút felesleges ide, a kis tévében zenélő banda poénját meg már eljátszotta egy elég ismert zenekar a TV-Crimes című videójában, szóval ezúttal a kreativitás csődöt mondott. Képileg szegényes darab, egyszer végig lehet nézni, ez minden. Ha belegondolunk, hány nézhetetlen zenei videó készül naponta, ez nem is annyira kis dolog. Azt kötve hiszem (ha már a lekötözött srác idekerült), hogy ezzel Dee újra a rádióállomások kedvence lehet, mint a nyolcvanas években.

5/10

4. RAD RAT - Marionettes – Live Session (2021)

Izgalmasan indul a számomra ismeretlen zenekar élő felvétele, mert a háttérben több fúvós hangszer is felsejlik, a dal lüktetése azonnal magával ragad, de már az énektémák is laposítanak a történeten, a végkifejlet pedig közelít az unalomhoz. Ettől a kezdéstől sokkal többet vártam. Igazából a szerzemény gyengécske, a hangszerelés, a nyers gitártónus, a nyegle énekhangok teszik elevenné. PJ Harvey jut eszembe róluk és a Smashing Pumpkins - bevallom, egyik sem igazán az én világom.

Kis helyen, minden extra nélkül készült élő felvételt jó ízléssel visszaadni egyáltalán nem könnyű feladat, ez a videó ilyen szempontból igényes és átgondolt munka. Megint a beállítások és a vágás, ez két dolog, ami meghatározó, és mindkettő itt rendben van. Az sem utolsó szempont, hogy jól fotografálható az énekesnő és a gitáros is. Látom, hogy készült ehhez a dalhoz egy hivatalos videó is, nos, ahhoz képest ez a session-felvétel maga a tökély, de önmagában mégis kicsit kevés.

6/10

5. BILLY F. GIBBONS - Desert High (2021)

Húúú! Egy ideje már készítgeti Billy Fucking Gibbons a legújabb lemezéhez ezeket a fekete-fehér videókat, ha jól számolom, ez már a negyedik beharangozó erről (június 4-én érkezik az album), de ez most tényleg telitalálat! Elképesztően gyönyörű képek, az első kockától az utolsóig, újra és újra nézeti magát. Aki már járt az amerikai sivatagban, azért bámulja, aki pedig nem, azért… Megjegyzem, az autó sem utolsó darab.

Zeneileg meglepett a nóta, hiszen nem tipikus southern blues, nem a ZZ Top által kitaposott úton haladó déli rockzene, sokkal inkább a The Doors ugorhat be róla és egy sor pszichedelikus rockbanda, azonban a szakállas fószernek ez is jól áll. Pazar a végén a gitárszóló, akárki is játszotta fel (vélhetően maga Gibbons úr). Igazán megtolhatta volna még, hiszen az ilyesmit élvezet hallgatni. Az ilyen és hasonló videókra csak azt tudom mondani: sajnos, hogy véget érnek egyszer.

10/10

6. SCHYSMA - Aequlibrium (2021)

Húúú! De ez most másféle húúú, mint Gibbons bátyónál. Inkább a döbbenet kifejezése, mint az ámulaté. Csak úgy keveregnek-kavarognak itt a különböző szálak. Valahogy rendet kellene tenni köztük… Szóval, nézzük a zenét. A zene már magában megér egy tanulmányt, mert a szimpla akkordozást keverik a progresszívebb megoldásokkal, a döngölést a kifinomultsággal, és ez alapból fura. Amíg be nem lép az énekesnő, addig totál sablonos, nullához közelítő a bevezető rész. Azután jön az énekesnő, ő sem hétköznapi fazon és ahogy énekel, az sem. Itt az egész magasabb szintre lép. De inog alatta a létra. Volt már sok operaénekesnő metalberkekben, akadt ennél a hölgynél jobb is, rosszabb is, csakhogy ők nem énekeltek ennyire operásan. Bizarr.

Ahogy a nyitó képsor a hófödte hegyekkel elindul, az meseszép. Bukdácsol a hóban egy leányzó, finoman követi a drón, mindenki azt hiszi, hogy az ott lent az énekesnő, de nem, mert őt később kapjuk az arcba. A havas tájból ugrunk a füsttől gomolygó stúdióbelsőbe. De miért? Csak úgy ötletszerűen? Valamennyi ismeretlen rockbanda állandó problémáját látom itt körvonalazódni: be kellene mutatni a csapatot, de azért sztori is kellene. És a kettőt valahogy egy füst alatt eladni. Ez itt sem sikerült. Ki kellett volna vinni hőseinket a hóba, ott még jól is mutat a bőrruha, mely a stúdióban teátrális. Az egész zenekar teátrális, az ábrázolásmód túl erős, túl van rajzolva, mint ahogy ezek az erőltetett dialógusok is férfi és nő között. Sok-sok bosszantó hiba, mert maga a zene nem értéktelen, markáns a hangszín, jó a stílus is, a lemezüket meghallgatnám, de ez a videó ezer sebből vérzik.

3/10

7. 1 DAY LEFT - Lakótelep (2021)

Magyarul éneklő zenekar angol névvel? Soha nem éreztem ezt jó párosításnak, de mert éltem lakótelepen, kíváncsivá tett a cím, főleg, hogy hardcore a műfaj, hát lelkesen kattintottam rájuk. Egészen jó kis nóta a Lakótelep, nem tipikus zúzda. Aggyal figyelős darab, fel kellene fogni, itt miről van szó, persze lehet egy lakóközösség akár baráti társaság is, többnyire nem ez a jellemző. Azt sem mindenki tudja, hogy nem mindenhol létezik lakótelep, sokfelé nincs is erre szó, magát a fogalmat sem ismerik, maximum a társasházét, ami nem egészen ugyanaz. Csak az tudja, milyen ez a világ, aki már tapasztalta belülről. Nem részletezném tovább, a nóta magáért beszél, minden szava igaz.

A videót szerintem saját zsebből forgatták, igazi csináld magad darab, egy lelkes műkedvelő társulatot látunk próba közben, na meg az elmaradhatatlan bandázást imádott lakótelepi közegben. Dallamosabb vonalvezetésű hardcore, mely nem a brutalitásával akar kitűnni, hanem a mondanivalójával. Nekem tetszik az énekhang, teljesen rendben van, tisztán, jól érthető a szöveg, világos a koncepció. Külön jó pont, hogy bár adná magát a csövesek, drogosok, utcagyerekek képeinek bevágása, ezt itt kihagyták. Akár szándékosan, akár nem, ez így helyes, mivel ők nem járulnak hozzá soha, hogy eleven díszletként szolgáljanak, mégis sok videó ilyen arcokra épül. Szegény ember vízzel főz alapon ebből sokkal többet nem lehetett kihozni, de még egy ilyen sufnivideót is tudni kell vágni, és ezt jól megoldották. Ha majd Tarantino forgat nekik, ütősebb lesz a film is, addig ez is megteszi.

7/10

8. BUS - You Better Come In (2021)

A zenekarnév tetszik, rövid, tömör, és régimódi, sejteti hogy stoner/doom vagy pszichedelia lesz a muzsika. Olyasvalami, amit nem variálnak agyon, és tényleg! Pofonegyszerű nóta, finom kis kikacsintásokkal. Az ilyen zenékhez is hangulat kell, és olyan tevékenység, mely alatt a háttérben lehet döngetni ezt a témát. Nem igazán leülős, fejhallgatós darab, de mondjuk kerti munkákhoz elmegy.

A videó alapvetően itt is nulla dollárból készült, jórészt házi kamerás filmecske, néhány borissza figura jópofáskodik benne, ez minden. Miután ők is érezték ennek laposságát, feldobták az egészet a Burzsoázia diszkrét bája című film jeleneteivel. Mivel ez az egyik kedvenc filmem, ezt szó szerint merényletként éltem meg, elsőre még a levegő is belém szorult. Oké, hogy nem fogja látni túl sok ember, mégis olyan… izé. Ne csináld már. Egy-két kép még esetleg elfért volna (bár klasszikusokat nem szabadna szabdalni, vagdalni, magáncélokra felhasználni), ennyi azonban bőven sok. Szerintem ez a videó nem fog túl sok ideig a hálón keringeni, mert jó eséllyel le fogják tiltatni a film forgalmazói. Éppen elég lett volna, ha ők is a próbateremben zenélnek egyet és kész.

3/10

9. FILTOL - Klári (2021)

Ööö… Nos, ez elsőre durva volt! De megnéztem újra, s az első sokkból felocsúdva már nem is olyan rossz! Lenne tere ennek a koncepciónak, ennek a szocreálba oltott, Hungáriás, jampis, öregfiús csajozós dumának, azt gondolom, ki lehetne hozni belőlük a tutit, mert az alapok jók, csakhogy ahhoz lényeglátóbb rendező kellene. Tulajdonképpen csak a felesleget lenne érdemes elhagyni, az egyenruhákat, a nagyon rock’n roller külsőt, az ocelot cipőt, meg a többit, és simán, egyszerűen, kültéri melós divat szerint roboghatna a Filtol. Maga a szám szerintem szépen hangszerelt, hangulatos darab, Klárika pedig brutálban tolja a maga kis szólamát, ezzel súlyosan odacsap a kritikusoknak!

Az sem szerencsés, amikor egy még be nem járatott dalra máris fergeteges party van lent a klubban, ahol mindenki azonnal leveszi a Filtol-feelinget. Érdemes hagyni egy zenekarnak, hogy a sláger a maga útját járja. Szívesebben láttam volna ezt a gárdát végig a kisboltban udvarolni, vagy egy garázsban zakatolni, és azt sem bántam volna, ha a szaxofonos kap egy lehetőséget a videóban. Az nagyon cuki, hogy a szöszi hölgy kezében minden billentyű-nyomogatás nélkül dallamot játszik a szaxi!!! Cuki vagy ciki, ízlés és vérmérséklet kérdése.

7/10

10. SCHARLOTTE RHODES - Én vagyok (2021)

Bátor dolog ezzel a névvel tengerre szállni, hiszen az Onedin család kalandjai című sorozat valamikor a nyolcvanas években élte a virágkorát - vagy talán készült ebből egy újabb feldolgozás? Mindenesetre az ebben szereplő vitorlást nevezték el így, és szerintem a mai fiatalok többsége nem tudja hová tenni. Azon megint lehetne filozofálgatni, hogy angol sorozat, angol hajó, angol név - magyar nyelvű nóták, de mindegy is, nem lehet mindenki Alma zenekar, értem én, valahogyan ki kell tűnni a sok produkció közül.

Ami a nótát illeti: nagyon kellemes meglepetés. Minden vérhányás, görcsölés és erőlködés nélküli, gördülékeny rockzene. Kiemelkedően szép az énekes mély fekvésű hangszíne, ritka a hazai palettán. A szöveg  kulturált és tartalmas, jóval a tipikus magyar átlag fölött van, bár a frappáns nyelvi lelemények (világom sokkal szebb a vártnál, amit eddig láttál, tőled is ragyog) keverednek a giccsbe hajló elemekkel (ajtóm lassan nyílik, de ha egyszer nyitva áll, velem szikrát szór az ég, kirakósunk végül összeáll) és az összkép egyáltalán nem egységes, egy kicsit még kiforratlannak érzem.

Miközben zenei vonalon példamutatóan hasít az együttes hajója, annyira finom basszusszólam, olyan ötletes szólók kerülnek elő a szöveges rész elmúltával, hogy csak csettinteni lehet hozzá, a képi megoldások kifejezetten zavarják a zenei élmény befogadását. Nem kell minden sort, minden hasonlatot megjeleníteni! Miért nem lett volna elég a próbatermi közös zenélés? Túl sok a bevágás, a szájba rágott momentum, amit a felesleges feliratozás is csak zavar. Meglátásom ez: minden kisgyerek nélkül, felirat nélkül, csak a bandára fókuszálva ez a videó minimum nyolcas, ha nem több, míg így inkább hatos. Ezzel együtt örvendetes tény a csapat puszta léte és működése, a dalszerzői véna náluk is kiemelkedő, ez a jövőre nézve kifejezetten biztató.

6/10

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr1516576160

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása