A budapesti Solidity nem mai banda, még 2012-ben, azaz pontosan tíz évvel ezelőtt alakultak meg, első stúdióalbumuk 2016-ban szerzői kiadásban látott napvilágot "An Abnormal Collection" címmel, aztán következett 2019-ben egy digitális EP, végül most májusban a HammerWorld magazin CD-mellékleteként megérkezett az "Evolution Of Prodigality" című friss anyaguk is.
Sokadik hallgatás után is bajban vagyok a zenekar stílusbesorolásával: ez természetesen probléma lehet a terjesztés szempontjából, hiszen ma már elvárás és egyben a beazonosítást is megkönnyíti a felcímkézés, ám mindennél többet elmond a banda egyediségéről, hogy tényleg nem könnyű berakni őket semmilyen kategóriába.
A hazai kvartett valahonnan a progresszív thrash/death irányából érkezett, de ma már simán csak modern progresszív metalként lehetne az általuk játszott stílust definiálni, habár ez olyan mint a nesze semmi, fogd meg jól. Előszeretettel használják az elektronikát, illetve a klasszikus prog-metal hangzású szintetizátort is: ez gyakran a hasonló csapatok leggyengébb pontja szokott lenni (a funkciótlan, idegesítő prüttyögés tönkre tudja vágni a legígéretesebb produkciókat is), de náluk szerencsére erről szó sincs.
Jórészt tiszta ének uralja dalaikat, azonban a szigorúbb deathes hörgés is jelen van a megkívánt kompozíciós helyeken, a menetelős tempó és a már említett elektronika többször is indusztriális jelleget kölcsönöz a lemeznek, de mégis, az egész anyagból süt a progresszív metal esztétikája.
Ráadásul a Solidity olyan érdekes dallamvezetésű, de gyakran lebegős, elszállós énektémákkal operál, melyek hallatán önkéntelenül is a "Magic Syrup"-korszakos Strong Deformity jutott az eszembe. Természetesen itt egyértelműen metalosabb a megközelítés, de a melódiák révén ez a vonal is tiszteletét teszi a korongon, nem is beszélve a korszellemnek tisztelgő djentes, tördelt riffekről és ütemekről.
Két abszolút csúcspontja van az anyagnak: a Queendom tökéletes progresszív metal esszencia, tanítani való módon fut ki a csúcspontig és olyan utazásra hív, mely örökre beég a fejünkbe. Leginkább itt érhető tetten a jellegzetes, Solidity-féle dallamvezetés.
A másik az Uncontrolled című instrumentális tétel: ha valaki nem igazán szereti a prog-metalt, akkor ezt a dalt ajánlom sürgős injekcióként a bal karba. Olyan eszméletlen ötletesség, zúzás és kimagasló hangszeres teljesítmény van itt, hogy komolyan alig akartam elhinni, hogy mit hallok. Ami az ötödik perctől kezdődik, arra nem nagyon vannak szavak: a billentyű és a gitár párbaja valami egészen elképesztő. Mintha a Dream Theater és a Between The Buried And Me menne ölre, csak éppen befogadhatóbb és izgalmasabb az egész.
Őszintén szólva ezek mellett a zseniális prog-metal darabok mellett némileg halványabbnak tűnnek fel a standardabb megközelítésű tételek, de természetesen ez optikai (illetve akusztikai) csalódás. Remek az egész korong, habár a végére felkerült a nyitó (egyébként kiváló) Enticed By Mortality magyar és megvágott eredeti angol nyelvű változata is, melyet kissé feleslegesnek érzek.
A sok megérdemelt dicséret mellett egyetlen szépséghibája azért van a produkciónak, ez pedig pont az angol nyelv kérdése (ez ismét csak állandó probléma a hazai csapatoknál). Egyrészt a kiejtés sokszor bántóan magyaros, másrészt a terjesztés módja egyértelműen jelzi azt, hogy a hazai közönséget célozza a csapat, ezért sokkal hasznosabb lenne magyar nyelvű szövegekkel dolgozni.
Ez azonban a zenei tartalomból semmit sem von le: kifejezetten zúzós, óriási dallamokkal és kiváló szólókkal teli, energiától duzzadó anyag lett az "Evolution Of Prodigality". Azon vettem észre magam, hogy teljesen rákaptam a Solidity-féle dallamokra, a Queendom és az Uncontrolled pedig tényleg naponta megfordul a lejátszómban, szóval mindenkinek érdemes próbát tennie az albummal, a csalódás egész egyszerűen kizárt.
9,5/10
