A floridai death metal színtér egyik emblematikus csapatának számító Massacre hét év után jelentkezett új albummal. Nem egyszerű a zenekar története: az 1984-es magalakulásuk óta a "Resurgence" még csak a negyedik nagylemezük (mely a Nuclear Blast kiadó gondozásában jelent meg október 22-én), tagcserék hosszú sorát tudhatják maguk mögött, illetve sokszoros leállás, valamint névváltoztatás is beárnyékolja a legendás banda pályafutását.

Az 1991-es "From Beyond"-dal beírták magukat a death metal nagyjai közé, ám a siker nem tartott sokáig: 1996-ban "Promise" címmel megjelent lemezük jócskán eltávolodott a kezdeti irányvonaltól és nem sokra rá fel is oszlottak. 2006-ban aztán ismét összejött a banda, de ez mindössze 2008-ig tartott.

Nem akarok senkit sem untatni a leállások és újraindulások száraz, végtelenségbe nyúló információival, szóval annyit tennék még hozzá, hogy 2014-ben kijött egy visszatérő album "Back From Beyond" címmel (melyen Edwin Webb énekelt) és most pedig itt van a legújabb korong, mely szintén egyfajta visszatérésnek tekinthető.

Kam Lee énekes mellett egy másik alapember, Mike Borders (basszusgitár), Scott Fairfax (gitár), Brynjar Helgetun (dobok), Jonny Pettersson (gitár) és Rogga Johansson (gitár) játszik jelenleg a Massacre-ban. Anno a "Back From Beyond" már visszakanyarodott a régi vonalhoz és az új anyag is ezt az utat tapossa. A negyvenperces korong egyrészt múltidéző, másrészt pedig friss, de totálisan old school.

Az Eldritch Propecy című dal egyértelműen visszautal a "From Beyond" nyitótételére: misztikus felvezetés, doomos folytatás, majd pedig a durvulásnak adnak teret. A Ruin's Of R'Lyeh világbajnok riffekkel zúzza szét a hallójáratainkat, ezután old school halálfém-öntés következik az Innsmouth Strain képében. Tetszik, hogy nem spórolnak a gitárszólókkal és a melodikus elemekkel.

A Book Of The Dead szerkezeti felépítése is tipikus Massacre: a vészjósló, doomos gitártéma után tonnás súlyú riffek gyalulnak, aztán jöhet a tempósabb durvulat. Az album egységes, a hangulat egyszer sem ül le, de a lúdbőrözés sem igazán jellemző rá. Gyorsan elrepül ez a negyven perc, jól átmozgatja az embert, de csak sokszori hallgatás után lehet megkülönböztetni egymástól a dalokat. A H.P. Lovecraft-inspirálta lemezborító viszont szemet gyönyörködtető.

Nekem tetszik a korong, igaz, semmilyen elvárást nem támasztottam vele szemben, így sem csalódást, sem pedig eufóriát nem okozott. Korrekt visszatérés, tényleg, bár a volt Massacre-tagokból verbuválódott Inhuman Condition lemeze azért jobban betalált nálam.

8,5/10