Rozsdagyár

GRAVE NEXT DOOR - Sanctified Heathen (2022)

2022. március 31. - Dazoll

n478942.jpg

Már az albumborító felkeltette a figyelmemet. Stílusát tekintve valahogy egyből a Beavis & Butt-Head lenyomja Amerikát feeling jutott eszembe, de persze semmilyen párhuzamot nem lehet vonni a kettő között. Általánosságban elmondható, hogy egy albumborító próbálja a zene hangulatát megragadni, itt ez sem jelenthető ki teljesen. Szóval, esetleg akit megijeszt a kinézet, az is bátran tegyen egy próbát a csapattal.

A zenekart 2018-ban alapította egy amerikai testvérpár, Patrick (dobok) és Anthony Salerno (gitár, ének), majd csatlakozott hozzájuk Travis Soleski (basszus). Névválasztásban sokat segített a srácok otthona mellet található temető. Eddig csak dalokat jelentettek meg, de eljött az idő a debütálásra.

A Grave Next Door zenéje különleges esszenciát alkot. A doomos, stoner brigádot egyaránt megihlették a Black Sabbath ’70-es évekbeli lemezei, valamint a Kyuss, a Melvins és az Electric Wizard munkássága is. Ezzel szemben egy pillanatig sem nevezhető kópiának, az egyedi íz, sajátos stílus már kezdetektől kivehető.

A "Sanctified Heathen" rövid, velős, nyers és markáns anyag lett. A lemez alig több mint harmincöt perc és csak nyolc dal kapott rajta helyet. Bármennyire is dohos, füstös, olykor kocsmaszagú a végeredmény, régen volt ennyire változatos egy stoner korong, köszönhetően a rengetek tempóváltásnak és a klisés sztereotípiák felforgatásának.

Az albumnyitó Thor bluesosan indít, de a gitárokra hamar rárakódik a kosz és mocsok. Rövidke nóta, alig több mint kettő perc, de annál hangulatosabb, gördülékenyebb. A Bloody Nuns orgonabetéttel operál (melyet Melain Aleis szólaltat meg), ami nagyon jól áll neki, igazán baljós, komor atmoszférát kölcsönöz a dalnak. Aztán jönnek a füstös groove-ok és az ének is magasabb skálán kezd lavírozni.

A Witch Head közepén már elszállós lelassulással is találkozhatunk, mely kicsit hipnotikussá teszi a nótát. Az As Heavy As Texas riffjei tényleg elfértek volna bármelyik korai Sabbath-lemezen, végig középtempós, kiemeli a komorság érzetét, ami belengi az egész lemezt és a szólója telitalálat. A Charnel HouseSanctified HeathenSand In The Blood hármas hozzák az ez idáig megszokott minőséget. Az eddig felhasznált eszköztárból építkeznek, de mélyítik, építik tovább zenei világukat, változatosan: hol vaskos súlyok döngetnek, hol igézőbb lágyabb dallamok, tempóváltásokkal megbolondítva.

A tetőpont még ez után jön, az album zárása a több mint hatperces instrumentális Nuclear Winter képében. Tökéletes dalfelépítés, íve van, a riffek már-már énekelnek, ha már az énekes nem teszi. Öröm hallgatni minden pillanatát, az album legerősebb nótája, egyben remek levezetés is.

Így kell tiszteletteljesen meríteni az elődöktől, hogy azt saját képükre tudják formálni. Remélem a folytatás is ezen az úton fog haladni, mert a debütálás nagyszerű lett, jól nyúl mindenhez, mindenből annyi, amennyi kell. Végig változatos, nincs üresjárat, csak remek dalok.

A "Sanctified Heaten" felvételei a Studio 4 stúdióban készültek, hangmérnöke és producere Richie Dekker volt. Tommy Stuart maszterelte és a korábban emlegetett borító William Jennings munkája. A lemez március 18-án jelent meg a Black Doomba Records gondozásában.

10/10

n250263.png

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr5317794151

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása