Rozsdagyár

MACHINE HEAD - Robb Flynn válaszolt a diktátorozásra

2021. június 17. - Kovenant

machine_head2021.jpg

Június 11-én érkezett meg az amerikai Machine Head vadonatúj, háromszámos EP-je "Arrows In Words From The Sky" címmel, melynek kapcsán a zenekarvezető a rajongóknak szóló szokásos heti e-mail hírlevelében szót ejtett az őt diktátorként jellemző vádakról is (a banda legutóbbi és igen megosztóra sikeredett 2018-as lemezéről ITT írtunk kritikát).

Amikor leereszkedem a közösségi média feneketlen pöcegödrébe, a csapatra és személy szerint rám ömlő fostenger rettenetesen mérgező tud lenni. De szerintem ez a munkám része is egyben. A szokásos trendmajmoló, feketeimádó, morális jófejkedő, ballib hópihe jelzők mellett általában a Robb Flynn szólóprojekt, Robb Flynn és a bérzenészek, illetve a diktátor kifejezés szokott megtalálni.  

A zenekarozás csodálatos dolog. Ha hasonlóan gondolkodó emberek közös célból összeállnak, akkor az csakis fantasztikus élmény lehet. Ha a banda ráadásul még sikeressé is válik, akkor az még jobb, mert a sikert közösen érték el. 

Tudjátok, mi a legnagyobb királyság?  

Fiatalnak lenni, bandát alapítani, és a csapattal kapcsolatban mindent együtt megélni, együtt lélegezni, enni, csinálni. Nincs feleség, nincsenek gyerekek, nincsen rendes munkád, csak a banda létezik és az a négy vagy öt tag, aki száz százalékban elkötelezett a zenekar iránt. Az ötletek csak úgy repkednek a levegőben, a nyitott gondolkodású zenészek együttműködnek, és közösen éritek el az eredményeket. Így jön létre a varázslat és működik a banda addig, amíg csak lehetséges. 

De tudjátok, hogy mitől szaródik el ez az egész?  

Megöregedsz, megállapodsz, a számláid csak gyűlnek, jelzálogod van, fizeted az adódat meg a gyerekeid pelenkáját. Már nem csak négy vagy öt, a bandáért együtt élő, dolgozó és lélegző zenészről van szó. Ott vannak a feleségek, a gyerekek, a mellékállások, egy egész egyszerűen őrületesen bonyolult üzleti környezet, majd csak MINDEZEK után végül ott van a zenekarod és akkor le kell ásnod magadba, hogy mid maradt és mit tudsz belerakni a kreatív zenélésbe. Aztán elmész 16 hónapra turnézni, távol a családodtól és otthon mindenki neheztel rád, hogy nem vagy ott nekik ... szóval mindent el kell követned, hogy tartsd az egyensúlyt. 

Ez tényleg úgy hangzik, mint valami álommeló? 

Nos, amit erről az egészről mondani akarok, az ez: 17 éves korom óta zenekarokban játszom. Idén októberben lesz harminc éve, hogy a Machine Head a bandám. Az azelőtti csapatomból kiléptem, elkezdtem ezt, meghoztam a szükséges döntéseket, kormányzom a hajót és a saját főnököm vagyok. Én kovácsolom a jövőmet, járom a saját utam és győzök vagy bukok el, de teszem ezt véres verítékkel küzdve. 

Semmi sem változott.  

Szeretném, ha lenne három vagy négy társ körülöttem, akikre támaszkodhatnék, együttműködhetnék és örülhetnénk közösen a sikereinknek? 

Természetesen imádok zenekarban dolgozni. De most, ebben a helyzetben és életkorban ez nem reális. Ha az elmúlt másfél év megtanított nekünk valamit, akkor az bizony a túlélés. Ha írok egy vagy két nótát, akkor felveszem azokat, kiadom és elvégzem a feladatom, mely a túléléshez szükséges.  

A túlélés szélsőségesen hangzik, de most bizony itt tartunk. Büszke vagyok arra a (talán kicsit őrülten túlzó) nyitottságra, mellyel a barátaimhoz, rajongóimhoz és hallgatóimhoz közelítek. Mindent megtettem azért, hogy ezen az úton közösen haladjunk és a jövőben is minden kis vagy nagy akadályt le fogok dózerolni előttünk. Ez nem mindig kellemes vagy szép feladat, néha kifejezetten gusztustalan dolog, de általában fantasztikus és csodálatos élmény. 

És én mindig is csak ezt ígértem mindenkinek. 

De tegyük tisztába: sosem fogok bocsánatot kérni olyan dolgokért, melyek az életművem életben tartásához elengedhetetlenek. 

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr6416596522

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása