Rozsdagyár

WINDMILL - Lemezbemutató koncert a szekszárdi Placcban

2021. szeptember 13. - chris576

241823283_1389440451514994_2651299974737871746_n.jpg

A legutolsó koncertbeszámolómat kábé egy éve írtam egy szekszárdi WindMill-koncert apropóján. A véletlennek köszönhető, hogy a korlátozások részleges feloldása utáni nyitást követően ismét a WindMill szolgáltatta számomra elsőként az élőzenét, és szintén Szekszárdon.

A két koncert közötti időszakban sok víz lefolyt a Dunán, és a zenekar háza táján is történtek bizonyos változások. Távozott a bandából Giovanni Clarichetti dobos, a helyére Bodnár Viktor került, akinek a WindMill az első zenekara, és ez volt az első élő fellépése is egyben. 

A koncert a kulturális programsorozatok helyszínéül szolgáló Placc nevezetű épületben zajlott, díjtalan belépés ellenében. A WindMill előtt két banda is fellépett, de szinte már a záróakkordjaik közepette érkeztem meg a helyszínre, szóval ez a beszámoló kizárólag a WindMillre fog korlátozódni.

Ahogy azt a nemrég megjelent bemutatkozó nagylemezük recenziójában taglaltam (mely ITT olvasható), a csapat szinte folyamatos szélmalomharcot vív - ezen a koncerten sem volt ez másképp: az még hagyján, hogy voltunk kábé húszan-harmincan, de a hangosítás is rendesen belerondított az összképbe. Szerencsére ez nem szegte kedvét a bandának: a "Léteznek angyalok" című nagylemez dalait hatalmas elánnal és lelkesedéssel adták elő.

A programjuk eléggé rövidre lett szabva, de a méltatlan körülmények tekintetében talán jobb is volt ez így. A banda az album címadó dalával csapott a húrok közé: gondolom nem én voltam az egyetlen, aki az új dobosra fókuszált a leginkább. Míg a nagylemez dobsávjai egy élettelen program segítségével lettek rögzítve, addig ezen a bulin egy fiatal, életerős, rendkívül dinamikusan és feszesen játszó srác verte a bőröket.

A hangosítás neki kedvezett egyedül, ugyanis az ő játékát lehetett a legjobban hallani, ráadásul még jól is szólt. Grénus Zsolt basszusgitárja ehhez képest egy fokkal lejjebb lett keverve, a frontember, Kővári Csaba gitárja volt a leghalkabb, pedig az ő játéka, a vastag, power metalos riffek az igazi húzóerői a WindMill dalainak. Az olyan nóták, mint a Spanyol armada például megkívánta volna a vastag, erőteljes hangzást, de még így is nagy élmény volt élőben hallani.

Szó mi szó, ez a koncert végeredményben az új dobosról és annak zseniális debütjéről szólt. Lehengerlő teljesítményt nyújtott a srác, a banda nagyon jól járt vele. Remélem, hogy egy rendes hangosítással megtámogatott és egy jóval nagyobb nézőszámot produkáló WindMill-koncerthez is szerencsém lesz egyszer.

241974527_870509113667782_6992496420407993605_n.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr7816688062

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása