Rozsdagyár

WHILE SHE SLEEPS - Sleeps Society (2021)

2021. június 18. - Dazoll

sleeps-society-cover.jpg

Jó tíz évvel ezelőtt ismertem meg a While She Sleeps zenekart (későbbiekben csak WSS-ként jegyzem őket), akik akkortájt robbantak be a köztudatba. A metalcore mindent belengett és zenekarok tömkelege lepte el a mezőnyt. A WSS a műfaj véghajrájában kezdte a működését, de számomra kilógtak a sorból (meg a rajongók szerint is, akik gyorsan szaporodtak): több volt ez, mint szimpla metalcore. Ahogy lenni szokott, minden elmúlik egyszer és sok minden megváltozik, a banda háza táján is. Elrugaszkodva a gyökerektől már az ötödik korongja a kvintettnek a "Sleeps Society".

A WSS-et 2006-ban alapította Aaran McKenzie (basszusgitár, háttérvokál), Sean Long (gitár, háttérvokál), Adam "Sav" Savage (dobok), Mat Welsh (ritmusgitár, vokál, zongora) és Jordan Widdowson (ének) az angliai Sheffieldben. Widdowsonnal két kislemez készült, majd őt 2009-ben Lawrence "Loz" Taylor váltotta és azóta is változatlan a felállás.

Az ezredforduló végére a metalcore csapatok gombamód elszaporodtak és addigra úgy tűnt, eljátszottak már mindent, amit lehetett. Személy szerint nem rajongtam a műfajért, a csapatok és dalaik mind egyformák voltak, jól bevált klisékkel operálva. Ebből a mezőnyből tűnt ki a WSS, akik metalcore létükre meg tudtak fogni. A "The North Stands for Nothing" EP és a "This Is The Six" lemez nagyon ígéretes volt, figyelemfelkeltő és hát a Be(lie)ve szerzeményre igazán rákattantam. A 2015-ös "Brainwashed" lemezzel (a címadó tétel mellesleg egy csillagos ötös) úgy tűnt, kimaxolták a kereteiket és elmondtak mindent, mit a stílus adhatott.

Aztán a nagy metalcore hullám már lágyabb partokat mosott és eljött az idő, hogy friss vért pumpáljanak a színtérbe. A csapatok elkezdték fuzionálni a zenéjüket, belekeverni death metal, deathcore, djent, nu metal vagy akár popos elemeket. Ez alól a WSS se volt kivétel, a "You Are We" és a "So What?" lemezek meg is indultak ezen az úton, melodikusabbá, populárisabbá váltak. Valahol itt el is engedtem a csapat kezét, és ha nincs ez a kritika, talán nem találkozom velük újra, pedig a "Sleeps Society" megéri a belehallgatást.

Az anyag tizenegy tételt rejt háromnegyed órában, az utóbbi két lemez kiszabott útján járva tovább, megspékelve zongorával, samplerekkel. Van egyfajta sci-fis filmzene hangulata, ezáltal olykor indusztriális hatást is kelt. Kiforrottabbá váltak a nóták, érzelemdússá és a csapat még mindig élettel teli, ami meg is látszik a dalokon, árad belőlük a dinamika, a lendület, még a visszafogottabb szerzeményekből is.

A lemez jól felépített, íve van, az Enlightenment(_) szépen felvezeti az anyagot. Dallamok, riffek, üvöltés, éneklés, elektronikus betét, a paletta széles bemutatása és hogy mi is jellemzi igazán a csapatot. A korong elejére a karakteresebb dalok kerültek. A You Are All You Need tempós, izmos nóta, mégis a legslágeresebb refrénnel bír. A Systematic kicsit kilóg a sorból, úgy indul, mintha a Prodigy köszönne vissza, aztán mintha egy bizarr Code Orange nótát hallanánk, igazi adrenalinbomba és a legütősebb dal az albumon.

A Nervous kezdő dallamai a The Verve együttest juttatták eszembe, a dal érzelgősebb rádiórock-feelinget hoz, de még meg tudták állni, hogy giccsessé váljanak. A dalban közreműködik Simon Neil (Biffy Clyro). A Pyai lényegében egy majdnem kétperces hangulati átkötés, zongorával, sampler hangokkal. A későbbekben főleg az elmélyülés a részletekben és a kísérletezés van terítéken. A Know Your Worth (Somebody) - No Defeat To The Brave (a dalban Deryck Whibley is feltűnik a Sum 41-ből) - Call To The Void trió úgymond a hagyományosabb nóták szerkezetileg és felépítésileg, próbálják kihozni a részleteiket, erős darabok, előbbinek kis nu metalos felhangja is van.

A Division Street egy lírai darab zongorával, kórussal, kicsit hosszúra is nyúlt átvezetőnek, különálló dalnak meg nem elég erős. A címadó tételben újra visszaköszönnek a Prodigy-s hatások, de remekül beleillesztik a zenéjükbe, erős darab. Az album lezárása a hétperces Dn3 3ht (visszafelé The End, mily találékony...) amiben az alapot ismét csak egy szál zongora biztosítja és egyfajta sercegős, rádiósszerű monológ keretében megköszönik a csapat tagjai a közönségtől és rajongóktól kapott támogatást. Remek atmoszférával rendelkezik.

Még 2020. októberében kiadta a banda az album címadó dalát első kislemeznóta gyanánt, bejelentették az album megjelenését és a borítót, valamint előfizetési szolgáltatásukat. A szolgáltatáson keresztül a rajongók havi adományokkal járulhatnak hozzá és iratkozhatnak fel a zenekarnál, cserébe olyan exkluzív kedvezményekhez juthatnak hozzá, mint például merchandise-termékek, titkos koncertek, korai hozzáférés jegyekhez, podcastok stb.

A lemez 2021. április 16-án jelent meg a  Search and Destroy, a Spinefarm Records, és az Universal Music együttműködésében. Az album producere Carl Bown és Sean Long, a zenekar szólógitárosa. Ste Kerry keverte és a hangzásra nem is lehet panasz, remekül szól. A "Sleeps Society" folytatja a kijelölt utat, rengeteg kísérletezéssel, változatos tud lenni és több van benne, mint az elsőre tűnik.

8/10

wss_gilessmith_gs1_4534.jpg

Fotó: Giles Smith

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr9516597160

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása