Rozsdagyár

NUNSLAUGHTER - Red Is The Color Of Ripping Death (2021)

2021. november 08. - Dazoll

lp_cover.jpg

Az amerikai régisulis death metal csapat a Nunslaughter az underground közeg megingathatatlan szereplője. Már több mint harminc éve nyomják a zúzós, mocskos riffjeiket. A gyakori keresztényellenes szövegei miatt az együttes szereti devil metalnak nevezni magát, így az Apácamészárlás tökéletes bandanév.

A banda történetének gyökerei egészen 1985-ig nyúlnak vissza, amikor megalakult a Death Sentence zenekar Pittsburghben. Egy demó kiadása után ’87-ben a formáció neve Nunslaughter lett. Onnantól kezdve a kvartett gőzerővel nyomul a színtéren. Igaz, az új korong a "Red Is The Color Of Ripping Death" csak az ötödik nagylemeze a brigádnak, de az eltelt évtizedekben töménytelen mennyiségű split-/EP-/demó-, valamint koncertkiadványuk látott napvilágot.

A zenekar több tagcserét is átélt és sajnos a 2015 őszén elhunyt Jim Slaughter dobos halála óta az énekesen kívül az egész legénység lecserélődött. A Nunslaughtert jelenleg Don of the Death (ének), Noah Buchanan ’Tormentor’ (gitár), Wrath (dobok) és Detonate (basszus) alkotják.

Hét évet kellet várni az előző "Angelic Dread" lemez folytatására. A "Red Is The Color Of Ripping Death" tizennégy nótája ellenére rövid, alig több mint harminc perc, de annál intenzívebb, a dalok átlagosan két perc körül mozognak. Az egész lemez olyan, mint egy tizennégy gyilkos tölténnyel megtöltött gépkarabély.

A Murmur berobbanása egyből beinvitál minket a fegyvertűz közepébe. Alig másfél perces darabolós nóta remek gitárriffel megpakolva. Akinek ez már nem jön be, az jobb, ha hátat fordít az anyagnak, mert még csak ezután jön a java. Ezt az irányt folytatja a Broken And Alone és a To A Whore.

A Banished egy végig középtempós nóta, mely igazán mocsárszagúra sikeredett. Remek a groove-ok és riffek váltakozása és az a dobmunka alatta igazán patent. A címadó hasonlóképp indul, mint a Slayer Bloodline-ja, de aztán hamisítatlan Nunslaughterré válik.

Fölösleges is egyenként elemezni a dalokat, mindegyik lüktető és brutális, egy kíméletlen lövedék. A lemez végig fent tudja tartani a figyelmet, mindegyik dal hozza a szintet. A dobos játékára külön felhívom a figyelmet, szép megmozdulásai vannak az egész korongon.

A "Red Is The Color Of Ripping Death" igazán erős anyag lett, afféle fejjel a falnak rontó cucc. Egyszerű, puritán, de annál ösztönösebb, zsigeribb. A lemez,valamint a dalok rövidsége jót tett neki, könnyen kiismerhető felépítése ellenére jól tudja kerülni az üresjáratokat és pont véget ér az album mielőtt még monotonná válna.

A hangzás kegyetlen, minden a helyén. A borító igazán morbid, de remekül illik az összképbe. Az anyag még a nyár végén jelent meg, augusztus 27-én a Hells Headbanger kiadó gondozásában, és kár lenne elmenni mellette.

8/10

nunslaughter_2019_2.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr4016749020

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Stygian 2021.11.10. 08:55:54

Nahát, hogy a Nunslaughter felbukkan egy efféle oldalon, számomra csodaszámba megy...
süti beállítások módosítása