Rozsdagyár

DEFTONES - Our Own Summer evening

2022. június 26. - Bodzilla

8_3.jpg

A sacramentoi Deftones 1988-as megalakulása óta alappillére a nu-metal műfajnak. Egyedi hangzásukkal azon belül is külön helyet foglalnak el. Olyannyira, hogy egyesek megkérdőjelezik, hogy egyáltalán beletartoznak-e. Bár a nu-metal megjelenésekor többen nem sok jövőt jósoltak sem magának a műfajnak, sem a zenekaroknak, de ahogy a kedd esti Korn- és a pénteki Deftones-koncert mutatja, még mindig óriási az érdeklődés mind a stílus, mind a zenekarok iránt. 

9_1.jpg

A Deftones legutóbbi albuma 2020 szeptemberében jelent meg "Ohms" címmel, ám a pandémia miatt ők is halasztani kényszerültek az akkori turnét, melynek a pótlására idáig kellett várni. Így hát több ezer kiéhezett rajongó várta Chino Morenóék színre lépését. 

Sokáig nem lehetett tudni semmit a vendégzenekar kilétéről, de mint végül kiderült, nem is lett senki, aki bemelegíthette a közönséget a Deftones kezdésére. Helyette CD-ről próbálták a hangulatot felhúzni, amolyan rockdiszkó jelleggel, ami leginkább levezetésként szokott szolgálni, after partyként. Itt before party volt. Nem tudni, hogy ez a zenekar kifejezett kérése volt-e (mármint a vendégzenekar hiánya), de ha már Chino-ék nem is hoztak magukkal turnépartnert, azért jócskán lehetett volna szemezgetni itthon is a jobbnál jobb feltörekvő zenekarokból. Szerintem bárki boldogan rábólintott volna akárcsak egy félórás szettre is.

6_2.jpg

Az előzenekar hiánya miatti aggodalom viszont eltörpült amellett, hogy végül milyen teljesítményt nyújt majd a csapat az 15 év utáni első önálló budapesti koncertjén. Ugyanis az eredetileg 2020-ra tervezett buli óta történt egy és más a zenekar életében. Márciusban Sergio Vega basszeros jelentette be végleges távozását a csapatból, miután továbbra sem tekintették teljes jogú tagnak, majd Stephen Carpenter gitáros nyögte be, hogy különféle agymenései folytán nem hajlandó elhagyni Amerikát, így az európai koncerteket nélküle kell megoldania a bandának. Helyét az a Lance Jackman vette át, aki az amerikai turnén másodgitárosként segítette ki őket, míg Sergio helyére Fred Sablan került, aki 2010 és 2014 között Marylin Manson mellett tépte a négyhúrost.

5_2.jpg

Nemsokkal 8 óra után aztán a Genesis-szel el is indult a buli, melyet már az első hangoktól óriási hangulat kísért. Ezt csak tovább fokozta, hogy szinte a program elején 3., 4. dalként el is lőtték a Be Quiet és a My Own Summer kettősét, melyek nekem is a személyes kedvenceim közé tartoznak. Itt jegyezném meg, hogy Abe Cunningham dobos részéről jó pár baki belecsúszott ezekbe a dalokba, de az atmoszférát ez semmiben sem befolyásolta.

Bár a hangzás kezdetben döcögős volt, azért szép lassan az is helyre rázódott. Sokan nincsenek kibékülve azzal, hogy halkabb lett a Park, de én azt mondom, hogy a kevesebb néha több. Sokszor a hangerő megy az élvezhetőség rovására. Ahogy sötétedett, úgy erősödött a vizuális hatás is, köszönhetően a háttérben lévő óriási kivetítőn futó vizuáloknak. 

7_2.jpg

A két beugrós gitáros is hozta a kötelezőt, bár pótolni egyik sem tudta elődjét, mondjuk Carpentert nem is egyszerű, mondhatni lehetetlen Nem is szólak olyan vastagon a dalok. Így hát Cino-ra maradt, hogy elvigye a hátán a bulit, aminek sikerült is eleget tennie. Ha leszámítjuk azokat a részeket, mikor maga is gitárt ragadott a dob és a sampler között elhelyezkedő dobogón, szinte megállás nélkül pörögte végig a bulit, ami nem lehetett túl egyszerű, hiszen szemlátomást jó pár kilót magára szedett ő is és Abe is.

Többször lejött a közönséghez is, akik szintén végigzúzták a bulit. Az új albumot két dal képviselte: a már említett Genesis és a ráadás előtti utolsó Ohms, mely egyben keretbe is foglalta a bő egyórás alapprogramot. Közben pedig kaptunk egy jó kis best-of blokkot olyan dalokkal, mint a Digital Bath, Around The Fur, Headup, Sextape, Diamond Eyes, Change. Persze mindig van az embernek hiányérzete, még egy Knife Party és egy Back To School beleférhetett volna, de így sem lehettünk elégedetlenek.

3_6.jpg

A ráadásban előhúzott Lotion és 7words pedig feltette az i-re a pontot, bebizonyítva, hogy sem a műfajt, sem őket nem kell leírni, így több, mint 30 év után. Örömteli volt látni sok fiatalt is, akik nyilván valóban sokkal fiatalabbak voltak, mint maga a zenekar. Aki Carpenter és Sergio hiánya miatt hagyta ki a bulit, az bánhatja. Egy igazán jó hangulatú és energikus koncertről maradt le. 

Program:

1. Genesis

2. Rocket Skates

3. Be Quiet And Drive (Far Away)

4. My Own Summer

5. Tempest

6. Swerve City

7. Digital Bath

8. Around The Fur

9. Headup

10. You've Seen The Butcher

11. Sextape

12. Diamond Eyes

13. Rosemary

14. Bloody Cape

15. Change (In The House Of Flies)

16. Ohms

Ráadás:

17. Lotion

18. 7 Words

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr7617867515

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása