Rozsdagyár

BONEHUNTER - Dark Blood Reincarnation System (2021)

2021. augusztus 15. - Dan696

041561.jpg

Őszintén szólva a finn Bonehunter nagyjából annyira volt ismerős számomra, mint a gyémántcsiszolás igencsak nemes szakmája. Borító alapján valami vagy nagyon thrash, vagy nagyon oldschool death anyag ugrott be elsőre. Belehallgattam a zenébe, és pislogtam, mint hal a szatyorban.

A thrash metallal nem mentem annyira messze, de valami nagyon bizarr volt az összkép. Gyors Google, hogy mit kell tudni ezekről az arcokról. Úgy tízpercnyi böngészés után kiderült, hogy a srácok thrash-black-punk keverékben utaznak, és a fő szövegtematika megjelölésnél a szokványos pusztítás, halál, háború, gonosz, pokol, stb... mellett feltűnt egy, hogy úgy fogalmazzak, örömlányok-megjelölés is (nem gondoltam, hogy egyszer ezt egy cikkben le fogom írni.....). Ezek után (gondolom) érthető, hogy a kellő(en visszavett) komolysággal viszonyultam a lemezhez. 

Nagy általánosságban valami olyasmit kell elképzelni, mint a korai Sodom és a Venom keveréke, helyenként nyakon öntve a '80-as évek második felének Exploitedjével. Mondanám, hogy ez egy annyira érdekes mix, hogy már csak a próbálkozás miatt jár a tíz pont, az év albuma státusz, és minimum három turnényi Metallica-előzenekarság, de a valóságban ez inkább egy a lo-fi-tól valamivel jobb, de még így is szörnyen archaikus (nem oldschool, bár fel vagyok készülve, hogy ezért a kijelentésemért karóba leszek húzva a régi sulis szakértők által) hangzással megoldott, leginkább klasszikus black metalba oltott demókazettás thrash-túrást kapunk. Ez így még lehetne jó is, és ami azt illeti, valójában rossznak semmiképpen sem nevezhető, de annyira közepes, sok esetben még az sem, hogy mire a messze túl sok 40 perc végére érsz, konkrétan egy dalt sem fogsz tudni felidézni. 

Most, hogy így megalapoztam a cikk hangulatának, nézzük meg, hogy mit is tud a "Dark Blood Reincarnation System". Az első, ami egyből feltűnhet mindenkinek, azok az ultratökös (klisés) dalcímek: World Of Darkness, Black Magic M16, Devil Power Soldier, Nightmare Angel 2099, stb... Rakjunk egymás mellé jól hangzó, de sötét és metalszavakat, és csodák csodája, kész a dalcím. Ennyit a hangulatról. 

Maguk a nóták egyébként tudnak jók lenni. A World Of Darkness egy morózus, ördögi intró. Igazából egy ilyen felvezetés még jót is szokott tenni az extrém anyagoknak, és ez most sincs másképp. Ezek után robban, vagyis inkább pukkan a Black Magic M16. Egy elég átlagos thrash metal téma, masszív black metal vokállal. Ez úgy általában elmondható a lemez dalairól. A punkos megközelítés határozottan benne van az összes dalban, 

S. S. Penetrator (ezek a művésznevek...) dobolásán ez maximálisan tetten érthető. Ilyen téren amit kiemelnék, az a záró dal, mely a címadó tétele is a lemeznek. A lemez legjobb száma, és egyben az egyetlen olyan dal, mely tényleg meg tudja mutatni, hogy egyébként milyen horizontok lehetnének a csapat zenéjében. Emlékezetes még a Virgin Devil Princess. Itt jelenik meg legerőteljesebben a black metal ív. 

Hogyha a zenészek teljesítményét nézem, akkor egy erős átlagosról beszélünk. Tehetségesek, kreatívak, viszont olyan igazán emlékezetes, jellegzetes témákat nem igazán sikerült kiizzadni. Pontosabban de, izzadni sikerült. Az itt-ott megjelenő szólók hol okék, hol semmilyenek. Biztos lesz olyan, aki oda meg vissza lesz tőlük, de számomra ez a semmitől csak egy kicsit több. Witch Rider gitáros néha nagyon feszesen játszik, egyszerű, de rendben lévő témákat, néha meg annyira enervált az egész, amit pusztán a sebességgel próbál feldobni, hogy komolyan kihívás végighallgatni. 

A basszeros-énekesünk, Satanachrist hangja tök rendben van, kicsit olyan mintha Emperor Caligula keveredne Angelripperrel. Jó hallgatni, aki szereti a black metalt, az imádni fogja. Viszont mint basszeros, nos, biztosan rettentően jó, a probléma, hogy szinte soha nem hallani, amikor meg igen, akkor is csak úgy kábé. Ez egy alapvetően thrash csapatnál komoly hiányosság. A következő albumra valahogy rendbe kéne ezt rakni (és még sok mást is). 

Szívesen mondanám, hogy aki szereti a thrash metal keverékeket, az tegyen vele egy próbát, de inkább azt mondanám, hogy azok próbálkozzanak, akiknek minden mindegy, csak gitár legyen, underground meg extrém metal. Nem egy vállalhatatlan album, csak egy oké, egy szimplán elfogadható alkotás. Nem tartom valószínűnek, hogy a közeljövőben nálam újra előkerül, és talán nem is baj. Komolytalan, hol túl sok, hol túl kevés lemez lett a "Dark Blood...", talán majd legközelebb. 

5/10

642448.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr6816660320

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása