Rozsdagyár

THE BREATHING PROCESS - Labyrinthian (2021)

2021. november 25. - Dazoll

992118.jpg

Az amerikai The Breathing Process lassan már húsz éve nyomul a színtéren. Kezdetben metalcore muzsikát játszottak, de hamar váltottak a stíluson. Elkezdtek billentyűs hangszereket használni, valamint extrémebb black és death metal elemeket beépíteni a produkcióba. A végeredmény egyfajta szimfonikus/melodikus blackened deathcore massza.

A zenekar 2003-ban alakult, a bemutatkozó lemezükre 2007-ben került sor az "In Waking: Divinity" képében. A legfrissebb kiadványuk a "Labyrinthian" a negyedik a sorban. A közel húsz év alatt a termékenységi szintet kicsit karcsúnak érzem, de mindenesetre jobb, mint azok, akik évente jelentkeznek valamilyen hangzóanyaggal. A The Breathing Process rengeteg tagcserén esett át, ami szintén nem segíthetett a dalszerzés tekintetében. A jelenlegi tagságot Chris Rabideau (ének), Dan Patton (basszus), Bryan Bever (dobok), Sara Loerlein és Jordan Milner (gitárok) alkotják.

A brigád munkásságára és egyaránt az új lemezre is sok mindenki hatással volt/van. A Creadle Of Filth, Dimmu Borgir nyomokat éppúgy észre lehet venni, mint az Abigail Williams, Winds Of Plague vonulatot. Annak ellenére, hogy jól merítenek az ötvözőelemekből, mégsem lett annyira sajátos és karakteres az összkép, inkább csak olyan leckefelmondás jellegű.

A "Labyrinthian" tíz tételt tartalmaz, több mint ötven percben. Itt el is érkeztünk az anyag legnagyobb hibájához: hosszú. Kicsit meg is fekszi a gyomrot, tömény és sajnos annyira nem kreatív, hogy kitöltse a közel egy órát.

Be is robban a lemez a Terminal képében, nem is lehet rá panasz. Van itt minden, mázsás súlyok, billentyűfutamok, halálhörgés, melodikus gitártémák. Ezen a nyomvonalon halad tovább a Shadow Self és a Wilt is, melyek az anyag jobbjaihoz tartoznak. Igazából az egész lemez ugyanazt a zenei masszát képviseli és hamar elfárad. Ugyanazokat a sémákat ismételgeti és nem csak üresjáratok akadnak, hanem konkrétan unalmas szerzemények is.

A korongon nincsenek rövid nóták, átlagosan öt-hat perc körül mozognak, és sok nem tudja végig fenntartani a figyelmet. A Savage Plea, Heir To None, Shroud, We, The Drowned kicsit fárasztónak is hat. Túl hosszúak és nincs bennük annyi szufla.

A "Labyrinthian" legkiemelkedőbb tétele a címadó. Itt minden a helyén van, hihetetlenül működik a recept, csillagos ötös nóta, bőven kiemelkedik a mezőnyből. Kiegészül az összkép tiszta énekkel, mely bitang mód megdobja. Kár, hogy ezt a nívót nem tudták megismételni egyik dalban sem. A maradék I Sleep, I Wake és az Atlas rendben vannak, de semmi több.

A The Breathing Process negyedik korongja nem fogja megváltani a világot, de a műfajt se. Hossza és gyakori egyhangúsága miatt ez csak egy erős közepesre futotta. Ahogy ismerve a csapatot egy jó darabig ezzel a lemezzel kell beérnünk.

Az anyagot többek között David John Simonich (Signs of The Swarm), Jamie Graham (Viscera) és Dave Otero (Cattle Decapitation, Rivers of Nihil) keverte és maszterelte. A hangzás rendben is van, de a borító inkább a fantasy világát juttatja eszembe. A "Labyrinthian" október 8-án jelent meg Unique Leader Records gondozásában.

6,5/10

701056.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr4316765098

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása