Rozsdagyár

SLOWSHINE - Living Light (2021)

2021. szeptember 07. - Kovenant

slowshine_album_cover.jpg

A berlini Earth Ship tagsága úgy döntött, hogy új projektzenekart hoz létre Slowshine néven: míg az anyabanda súlyos sludge/doom metalt játszik immár 2010 óta (2016-ban kiadott remek lemezükről ITT írtunk kritikát), addig az új formáció, melyben Sabine Oberg basszusgitározik, Jan Oberg gitározik és énekel, míg André Klein dobol, a '70-es évek pszichedeliáját keveri a stoner rock, a fuzz és helyenként a post-punk elemeivel. Ennek végeredménye pedig a debütalbumuk, mely a The Lasting Dose Records gondozásában érkezik "Living Light" címmel október 8-án.

A negyvenhárom perces, nyolctételes korong egy komplett történetet mesél: az utolsó lény a szétrombolt bolygóján kóborol, melyen az elpusztult civilizáció romjai felett már a természet vette vissza az uralmat. Hogy aztán ez az emberiségre vonatkozik-e vagy a helyszín valahol egész máshol található az univerzumban, arról nem szól a fáma, ettől függetlenül igen könnyű asszociálni a jelenlegi helyzetünkre (lásd: világjárvány, globális klímakatasztrófa).

A bevezetőben leírt stíluselemek vegyítése eleve érdekesen hangzik és az album nem is okoz csalódást, habár az is igaz, hogy zenei forradalmat sem fog kirobbantani. Túlnyomórészt középtempósan, ha nem inkább a színtérhez hasonlóan belassultan gördülnek elő a nóták.

Már a nyitó Trails visszarepít bennünket az időben valahová a hetvenes évek első harmadába: átkozottul laza, utaztatós a hangulat, mintha csak egy kabrióban ülve hasítanánk a sivatagban és kellemesen borzolná a hajunkat a langymeleg szellő. Ugyanilyen atmoszférája van még a jóval stoneresebb Wanderer című dalnak is, mely a korong legszétcsúszottabb szólóját is tartalmazza.

Jan Oberg hangja engem leginkább a '90-es évek közepi brit rock bandák (a The Verve, de leginkább a Blur) énekeseire emlékeztetett. De nemcsak ilyen lelazított szerzemények szerepelnek itt, hanem a Brittle Bones, a Mother Moon vagy éppen a Heights képében megérkeznek a súlyosabb, velősebb darabok is.

A klasszikus, tudattágítókon hizlalt elszállást a Dunes Of Time Final és a címadó Living Light képviseli, de ennek nyomai minden számban megtalálhatóak (a már említett Wanderer második fele ennek ékes példája: a totális beborulás és őrület veszi át az uralmat, főleg a szanaszét gerjesztett gitárszóló érkezésével). Az album egyetlen gót / post-punk darabja a Mother Moon: komor, gyors riffelésével és vészjósló dallamaival a szigorúbb nóták közé tartozik.

Egy problémám volt mindösszesen az anyaggal kapcsolatban, ez pedig a hangzás. Ismerem a stílus jellegzetességeit, de bevallom, egyedül talán a black metal terén tudom értékelni az ilyesfajta low-fi minőséget. Az ének teljesen hátrakeverve, visszhangosítva és elnyomva kapott helyett, a dobok kásásak, gyakran mintha egy ősrégi Sokol rádióból szólnának, a gitárok pedig tényleg annyira szét vannak barmolva, hogy az embernek az az érzése, hogy inkább hall ipari porszívót, mintsem hangszert a dalokban. 

Szerencsére azért korántsem olyan borzalmas a helyzet, hogy az érdemben vonjon le a lemez értékeiből. Ráadásul a legjobb nótáról, a záró A Quiet Place című tételről még nem is beszéltünk. Ezt leginkább progresszív sludge-ként lehetne jellemezni, mely megtévesztően indul, szinte hipnotikus, balladaszerű álomba ringat, hogy aztán bejöjjön a súly és  a németek kibontsák az elégiajellegű, szomorú, ikergitáros dallamokat.

Itt egyértelműen megérkezik az Earth Ship hangulata: Obergék, ha akarnák, se tudnák letagadni anyabandájukat, mert - habár alaposan letompított éllel, de - előkúsznak azok az ultrasúlyos gitártémák, melyek annyira jellemzőek a németekre. 

Szóval nagyon rendben van a "Living Light": egy kicsit jobb hangzással, dinamizmussal és talán egy paraszthajszálnyival több kompozíciós változatossággal egészen kiemelkedő is lehetett volna ez a bemutatkozás, de így sincs okunk panaszra. Stoner, pszichedelikus és hard rock, sludge és progresszív rajongóknak igazi ínyencfalat a berliniek korongja.

8,5/10

slowshine.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr416682094

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása