Rozsdagyár

YAUTJA - The Lurch (2021)

2021. július 02. - Dazoll

cover_yautja_the_lurch.jpg

Egy jó név sokat tud dobni egy zenekaron. Már azelőtt, mielőtt meghallanánk, van egy fajta elképzelés, mit tükrözhet, milyen üzenetet hordoz. Meg aztán bizonyos esetekben fel is kell nőni hozzá, hiteles maradni a koncepcióhoz vagy akár ihletett forrásként is szolgáltathat, miből merít a zenekar, mik voltak rá hatással. Mindenesetre ilyen téren nálam a Yautja betalált.

A Yautja, más néven Predator, ’87-ben debütált a Ragadozó című filmben, mely nagy sikereket ért el (a nézőknél és a mozikasszáknál egyaránt) és időközben igazi klasszikus filmmé vált. Számomra lehengerlő volt gyerekfejjel, de mai napig szeretem és hát szerintem Arnold Schwarzenegger örökzöldje a Terminátor mellett. A mozi megélt néhány erősen hullámzó minőségű folytatást, crossovereket a Xenomorphokkal valamint a Yautják számos könyvben, videojátékban, képregényben tűntek fel. Az idők során beleépültek a köztudatba, a pop- és egyéb szubkultúrába.

A Lény megalkotói Jim és John Thomas, akik fejében megszületett az elképzelés, miszerint a Predatorok értelmes humanoidok, akik fejlett technológiát birtokolnak, ilyen az álcázás vagy az űrutazási képessége. A Predator kinézetét viszont Stan Winston alkotta meg, aki olyan filmek szereplőit keltette életre, mint A bolygó neve: Halál, Terminator - A halálosztó vagy a Jurassic Park.

A csapat 2010-ben alakult Nashvilleben és Tyler Coburn (dobok, vokálok), Shibby Poole (gitár, ének), valamint Kayhan Vaziri (basszusgitár, vokál) alkotja. Nem véletlen a névválasztás, a trió nagy rajongója ennek az ikonikus karakternek. Éppolyan kíméletlen zenét játszanak, mint ahogy a Yautja vadássza le prédáit. Annak ellenére, hogy a csapat már tíz éve aktív, a "The Lurch" még csak a második korongja a brigádnak.

Az anyag kilenc dalt foglal magában, háromnegyed órában és hát nem egy könnyen befogadható darab. Hihetetlenül tömör, masszív és egy bizonyos atmoszféra végig átjárja a lemezt, mert ebben igazán erős a csapat. Olyan világ ez, mely vad, kietlen, elmocsarasodott sivatagok, a napot mérgező gombafelhők takarják, a bűz és rothadás szaga leng be mindent. Fullasztó légkör, de ha ezt túl is éljük, a lemez végére biztosan levadász a Yautja.

A nyitó A Killing Joke egyből bedob a mélyvízbe. Egyfajta grind, sludge metal ötvözetet tol a csapat, punkos nyerseséggel és death metalos áthajlásokkal. Mocskos, őrlős riffek, kaotikus dallamok a fő védjegyek. A The Spectacle számomra a legfogósabb nóta, a főriffje valami zseniális. Nincs is értelme dalról-dalra kielemezni a lemezt, ugyanis nagyon hamar kirajzolódik az a szűk keresztmetszet, amelyben mozgolódik a zenekar. Egyaránt jelen van a fojtogató lomhaság és a technikás, nyers brutalitás, könnyen meg is fekszi a gyomrot.

Nemcsak a zenekar tagjai énekelnek és vokáloznak a lemezen, hanem több vendég is megfordul rajta.Az A Killing Joke, a Clock Cleaner és a The Weight című dalokban Kathryn Edwards énekel, a Before The Foal című dalban pedig David Reichley és Maddy Madeira (ebben a dalban teremin is megszólal, melyet Mikey Allred kezel). Ennek ellenére nincs nagy különbség az énekhangokat tekintve, mindenki csak mélyet hoz, teljesen egybefolynak. Egy idő után a lemez is, és annak ellenére, hogy monotonná válik, nem megy egy bizonyos szint alá.

Sajnos a kísérletezésnek és a változatosságnak híján van a csapat, ezáltal sok helyen döcögősnek és erőltettetnek is hat. Három dal is túlmutat hat percnél, olykor végtelennek tűnik a kaotikusság. Viszont ezt a szűk teret be is tölti. A gitár és a basszus igazán mocskosan szól és a dobmunkaért is külön dicséret jár. A szövegek meglehetősen társadalomkritikusak, a politika, a hajléktalanság visszatérő témakörök.

A lemez keverését Scott Evans végezte és Brad Boatright az Audiosiege Mastering Studioban maszterelte. A további vokálokat Shibby Poole vette fel a saját házában. A művészi borító Brandon Geurts munkája és olyan őrült, akár csak a zenekar. A "The Lurch" május 21-én jelent meg a Relapse Records gondozásában.

7/10

yautja_scott-evans_2020.jpg

Fotó: Scott Evans

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr3716611026

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása