Rozsdagyár

SLAEGT - Goddess (2022)

2022. április 22. - chris576

271899404_1891559177717600_2616006815570747539_n.jpg

A 2011-ben megalakult dán heavy/black metal formáció, a Slaegt március 18-án jelentette meg negyedik nagylemezét a Century Media gondozásában "Goddess" címmel. A csapat nevével több ízben összetalálkoztam már, de egészen a legújabb korongjuk promójának megkaparintásáig nem vettem a fáradtságot meghallgatni őket.

Természetesen visszaástam a diszkográfiájuk mélyére, hogy valamelyest képben legyek a banda zenei fejlődésének lépcsőfokait illetően. Nos, azt kell mondjam, összességében teljesen rendben van, amit játszanak, a két gitáros által elővezetett harmóniák pedig mondhatni, a csapat védjegyeként szolgálnak.

A srácok hoznak egy, az átlagnál jóval magasabb, de azért közel sem tökéletes szintet. A heavy és a black metal határmezsgyéjén alkotó Slaegt tulajdonképpen mindkét műfaj rajongóit könnyedén beszippanthatja igényes, hallgatóbarát muzsikájával. Ők a feketefémet egészen finomra munkálják meg, lecsiszolnak róla minden érdességet, ehhez aztán hozzácsapják a heavy metal meghatározó fogásait, hol ikergitáros témák, hol galoppozós taktusok, hol pedig zakatolós riffelés formájában.

Az új anyag nyitótétele (Deceived By An Amethyst) szinte teljes egészében a heavy metal ösvényét tapossa, csak az ének szolgáltatja a blackes oldalt. A Kiss From A Knife eleje viszont már a feketefémmel kacérkodik, majd szépen összefonódnak a heavy és a black metal panelek egy kerek egésszé. Nem rossz, de kissé dinamikátlan a dalszerkezet.

Érkezik a közel nyolcperces Hunt Again: lassú, doomos elemekkel átszőtt, sötét harmóniákkal operáló, változatos összetételű darab. Egyébként mindössze hat szerzemény uralja a negyven perc hosszú nagylemezt, szóval összességében ez a meghatározó, az öt perc feletti játékidő.

A Fealty, Thunder Whip is a sötétebb atmoszférával dolgozó dalok közé sorolandó, mely a lemez black metalosabb élét domborítja ki. A Stabat Bloody Stabat csak egy amolyan átvezető, melyet a záró és egyben címadó tétel követ a maga tizenegy percével. Számomra ez legkedvesebb darab a korongról, az album ékköve, melyben csodaszép melódiák kísérik végig a dalt.

Jólesett végigpörgetni az anyagot, valószínűleg párszor még előveszem majd. Viszont, ahogy a kritika elején is említettem, lehetne ezen még mit fejleszteni. Ha minden dal olyan minőséget képviselne, mint a címadó, akkor egy szavam sem lenne.

8/10

band_pic_4_credit_adriana_zak.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr6917814227

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása