Rozsdagyár

GEEZER - Stoned Blues Machine (2022)

2022. június 11. - chris576

278122756_380941877374578_4560561301027948429_n.jpg

Az esetleges félreértések elkerülése érdekében választhatott volna éppenséggel másik nevet is a 2012-ben megalakult amerikai stoner rock banda, a Geezer: a Black Sabbath legendás basszusgitárosa ugyanis szintén ugyanezen név alatt zenél(t) szólóban (természetesen, mivel így hívják), és mivel mindkettő a nehéz fémzene képviseletében fogott hangszert, a képzavar olykor-olykor befigyel (nyilván, aki rendszeres követője a színtér alakulásának, az meg valószínűleg engem néz hülyének, amiért mindezt leírom).

Na de nem ez a lényeg, hanem az új nagylemez, a "Stoned Blues Machine", mely a hatodik a sorban és a Heavy Psych Sounds gondozásában jelent meg június 3-án. A Geezer nem kísérletezik: a gitáros nem fog le felesleges hangokat, a dobos pont oda és pont annyit üt, amennyit kell és az énekes sem éppen azon fáradozik, hogy megnyerje az Év rocktorka című tehetségkutató versenyt. Évtizedes rutinnal, iszonyú feelingesen tolják a lelazult, monolitikus stoner rockot, élmény hallgatni őket.

Hullámzó ritmikával, húzós, vastag riffel és örvényszerű groove-val operál a nyitótétel, az Atomic Moronic. Ez ám a megnyerő kezdés, így kell elnyerni a hallgató bizalmát! A lazán, de ellenállhatatlanul zakatoló Logan's Run pedig még inkább berántja az embert ebbe az eszement stoner-rítusba.

Újabb ötletes riff kavarja fel a hullámokat (szó szerint, mivel ez a darab is úgy hullámzik, akár a viharos szelek által borzolt tengervíz) a Cold Black Heart című dalban. A hat és fél percesre hízott tétel második részében még a Kyuss szelleme is felsejlik: ejha, ezek jobban nyomják, mint a Stöner!

A címadó szerzemény is kiválóan illeszkedik a sorba: egyszerű, fogós és tökös témákat ütnek vagy éppen fognak le a hangszereiken, ellenállhatatlan kéz-, láb-, és nyaktornát előidézve. A picikét tempósabb Broken Glass következik: a dalba beépített tapsikálásról nekem tökre a Cathedral (Midnight Mountain) ugrik be.

Az Eleven is rendkívül eleven, mely olyan groove-okkal támad, hogy a fal adja a másikat. A Saviours néhol pihentetőbb, lelazultabb, néhol pedig legyalulja az agyad egy vadállat, bivaly riffel. Majd érkezik a pszichedelikus atmoszférába csomagolt zárótétel (The Diamond Rain Of Saturn) és a tízes pontszám.

Nem elfogultságból pontozok, valóban hatalmas élmény volt végigpörgetni az új Geezer-albumot. Bitangerős cucc!

10/10

geezer_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr4917854891

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása