Rozsdagyár

NEAR DEATH CONDITION - Ascent From The Mundane (2022)

2022. május 19. - Dazoll

400999.jpg

Egy underground vagy rétegstílust képviselő zenekarnak nagyon nehéz kitűnni a tömegből. Mindig megvan rá az esély, hogy egy-egy korong úgymond eltűnik a süllyesztőben, hisz manapság boldog-boldogtalan új lemezzel jelenik meg.

A modern technikának hála valakinek ki se kell mozdulnia a szobájából, mert mindene adott a művei felvételére, de erre még egy lapáttal rá is tett az eddigi vírushelyzet, hisz a zenekarok a turnézás helyett felszabadult idejüket a dalszerzésre használták fel. Aztán ott vannak a nehezen emészthető anyagok is és könnyen lehet, hogy egy remek alkotás mellett haladunk el, csak mert rohanó világunkban felületesen ismerkedünk az új kiadványokkal.

A svájci death metal brigád, a Near Death Condition 2001-ben kezdte meg működését, de a gyökereik még a ’90-es évek közepére/végére nyúlnak vissza, amikor is még Yog-Sothoth néven tevékenykedtek. Úgy vélem, a lovecrafti mitológia egyik meghatározó teremtménye, a tér és idő ura jobb névválasztás volt, de tény, hogy kapósabb is, több zenekar futott és fut a mai napig is ezzel a névvel. Meg aztán a szövegek sem kimondottan a lovecrafti világba engednek betekintést, a csapat inkább a vallásellenesség, embergyűlölet témakörével foglalkozik.

A Near Death Condition két évtizedes pályája nem épp a termékenységéről híres. A negyedik, egyben a legfrissebb "Ascent From The Mundane" (mekkora cím már!) korongjukra nyolc évet kellett várni a rajongóknak. Időközben az eredeti énekes 2018-ban elhagyta a csapatot, így jelenleg Patrick Bonvin (gitárok, dobprogramozás, szintetizátorok), Tony Petrocelly (basszusgitár) és Magnus (ének) alkotják a formációt. A zenekar trióban tevékenykedik, de úgy néz ki, az új anyag dobtémáit Kevin Paradis játszotta fel.

Az "Ascent From The Mundane" kilenc tételt tartalmaz és a játékidő nem üti meg a negyven percet. Legközelebbi hatásként a Morbid Angelt és a Cryptopsy-t tudnám megemlíteni, de már rég a saját útját járja a zenekar. Az anyag minden tekintetében brutális, talán utoljára az Erdve "Savigaila" lemezénél éreztem hasonlót: tonnás súlyok, masszív dalszerkezetek és fojtogató atmoszféra.

A srácok a kíméletlen dalokat igyekeztek minél több tartalommal megtölteni, elrejteni finom apróságokat a részletekben, ami már-már szépség a gyötrelemben és egy egész lemezt átívelő koncepcióval itatták át, mely megcélozza az elmét. A Jung-féle személyes tudattalan és az árnyékpszichében rejlő dualizmus meghatározó alkalmazásaira koncentrál, és a legősibb mondást mutatja be az én és a tapasztalat fizikai-szellemi szilánkjainak kontrasztjáról, melyben a személyes sötétség nemcsak döntő és szükséges párosítást nyújt a fényhez, hanem kiegyensúlyozza azt. Az egyik soha nem előzheti meg a másikat katasztrofális végeredmény nélkül.

Nem is nagyon szándékozom egyenként kitérni a szerzeményekre, de nagyjából két részre lehet osztani őket. Kapunk hat kőkemény death metal nótát, melyek egytől egyig remekül építkeznek, néhol túl kaotikusak is, de ez csak az őrülethez vezető út. Hatalmas basszusjáték és gitárriffek sorakoznak végig a lemezen, megspékelve Magnus vicsorgó énekével, mely igyekszik minél több helyen színesíteni a palettát. Erre az őrület határán lépkedő, kaotikus, masszív brutalitásra a nyolcperces címadó monstrum teszi fel a koronát: minden benne van, amiből dolgozik a csapat, mindezt szépen elénk tárva.

A lemezt alkotó másik csoport három rövidke instrumentális tétel, mely mellőz mindenféle durvulást, csak hangeffektek vagy szintetizátorbetét az egész. Egy felcsendül a lemez közepén, a zúzdadzsungel sűrűjében, épp csak annyira, hogy levegőt tudjunk venni. A másik kettő a lemez lezárása és egymás után kaptak helyet, tökéletes pihenőként szolgálnak, hogy kiheverjük a lemez fáradalmait.

Az "Ascent From The Mundane" nagyon nem könnyű falat, alaposan meg kell rágni és meg is kéri a rá szánt időt, viszont egy idő után szépen kirajzolódik, hogy ez bizony egy éles, szúrós tüskékkel körülnőtt drágakő, mely nem lelhető fel minden bokorban. Abszolút hibátlan alkotás. Az "Ascent From The Mundane" himnusz az anyag világának sötétségében rekedt fény szikrájához, amelyből minden ember áll, és önvizsgálat, spirituális utazás a legmélyebb lény felé, tudatosságban való kapcsolat önmagunk legsötétebb oldalával, hogy a legfényesebb oldalunk felragyoghasson.

Az anyag remekül szól, minden a helyén van, Tony Petrocelly keverte és maszterelte a cuccot. Nemcsak a lemez lett művészi, hanem a borító is, melyet festményként lehet csodálni. A lemez február 11-én jelent meg az Unique Leaders Records gondozásában.

10/10

615181.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr3217834921

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása