Rozsdagyár

AMONGST LIARS - Amongst Liars (2022)

2022. július 09. - Chloroform Girl

142778.jpg

Sokat gondolkozom azon, hogy vajon mi kell ahhoz, hogy egy dalból sláger legyen. Persze van, amikor az együttes akkora zeneipari űrt tölt be, hogy a siker garantált (lásd Rammstein, System Of A Down, sorolhatnám), de mi a helyzet a sima rockzenével?

Hogy lett sláger egy Hell Song, egy Boulevard Of Broken Dreams, egy Song 2? Hiszen akármennyire is szeretjük őket, ezek egyszerű dalok, és ha kicsit megkarcolgatnánk a felszínt, valószínűleg találnánk olyan bandát, aki majdnem ugyanezt majdnem ugyanígy már évekkel korábban eljátszotta - mégis senkit sem érdekelt. Talán csak jókor voltak jó helyen? Tenyerükre vette őket a villanyzene istene? Egy biztos, ha az Amongst Liars-t is felkapná a modern rockzene kiszámíthatatlan algoritmusa, dalaik gond nélkül megállnák helyüket a nagyok művei között.

Képzeld el, hogy egy nyári fesztiválon mászkálsz, kora este van, már nincs forróság, de még kellemesen meleg a levegő. Kezedben egy műanyagpohárban megbízhatóan vízízű csapolt sör, van még egy szabad órád addig, amíg a nagyszínpadon megindul a program, úgyhogy addig is valamilyen tennivaló után nézel. Ekkor az egyik kisebb színpad irányából bizsergető, dallamos basszus brummogásra leszel figyelmes - mintha ismernéd a dallamot, de nem jössz rá, mi lehet.

Elindulsz a hang irányába, és ahogy közelebb érsz, már hallod a tökös riffeket és az együtt éneklésre késztető dallamokat is - eddigre rájöttél, hogy nem, nem egy tribute-zenekarba botlottál bele, ezt a dalt egyáltalán nem ismered. Óvatosan megállsz a kisszínpad előtt álló tömeg végében, és úgy döntesz, még egy számot meghallgatsz az épp fellépő bandától - valószínűleg úgyis pont a slágerre értél ide, a következő szám már úgysem lesz ilyen jó. De aztán az ezt követő nóta is pont ugyanolyan erős. Az azt követő meg még erősebb. Mozogni kezd a lábad. Mozogni kezd a fejed. Nem tudod a szöveget, de megpróbálod együtt énekelni a refrént. Ugrálsz. Kilöttyen a söröd, inkább megiszod, úgysincs már benne szénsav. Lement a Nap. A banda már a ráadást játssza. Már a ráadást?! Vége is? Mégis kik voltak ezek?

Na, nagyjából ilyen jelenetek peregtek le az agyamban, ahogy az Amongst Liars azonos című debütalbumát hallgattam. Nincs új a nap alatt - dallamos, de kemény, odamondós rockzene, jól bevált elemekből merít, de nem másol, előre mutat, de nem kísérletezik. Így nehéz is a dalokra külön-külön kitérni. Nem is érdemes, hiszen az album minősége szinte teljesen homogén, elejétől a végéig húz, mint az állat, egyedül a Drown-ra ül le, amit kicsit sajnálok is, szerintem enélkül az Avenged Sevenfold - Green Day utóízű rockballada nélkül is tökéletesen működött volna a korong. Hiszen a többi dalon egyáltalán nem találtam fogást.

Ellenben ők rajtam annál jobban. A több rétegű, egyszerű, de okos vokál nagyon erős tartást ad a daloknak, a gitárok - az albumzáró, pszichedelikus rockos Without Grace-t leszámítva - nem szólózgatnak, együtt mozognak a dobbal, ami tovább rendkívül összeszedett hangzást produkál. Nem rugaszkodnak el a konvencionális zenei megoldásoktól, ne számítsunk zavarba ejtő ritmusképletekre, dzsesszes futamokra, stílusfúziókra. Viszont valahogy mégis meg tudják oldani, hogy az ember ne unja el ezt a jól bevált formátumot: itt-ott egy okos helyre bepengetett melódia, egy jól kiszámolt szünet, majd azt követően jól headbangelhető, nehéz, szöszmöszös riffek.

Persze mondjak már valami negatívat is, nem? Ha nagyon csavarnák a kezemet, két dologba kötnék bele: bár tetszik a frontember énekstílusa, az album vége felé kezd egyhangúvá válni, érdemes lenne minimális színezetet vinni az előadásmódjába, új technikákat elsajátítani. Illetve sokat segítene az is, hogy ha a hivatalos oldalaikon a jelenleginél sokkal több információ lenne róluk elérhető - egyedül annyit sikerült róluk megtudnom, hogy angolok, ezt is csak azért, mert a telefonos elérhetőségük +44-gyel kezdődik.

Az Amongst Liars nem mutat újat, viszont törés nélkül folytatja azt az utat, melyet elődei kitapostak. A korong az elejétől a végéig hordozza magában azt a póztalan zenei energiát, melytől az ember automatikusan az orrában érzi a próbaterem izzadt-poros szagát, a foga alatt a fesztiválpohár puha műanyagát, a gyomrában a basszus, a mellkasában a kihunyó fények által generált izgalmat, a fülében a hangszórók bömbölését. Az Amongst Liars nem csak rajta tartja az ujját a rockzene ütőerén, de át is vágja, és megfürdik a vérében. Kíváncsian várom a folytatást!

8,5/10

005357.JPG

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr5717877973

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása