Rozsdagyár

FLOTSAM AND JETSAM - Blood In The Water (2021)

2021. június 21. - Mr.Zoom

713xivh5tsl_sl1200.jpg

Most pedig veszek egy nagy levegőt és megpróbálom elmondani gondolataimat arról a nagylemezről, amely már június 4. óta elérhető a nagyközönség számára, így természetesen számomra is. Rövid magyarázattal tartozom a késlekedés miatt: sajnos az albumot még mindig emésztem. Kissé úgy érzem magam, mint amikor a hóhért akasztják, amikor ezt a kritikát kipréselem magamból. Hiszen én magam szoktam írni bizonyos recenziók esetében, hogy talán a csapat régi rajongóinak nem tetszik az új lemez, de egyébként nagyon is értékes, csak el kell vonatkoztatni attól, amit a korábbiakban csináltak ... és most én vagyok ez a régi rajongó.

Hiszen amióta itt a Rozsdagyárban a meghatározó zenekarainkról és az abszolút favorit lemezekről színt vallottunk, azóta nyílt titok, hogy a Flotsam And Jetsam az egyik kedvenc együttesem. Ismerem őket már vagy tizenöt éve, és az összes lemezüket szeretettel és élvezettel hallgatom. Egészen odáig mentem abban a bizonyos kedvenceink rovatban, hogy kijelentettem, a Flotsam minden lemeze hibátlan. Remélem nem bántok meg vele senkit, amikor úgy érzem, hogy ehhez a mondathoz hozzá kell tennem egy szót: volt. Eddig.

Valójában már az ezt megelőző ”The End Of Chaos” című korongjukon is akadtak olyan elemek, amelyek egy kicsit zavarba hoztak, az idén megjelent ”Blood In The Water” előtt pedig teljesen széttárt karokkal állok. Nem működik. Többszöri nekifutásra voltam képes egyáltalán végighallgatni, és ez hajmeresztő tény velük kapcsolatban. Most amikor leírom, akkor is döbbenet az egész. Ilyen nincs és mégis van. Nem cifrázom: átmentek power metalba. De teljesen. Ezzel egyáltalán nem tudok mit kezdeni. Kérném vissza a régi Jetsamet, azt, amelyik a thrash-t színezte a klasszikus metallal, a progresszív futamokkal, amelyik megtörte a ritmust, váltogatta a tempókat, amelyikben egymást érték a jobbnál-jobb ötletek, amelyik váratlan húzásokra volt képes, mert ez a mostani teljesen kipukkadt.

Végigolvastam az összes külföldi kritikát a lemezről (magyarok nem foglalkoztak vele), vajon látja-e más is ezt a jelentős változást, de persze hogy nem. Lövése nincs senkinek, miféle zenekar a Flotsam, ezeknek a szakíróknak a nagy része nem is ismerte őket (olyan is akadt, aki ezt a recenzióban be is vallotta), így hát nem mentek bele a sűrűjébe. Éppen csak leírták a közhelyes ismertetőket, kiemelve, hogy régi banda a Jetsam, és innen ment át Jason a Metallicába, de ennyi. Ja, a lemez természetesen úgy szól, mint az állat. Kész.

Hogy is magyarázhatnám el ezeknek a kritikusoknak és a Flotsam témában járatlanoknak, hogy ez most már teljesen más műfaj. Na és az még csak hagyján, hogy vegytiszta power, de még annak sem kiemelkedő. Akkor meg minek? - kérdezném egyszeri paraszt módjára. Azt mindig is lehetett tudni, hogy Eric Knutson él-hal a Maidenért és Dickinsonért, de ez már bőven sok. Gyakorlatilag végiggaloppozzák a teljes lemezanyagot, olyan Maiden-témákat felvezetve, hogy Steve Harris is megnyalná a szája szélét, de a világon semmi, ismétlem, semmi különlegeset, semmi eredetit nem hoznak.

Nem tudok rájuk haragudni ezért, hiszen már megtették a magukét. Csak a rend kedvéért: a "Cuatro", a "Drift", a "High", ez három megkerülhetetlen alap a ’90-es évekből. Tobzódnak a jobbnál-jobb témákban. Nem sokkal halványabb az "Unnatural Selection" vagy a "My God" sem és ott az általam korábban már kiemelt "Ugly Noise" 2012-ből, amely szintén óriási. Ezeken a korszakos albumokon egy számon belül több a kakaó, mint az új lemez egészében, kivétel nélkül nagyot szólnak, még ma is frissnek hatnak. A "Blood In The Water" hiába egy tökéletesen kevert, szuper hangzású lemez, olyan egysíkú, hogy teljes terjedelmében nem is lehet odafigyelni rá.

Alig-alig van egy kis kiállás, egy kis hangszeres betét, egy kis ötlet, hogy mást ne mondjak, azt is megkérdezném a bandától, hogy elnézést uraim, van Önök között basszusgitáros? Ha igen, akkor miért nem játszik az albumon? Mert amit az új basszer, Billy Bodily előad, szerintem alig hallható. Nyomozni kell utána. Hallgassunk csak bele a 2019-es "Chaos" lemez nyitónótájába, milyen futamokat hozott Michael Spencer! Azon a lemezen még bőven voltak izgalmas dolgok, ha nem is kerek tízes, de egy erős nyolcas mindenképpen járt volna érte.

Erre a mostanira nem tudom, mennyit is adjak, mert a gitárosok például még mindig eszement zseniálisak, és Knutson sem énekel rosszul egyáltalán, a dobokkal is ki vagyok békülve (bár kevesebb a groove - ez biztos), csak az nem megy a fejembe, miért kellett minden nótában nyargalászni ész nélkül? Hát ők tudják… Mint mondtam, én még emésztem ezt a lemezt. Alighanem jó ideig. Nincs kedvenc számom, és nótákat sem említenék. Csak olyat tudnék mondani, ami még a tucatáruk között is gyenge, oly gyermeteg refrénje van. Ezt inkább kihagynám.

Ha már ennyit zsörtölődtem a dalok miatt, nem tudom figyelmen kívül hagyni a borítót sem: ez komoly? Igaz, a legutóbbi még pocsékabb volt, na de hatvan év körüli muzsikusok ilyen grafikával jönnek elő? Sőt, nem elég, hogy odateszik a sárkányfejet, még nótát is írnak a szürke sárkányhoz. Szörnyű ezt így leírnom, de ahogy a videókat is elnéztem, attól tartok, nyílegyenesen megy bele a gagyiba szegény Jetsam. Nagy kár lenne értük, ez biztos. Most egyelőre ennyi tőlem, nektek Flotsam-témában, nem részletezem tovább, mekkorát csalódtam. Akinek jobban tetszik az album, nyugodtan kommentelje meg, hogy márpedig világbajnok. Részemről egyelőre felejtős.

6/10

flotsa021.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr1916600604

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rendes Zsolt 2021.06.22. 08:24:51

Ez egyértelmű volt, szinte az egész világsajtó egyöntetűen imádja ezt a minőségi lemezt, a magyar persze hogy lehúzza. Vicc...

redriot77 2021.06.22. 18:33:04

Eddig nekem valahogy kimaradt a Flotsam az éltemből de a pozitív külföldi kritikák hatására tettem egy próbát az új lemezzel. Mivel eddig kb. semmit nem hallottam tőlük teljesen nyitottan álltam hozzá.
Hallani azért nyilván hallottam már róluk, hogy régi, legendás amerikai thrash banda. Éppen ezért meglepett hogy milyen dallamos a zene. Az ének különösen. Valami tipikus thrashes kiabálós, acsarkodós vokálra számítottam, ehhez képest sokkal tisztábbak az énektémák.

Mivel nem ismerem a régebbi anyagaikat nem tudom mennyire különbözik az új album azoktól. De ha tényleg annyira éles az stílusváltás lehet hogy érdemesebb lett volna valami project jelleggel, más név alatt kihozni. Akár valamelyik tag szólóprojektjeként, még úgy is ha a felállás változatlan.
süti beállítások módosítása