A sivatagi rock koronázatlan királyai, a Kyuss egykori zenészei, Brant Bjork és Nick Oliveri immáron másodszor fogott össze, hogy továbbvigye a Kyuss örökségét. 2010-ben Kyuss Lives! név alatt hoztak össze egy bandát, melyben rajtuk kívül John Garcia énekes és Bruno Fevery gitáros vettek részt.
Ahogy az a zenekarnévből is adódik, a Kyuss dalait játszották, egyfajta újraegyesülést vittek véghez, de mivel mindez Josh Homme gitáros nélkül zajlott le, ő aztán jól be is perelte a csapatot, ennek következményeként kénytelen voltak nevet változtatni: Vista Chinoként folytatták tovább (a formáció hivatalosan a mai napig működik, ám hosszú idő óta semmit sem hallani felőlük).
Stöner. Micsoda zenekarnév! Egyszerű, hiteles, sokatmondó, és sokkal jobb, mint a Kyuss Lives!. Igaz, a Stöner nem az új Kyuss és nem is holmi Kyuss-tribute zenekar, de a stílus hasonló, az pedig jó eséllyel benne van a pakliban, hogy az élő fellépéseik alkalmával eldurrantanak majd néhány Kyuss-örökzöldet. Brant (ő gitározik és énekel) és Nick (basszusgitározik és énekel) mellé ezúttal Ryan Güt dobos csatlakozott és trióként üzemelnek.
Megmondom őszintén, ezt a beszámolót már egy-két hónappal ezelőtt is megírhattam volna, ugyanis a "Live In The Mojave Desert" című fellépéssorozat egyik résztvevője a Stöner volt és a teljes album anyagát eljátszották azon a bulin. Erről pedig már született kritika a Rozsdagyárban, melyről ITT olvashattok. Persze akkor még nem tudtam, hogy pontosan ugyanazok a dalok képezik majd a debütalbumot is, egy kicsit később hozták csak nyilvánosságra a lemez számlistáját, és akkor vettem észre, hogy basszus, én már ismerem a teljes lemezanyagot!
A Stöner hangzása mocskos, stoneres (mily meglepő), kábé mint a Kyuss volt egykor. A dalok pedig a lehető legalapabbra lettek véve: olyan kő-egyszerű témákkal operál a "Stoners Rule", hogy azokat még egy kezdő zenész is lazán eltolná egy kis gyakorlás után. De nem így! Ilyen elképesztő olajozottsággal, hatásosan, ekkora alázattal és ilyen elementáris erővel, kötve hiszem.
Tulajdonképpen a stoner rock sosem a bonyolultságáról volt híres, és a Stöner csak erősíti ezt a tényt. A nyitótétel (Rad Stays Rad) ismerős lehet azoknak, akik figyelemmel kísérik a Stöner körüli eseményeket, ugyanis ez a dal már kijött kislemezként. Erről pontosan ugyanazt tudom leírni, mint amit a koncertanyagnál is tettem: olyan, mintha Brant valamelyik szólóalbumáról emelték volna át ide, de a Kyuss szelleme is ott van benne.
A The Older Kids is a Kyuss-t idézi, az alapok pedig szintén tök egyszerűek. Ám olyan sodrása van a dalnak, mintha egy homokvihar ellen küzdene az ember: magával ragad, felemel és a következő dalig le sem tesz. Az Own Yer Blues pedig egy hangulatos blues/stoner esszencia. A Nothin' is elérhető már egy ideje, mely szintén pőrén, lecsupaszítva dohog, majd érkezik az Evel Never Dies. A punkos ízekkel ékeskedő dalt a Stand Down követi, melyben az ízes gitártémák viszik a pálmát. A lebegős, enyhe pszichedeliával nyakon öntött Tribe/Fly Girl zárja a sort.
Én maradéktalanul elégedett vagyok az anyaggal, de aki a Kyuss egyenes folytatását várja a Stöner debütalbumától, azt ki kell, hogy ábrándítsam, ugyanis a "Stoners Rule" sokkal lazább, pőrébb, mint amilyen a Kyuss volt. Viszont pontosan az egyszerűségének köszönhető, hogy azonnal a fülbe ragad és hosszú időre be is fészkeli magát. A Stöner bemutatkozó nagylemeze a Heavy Psych Sounds kiadó gondozásában érkezik 2021. június 25-én.
9/10
