Rozsdagyár

FORGETTING THE MEMORIES - Vemod (2021)

2021. november 03. - Dazoll

096324.jpg

A svéd Forgetting The Memories már tíz éve van a pályán, de eddig nem vitték túlzásba a lemezmegjelenéseket. Az ötös 2010-ben alakult, de bemutatkozásra csak 2016-ban került sor a "Monophobia" képében. 2019-ben ugyan megjelent a "Know Darkness", de az inkább csak egy EP-nek tekinthető, így a friss anyag, a "Vemod" a második korongja a csapatnak.

A banda zenéje egyfajta metalcore és deathcore ötvözet, kemény alapok, betonozós riffek, hörgés és tiszta ének váltakozása. Ha hasonlítgatni akarnám, talán a Humavoidhoz tudnám leginkább, de az északi In Vain is eszembe jutott olykor a hallgatása közben. Sajnos túl sok információm nincs a zenekarról, úgy látszik, ezt sokszor szeretik mellőzni a promóanyagokból.

A "Vemod" tíz dalt foglal magába, negyvenöt percben. Azon kívül, hogy a fent említett két stílust szépen olvasztja össze, több összetevőből is építkezik, a death metal, a progresszív és a melodikus oldal egyaránt tetten érhető. A brigád nem találja fel a spanyolviaszt, de kétségkívül jól mozognak a terepen.

A korong kicsit nehezen indul, a Beneath The Creek és a The Solstice Rebirth nyitó kettőse inkább csak amolyan középszerű tételek, stílusát tekintve bennük van minden, de még nem állnak kellően össze. Azért legalább alapozásra megfelelnek. Ha ezeken túlverekedtük magunkat, akkor az anyag tartogat csemegéket, a következő The Lake már egyből betalál és remek refrénnel is sikerült megpakolni (és ez így még néhány nótában).

A lemez a közepére durván beerősít, remekül építkezik és az izmosabb nóták is itt sorakoznak. Sorozatban az A Voice In The Static - Mask Ov Lies (Joe Grimes közreműködésével) - Cowards Tongue - From Soot - Cursed Earth mind telitalálat, szép ívet alkotva, mely a Cursed Earth című tételben kiteljesedik. Lehetőségeikhez mérten kreatív dalok, remek groove-okkal megpakolva.

A Komma Skall egy hosszúra nyúlt levezető, az eleje még kellemes a régies gramofonhangzással, de aztán átvált sistergésbe (mely már szintén kihagyható lett volna). Mondjuk lezárásnak jó lenne, mert ezek után még visszajön a Trauma egy utolsó zúzásra, ami már abszolút fölösleges, már nem tud hozzátenni az eddigi képhez, töltelék.

A végeredményt tekintve a srácok igazán kitettek magukért, nincs okunk panaszra, hibái ellenére korrekt lemezt raktak le az asztalra. Nem spóroltak a riffekkel, énekfronton is gyakran bejön egy harmadik, károgósabb sáv, kiegészülve a meglévő hörgéshez és énekléshez. A zenekart Bastian Kempe (ének), Gustav Holst és Adrian Lyxell (gitárok), Lukas Löken Olsson (basszusgitár és ének), Johan Blomberg (dobok) alkotják.

A dalszövegek a személyes kudarcokról, haragról, melankóliáról illetve vágyakozásról (ami svédül az albumcím) szólnak. Az anyag remekül szól, Buster Odeholm (Vildhjarta, Humanity's Last Breath) keverte és maszterelte, minden hangszer dörren rendesen. A borító viszont mély nyomokat nem hagyott bennem. A "Vemod" szeptember 24-én jelent meg a Long Beach Records gondozásában.

7,5/10

457875.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr3816745182

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása