Rozsdagyár

Könyvkritika: DIO - Rainbow In The Dark - Önéletrajz (2022)

2022. május 14. - chris576

resize_of_2595114.jpg

Tizenkét évvel ezelőtt hunyt el minden idők egyik legtehetségesebb, legkreatívabb és legszimpatikusabb rockénekese, az Elf, a Rainbow, a Black Sabbath és a saját neve alatt futó heavy metal zenekar egykori frontembere, az aranytorkú Ronnie James Dio.

Nem sokkal 2010. május 16-án bekövetkezett halála előtt kezdett bele élettörténetének megírásába, a nemrégiben magyar nyelven is megjelent önéletrajzi könyv pedig 1986-ig bezárólag meséli el Ronnie csodálatos pályafutásának sikereit és mélypontjait, továbbá a legapróbb részletekbe menően taglalja mind a zenével való megismerkedésének lépcsőfokait vagy akár a zenekaraival rögzített lemezek alkotói folyamatát és az ezt követő koncertekhez fűződő élményeit.

Jómagam az 1992-es "Dehumanizer" című Black Sabbath-albummal ismertem és szerettem meg Ronnie-t, de az ezzel kapcsolatos fejezet sajnos már nem szerepelhet(ett) a könyvben Dio időközben bekövetkezett halála miatt. Sőt az életrajzi kötet lezárása után még további hét Dio-nagylemez került kiadásra, valamint két Dioval való Black Sabbath-újraegyesülés is gazdagította az életművet, mely történések simán megtöltenék egy második részként funkcionáló könyv tartalmát.

Erről egyébként Ronnie felesége, Wendy Dio - aki végül a memoárt a néhai frontember jegyzetei alapján rakta össze - mond is pár szót a kötet előszavában. Valószínűleg lesz ennek folytatása, de azt nyilván nem Ronnie tollából olvashatjuk, hanem különböző forrásokból összeollózva készül majd el. De ha Wendy egyszer nekiáll és megcsinálja, akkor minden bizonnyal szemezgethetünk majd a "Dehumanizer"-éra vagy éppen a Heaven & Hell néven futó Sabbath-reunion kulisszatitkaiból is.

Eltekintve attól, hogy a könyv mindössze '86-ig szól, a tartalma valóságos információhalmaz, minden egyes korszakot jó hosszan taglal benne Dio. Ami pedig különösen izgalmassá varázsolja az egészet, hogy Ronnie elképesztően jó történetmesélő: választékosan, a humort sem mellőzve olvashatunk lenyűgöző erőfeszítéseiről, melyeket a saját zenekara vagy éppen a Ritchie Blackmore és Tony Iommi által vezetett formációk érdekében hozott meg.

A magyar kiadás előszavában a HammerWorld magazin (régen Metal Hammer Hungarica) egyik főszerkesztője, Cselőtei László foglalja össze személyes élményeit röviden a heavy metal legendával kapcsolatosan. Aki régóta figyelemmel kíséri Cselő írásait, annak valószínűleg nem újdonság, hogy Laci hatalmas Black Sabbath-, illetve Dio-rajongó. Szóval tökéletes választás volt az ő közreműködésével felvezetni a magyar kiadást. Azon csodálkozom egyébként, hogy mivel a Black Sabbath-ról magyar nyelven eddig egyetlen rövid könyvecske jelent csak meg, az is valamikor az ezredforduló környékén, Laci vajon miért nem ír egy alapos, a Sabbath történetét összefoglaló kötetet.

A memoár amúgy a történet befejezésében szereplő évszámhoz kapcsolódó Dio-koncert felidézésével indul (mely Ronnie életének egyik legmeghatározóbb eseménye), majd visszakanyarodik a gyermekkorhoz, és innentől már kronológiai sorrendben záporoznak a jobbnál jobb sztorik, valamint egy-két szomorú történet is becsúszik sajnos. Az ember issza az énekes szavait, olyan bensőséges hangulatot áraszt a könyv, mintha Ronnie veled szemben ülne és úgy mesélne arról, hogy mennyire élvezte a japán koncerteket, milyen felemelő és kreatív időszakot élt meg, mikor Tony Iommival elkezdtek dolgozni a "Heaven And Hell" albumon, valamint Ritchie Blackmore fura személyiségéről is érdekes gondolatokat oszt meg az olvasóval.

De az egyes zenésztársaknál felmerülő pénzügyi többletkövetelést övező, illetve a Dio bandanév használatát megkérdőjelezendő vitákról is őszintén, kendőzetlenül beszél, és ami a "Live Evil" címmel kiadott Black Sabbath-koncertalbum körül elhíresült kavarást illeti, még Ronnie álláspontját meghallgatva is máig tisztázatlan számomra, hogy mi is történt pontosan, ugyanis sem ő, sem pedig a másik fél nem ismeri el a saját felelősségét az ügyben.

Nagy hangsúlyt fektet a könyv Wendy menedzseléssel kapcsolatosan betöltött szerepére, valamint arra, hogy ő és Dio is rendszeresen egymás agyára mentek mindkettejük maximalista jellegű munkamorálja miatt. Wendy szerető felesége, de egyben határozott, kemény menedzsere volt Ronnie-nak. Mesél például arról, amikor a siker küszöbén a Sabbathtal majdnem bevarrták a rendőrök valami csekély és jelentéktelen kokózás miatt, de Wendy kőkemény fellépésének hála (elküldte a kedvesét melegebb éghajlatra az egyenruhások szeme láttára), a helyszínen azonnal elengedték a férjét, mondván, ha ők veszik kezelésbe, az sokkal enyhébb lesz, mint amit a feleségétől kap majd...

Kis ember nagy hanggal. Dio lebilincselő memoárja Wendy Dio és a legendás rockújságíró, Mick Wall hathatós segítségével nyerte el végső formáját, mely nyugodtan odatehető Tony Iommi vagy Ozzy Osbourne visszaemlékezései mellé a polcra. Szórjátok csak az ördögvillákat, Ronnie biztosan örömmel tekint le rátok odafentről. 

jcqqf8xk6fxwnh7rcdmmze_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr8517831095

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása