Rozsdagyár

TONY MARTIN - Thorns (2022)

2022. január 20. - chris576

715hk2gkz5l_sl1500.jpg

Tony Martin mindig az az ember marad számomra, akit legszívesebben a Sabbath-ban, de mindenképp Tony Iommi mellett szeretnék látni. A Sabs-beli munkásságával ismertem és szerettem meg a hangját, és amióta nem a Fekete Szombatban kamatoztatja tehetségét, már kevésbé lelkesedem az ilyen-olyan vendégszerepléseiért, projektjeiért, szólólemezeiért.

A BS-sel felrántott szentháromsággal ("The Eternal Idol" - "Headless Cross" - "Tyr") prezentált teljesítménye a legnagyobb énekesek közé emelte, de a "Cross Purposes" és a "Forbidden" sem tekinthető szégyenfoltnak, akár Martin, akár a Sabbath részéről. Ahogy Ozzy-val és Dio-val is összehoztak már egy-egy újraegyesülést, Martinnal is lehetne még egy utolsó összeborulás, legalább egyetlen album és turné erejéig (én reménykedem).

Igaz, hogy a zsenialitásuk ellenére is a Tony Martin-féle Sabs-albumok a legkevésbé ismertek és kedveltek a zenekar rajongói között, de Martint a legtöbben ezek által ismerik, nem pedig a szólómunkái miatt, melyek ráadásul még mélyebben húzódnak meg a népszerűségi vagy éppen ismertségi fokmérőn. Nem mernék rá megesküdni, hogy hallottam az összes Martin által felénekelt cuccot, de ismerem például a The Cage-, valamint a Giuntini Project-beli szerepléseit és természetesen a szólóalbumait is.

Meg a legutóbbi Magnus Karlsson's Free Fall-korong azon szerzeményeit, melynek énektémái Martin nevéhez fűződnek. Ezek mind-mind rendben vannak, bár nem hasonlíthatóak össze a Martinnal felálló Black Sabbath-lemezekkel, teljesen más világ a kettő. Mivel a mester egy ideig nosztalgiázott is a Headless Cross névvel fémjelzett csapatával, titkon reméltem, hogy a legújabb szólólemezén valamelyest visszakacsintgat a múltba és zenei szempontból egy kissé sabbathosabb végeredmény születik majd.

Tudom, ez furán hangzik, jelenleg ugyanis nem Tony Iommi riffelget az orra alá, de hát Istenem, egy "Headless Cross" vagy "Tyr" után minden Martin-rajongó ez után sopánkodik vagy nem? Nos, ha nem is kimondottan sabbathos a "Thorns", de azért bitangabb, mint az eddigi szólómunkái.

Még a kritika megírása és a korong meghallgatása előtt megfogadtam, hogy félreteszem a Martinnal kapcsolatos elfogultságomat és keményen megkritizálom, ha valami esetleg félrement az anyagon. Elindítottam, az első taktusok még teljesen semlegesen hatottak rám, de amikor Martin rákezd, hogy "Cry As The World Burns, And The World Turns Into A Ball Of Fire, Watch And Hear It Scream And Die", akkor aztán beüt a libabőr, de rendesen.

A dal (As The World Burns) összetétele nem éppen sabbathos, inkább az előző, "Scream" című lemezére hajaz, de a következő nóta, a Black Widow Angel kimért, mázsás riffelésére már egyértelműen Tony Iommi árnyéka vetül. Scott McClellan szándékosan vagy sem, de egy időre Iommi bőrébe bújik és tegyük hozzá, hogy nem is rossz, ahogyan pengeti azokat az ólomsúlyú, doomos témákat.

Jól illusztrálja az album változatosságát, hogy a harmadik, szimfonikus elemekkel tarkított Book Of Shadows című szerzemény új színt emel a többi közé. A dal vége felé felcsendülő szintiszóló is meglepetés volt számomra, az akusztikus hangszerelésű Crying Wolf pedig egy újabb éle a "Thorns" sokoldalúságának. Ebben a dalban Tony hangja már olyan magasságokban szárnyal, mint anno a "Headless Cross" lemezen. Esküszöm, a hideg futkosott a hátamon a gyönyörűségtől.

Na de még ezek után is meg tudtak lepni Martinék, mégpedig a Damned By You darabban felcsendülő hegedű-betétekkel (hát, az egyszer biztos, hogy Tony mindent megtett annak érdekében, hogy minél változatosabb és szórakoztatóbb korong kerüljön ki a keze alól). Ezután tökös hard rockot kapunk az arcunkba (No Shame At All), a nagyívű, monumentális Nowhere To Fly alatt pedig minden bizonnyal megállíthatatlanul hullanak az örömkönnyek minden Tony Martin-hívő orcáján. Mekkorát énekel ez a fickó, te Atyaúristen!

Egyedül a country-ízű This Is Your Damnation lóg ki az albumról (ez nem is nyerte el a tetszésemet), minden más viszont teljesen rendben van. Rohadt sokat kellett várni erre a lemezre, de úgy érzem, megérte. Ez nagyon oda lett rakva, na. Remélem azért Iommival is összehoz egyszer valamit Martin, de addig is itt van a "Thorns", mely a Battlegod Productions gondozásában látta meg a napvilágot január 14-én.

9,5/10

 tony_martin.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr8516819472

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása