Sokszor leírtam már, hogy a doom metal nem a változatosságáról híres: a meghatározó stílusjegyek száma rendkívül csekély, ezért aztán hamar kiütközik a kreativitás vagy éppen a dalszerzői véna hiánya. De ilyen a hardcore is, ahol éppen az ellenkezője zajlik, mint a doom esetében: minimál témák szélvészgyors tempóban elővezetve.
Vannak azért markáns éllel rendelkező, egymástól jól elkülöníthető formációk is a szcénán belül: ott van például a Saint Vitus, melyben a hathúrosért felelős úriember maga a megtestesült riffgyár, de a szólói legalább ennyire meghatározóak, csak fordított értelemben: borzalmasak. Ozzy Osbourne-klónok is bóklásznak a doom erdejében és egyre több a női frontemberrel felálló csapat.
2019-ben egy újabb frontcsajos doom metal banda csapott a húrok közé, a francia Indigo Raven. A zenekar első nagylemeze "Looking For Transcendence" címmel jelent meg az Argonauta Records szárnyai alatt október 22-én. Ez a cím nagyjából be is határolja az Indigo Raven doomon belüli mellékágát: egyfajta transzcendentális utazásként is jellemezhető a banda hatszámos, harminchét perces bemutatkozó korongja.
Az Our Sacred Soil rendkívül hatásosan vezeti fel az albumot: tábortűz körüli szeánsz hangjai verik fel az éjszakai erdő nyugalmát, majd ebből bontakozik ki az a misztikus, monumentális doom metal, mely az Indigo Raven arculatát képezi. Komor, vaskos riffek keretezik be a hipnotikus, szuggesztív énektémákat, a dob-basszus tengely pedig egy betonbiztos, szikár alappal támogatja meg ezt az éjsötét doom monstrumot.
A Palin Genesis című tétel valami olyasmi, mintha a The Wounded Kings jammelne a The Gatheringgel. A szuggesztív dobtéma pórázon vezeti a hallgatót az atmoszferikus doom metal erdejébe, ahová megrészegülve, önkívületben érkezünk meg. Komótosan gördül előre a következő dal (Small-Hearted & Blind) is, de másfél perc után egy tempósabb, szögelős betét üti fel benne a fejét.
A lemezt záró Where Lies Our Heart töri meg kissé az anyag vonalvezetését, ugyanis ebben a darabban mindössze sejtelmes szintifátyolba burkolt, többszólamú ének hallható, viszont hangulatos és kellemes levezetés a súlyos, komor panelek után.
Az Indigo Raven okozhat még meglepetéseket a későbbiekben, érdemes odafigyelni rájuk. A "Looking For Transcendence" pedig egy méregerős bemutatkozás, az atmoszferikus doom metal vonal egyik legkomolyabb alkotása.
9,5/10
