Rozsdagyár

PHRENIA - Separated (2021)

2021. augusztus 03. - Kovenant

cover_67.jpg

A júliusi-augusztusi HammerWorld magazin CD-mellékleteként jelent meg a vajdasági Phrenia második soralbuma "Separated" címmel, azaz lassan egy hónapom volt rá, hogy megismerkedjem az anyaggal. Kellett is hozzá ez az idő, ugyanis korántsem vagyok ennek a stílusnak a híve. A játék neve ugyanis pop metal, mégpedig a totálisan fősodorbeli könnyűzene, azaz itt nyoma sincs semmilyen dark vagy alternatív hatásnak. Nehezemre is esik ezt metalnak hívni és az egyébként kifejezetten magas színvonalú albummal kapcsolatban ez talán az egyik legfőbb gondom is.

A délvidéki Adáról származó csapat még 2012-ben alakult meg és kezdetben popslágerek metalosított verzióval, azaz feldolgozásokkal szórakoztatták a nagyérdeműt. Azonban saját dalok írásába is belefogtak, melynek eredményeképpen 2016-ban meg is jelent bemutatkozó nagylemezük "Million Miles" címmel. Azóta pedig kijöttek egy kísérletezősebb EP-vel is ("Perspectives").

A "Separated" nem készült el egykönnyen. Az évek óta ötösfogatként működő zenekarból ugyanis a felvételi munkálatok során kilépett  Nagy Zoltán, aki a screamekért felelt, így tulajdonképpen újra kellett gondolni az egész lemez megközelítését. Gordán Julian gitáros-énekes lépett elő teljes értékű frontemberré, akinek tiszta vokálja uralja végig a dalokat. A számok így tulajdonképpen vegytiszta popnótákká váltak, melyeken amolyan színezékként szerepel már csak a gitár. Nagy Zoltán üvöltései még három tételben tűnnek fel, értelemszerűen a szigorúbbakban, míg a többi szerzeményben a saját bevallása szerint is a popslágereken szocializálódott hangú Gordán Julian teljesedik ki.

A tizenhárom nótát tartalmazó korongon három magyar nyelvű is szerepel, a többi angol dalszövegű. A "Separated" albumot amolyan átmeneti, ambivalens jellegű produkciónak érzem két okból is és ez az első: a magyar nyelvű dalok egész egyszerűen megbontják a hangulati egységet, a koncepciót és mintha egy másik bandát hallanánk játszani, valahogy kilógnak innen ezek a darabok.

Olyannyira kortárs az egész összkép, annyira nemzetközi jellegű a produkció, hogy nem passzolnak ide a fentebb leírt tételek és az énekes is érezhetően otthonosabban mozog az angol szövegkörnyezetben. A kortárs megközelítés tetten érhető a különböző vokáleffektek (Auto-Tune), a kifejezetten modern elektronikus hangzások, illetve a jellegzetes refrén- és dallamfordulatok, kórusok használatában (lásd a Köddé vált című dalt). 

A másik megjegyzésem a Phrenia alapvető stílusmeghatározásával kapcsolatos: Nagy Zoltán távozásával és Gordán Julian előtérbe kerülésével letisztult a kép és számomra egyértelművé vált, hogy a csapat sokkal önazonosabban és hitelesebben játssza a popot. Furcsa lehet ezt pont egy rockmagazin recenziójában olvasni, de egész egyszerűen erőltetettnek éreztem már a helyenként megjelenő üvöltözést, mert a totális feelgood-érzés és a megadallamos, elektronikus, táncolható modern popslágerek abszolút nem igénylik már ezt.

Mintha a vajdasági brigád nem igazán tudná eldönteni, hogy pontosan merre is induljon el: fél kézzel még kapaszkodnak a metalba, de már a könnyűzene felé mozdulnak. Ráadásul átkozottul értenek a fogós, mai számok írásához. Kedvencem a Mirror című darab: ennek hallatán tényleg felkúszik az ember pozitivitás-faktora és elönti az energia. Hasonlóan jó és slágeres a Hope Lies, a You Belong Here, a Trapped In This Paradise, illetve a Stronger is: nem véletlen, hogy ezek a leginkább popos nóták.    

Érdekes módon a lemez második felét erősebbnek érzem, ráadásul a bónusz- és zárótételként felkerült Tick-Tock a totálisan metaltalanított popvonalával teljesen jól működik: érzésem szerint sokkal jobban is, mint néhány keményebbre vett tétel. Összességében tehát kifejezetten igényes, dallamos, jó értelemben slágeres a "Separated", ráadásul hangsúlyos módon jó kedvre is hangolja az embert, engem legalábbis feltétlenül.

Mindenképpen azt tanácsolnám a csapatnak, hogy vegyenek egy mély levegőt és bátran ugorjanak egy nagyot. A tiszta ének kizárólagossá válásával a gitárok vezérelte súlyosság tényleg már csak hangszerelési eszköz, nem alapvető esztétikai kérdés: a dalok még erősödnének is ezek kihagyásával. Általában az ilyen jellegű zenekarok esetében pontosan az ellenkezőjét szoktam javasolni, azonban a Phrenia tökéletes popdalokat ír és annyira érzik ezt a vonalat, hogy már visszahúzza őket a kényszeres metalkodás. 

8,5/10

phrenia2021_1.jpeg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr1916647872

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása