Rozsdagyár

DEATHSPELL OMEGA - The Long Defeat (2022)

2022. április 01. - Kovenant

254526.jpg

A francia black metal formáció, a létezése során mindig is a teljes titokzatosságot választó Deathspell Omega amolyan underground fekete báránya a teljes underground színtérnek. Azonban egészen elképesztő színvonalú  és újító zenéjének köszönhetően egész egyszerűen megkerülhetetlen a szcénában: még azok is elismerik úttörő jellegüket, akik egyébként a lehető legagresszívabb módon próbálják ellehetetleníteni működésüket.

2019-es albumuk, a zseniális "The Furnaces Of Palingenesia" kritikájában ITT már leírtuk, hogy miért számít sokak szemében páriának a brigád: a trió frontembere a finn Mikko Aspa, aki egyértelműen kapcsolatba hozható neonáci zenekarokkal, hiszen vagy maga játszik bennük vagy saját kiadójával jelenteti meg ezek anyagait. A csapat két francia alapítja és dalszerzője többször is leszögezte, hogy a Deathspell Omega dalszövegeinek és egész esztétikájának, valamint mondanivalójának az égadta semmi köze sincs a szélsőséges politikai ideológiákhoz, hiszen egyfajta ezoterikus, filozófia-metafizikai vonalon vizsgálja a sátánizmust. 

Véleményem szerint az együttes mitológiájához szorosan hozzátartozik a titokzatosság, a tudatos rejtőzködés: sosem léptek még fel nyilvánosan, tagjaik személyazonossága ismeretlen (Mikko Aspa részvételét sem erősítették meg soha), fénykép sem készült róluk mind ezidáig, azaz egyfajta enigmaként működnek ők a metalszíntéren.

A 2019-ben kiadott hetedik sorlemezük tizenegy három-négyperces, tökéletesen kihegyezett tételt tartalmazott, melyben a disszonáns, avantgárd death/black metal gyönyörűen, habár rendkívül nyugtalanító módon keveredtek a kortárs komolyzenei elemekkel, létrehozva valami egészen egyedi, éjfekete masszát, melyben mégis különös élvezet volt elmerülni.

A március 23-án a Norma Evangelium Diaboli kiadó gondozásában megjelent "The Long Defeat" egészen más állatfaj és talán nem túlzás kijelenteni, hogy gyökeresen új irányt vagy talán érát nyit a franciák történetében, de diszkográfiájában mindenképp. 

Mindösszesen öt, ámde igen hosszú tétel sorakozik itt, melyek mindegyike a végletekig, nem túlzás, a tökéletességig kihúzott komplex, atmoszféraváltásokkal teli szerzemény. Egészen más tehát most a banda megközelítése: szinte progresszív anyagról beszélhetünk most, elég, ha csak az Eadem, sed aliter című dalt hallgatjuk meg.

Ráadásul a franciák most letekerték a disszonancia-faktor és sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek a dallamokra. Szó sincs még a tradicionális dalszerkezet (verze-refrén-verze-refrén-bridge-refrén) visszahozásáról, azonban az a fajta miazmás, kozmikus őrület, mely a Deathspell Omega dalaiban mindig ott volt, most mintha visszaszorult volna. A hagyományos black metal, illetve a post-metal nyert nagyobb teret a lemezen: megmaradt azonban az a mitologikus, epikus zenei háttér, no meg az eszköztár, mely olyannyira kiemeli a csapatot a pályatársaik közül. 

A címadó tétel jó példa erre: a tremolós riffelést kiválóan ellenpontozza a búgó, pulzáló basszus, illetve a dzsesszesen kaotikus dobolás, a végeredmény pedig tényleg valami végtelen menetelésre vagy éppen  pokolbéli lávafolyamra emlékeztet. A Sie sind gerichtet! klasszikus black metal, szinte a '90-es évek első felének norvég vonalán, azonban a legnagyobb meglepetés a korong végén érkezik.

A záró Our Life Is Your Death egy tőrőlmetszett gótikus metal tétel és talán az eddigi leginkább hallgatóbarát Deathspell Omega nóta. Nem túlzás itt felhozni a The Sisters Of Mercy, a Fields Of Nephilim vagy éppen a korai The Cult nevét sem. Tipikusan goth rock módra pulzáló, hajszolós ritmusú dal ez, szinte táncolható ütemekkel és kifejezetten dallamos refrénnel.

Azt természetesen óriási túlzás lenne kijelenteni, hogy a Deathspell Omega stílust váltott, mert erről egyáltalán nincs szó, de vannak itt bőven olyan megoldások és változások, melyek hallatán a keményvonalas avantgárd black metal rajongók homlokán felgyűrődik a ránc. Mindettől függetlenül (vagy talán éppen ezek ellenére) a "The Long Defeat" izgalmas, friss, eleven kortárs anyag, mentes mindenféle elvont művészieskedéstől (habár művészi színvonalát megkérdőjelezni ostobaság lenne). Ha kíváncsi vagy, hogy hová juthat még el a feketefém, akkor a francia csapat albuma kihagyhatatlan. 

10/10 

deathspell_omega.png

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr9217790888

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása