Goregrind. E stílusirányzat úttörőinek a rocktörténelem kétségkívül a legendás brit metalbandát, a Liverpoolból származó Carcass-t tartja. Rengeteg követője akadt Jeff Walkerék velejéig extrém munkásságának, de a kerék feltalálói idővel kifaroltak a találmányuk mögül és ráléptek egy szélesebb réteget is kiszolgáló zenei terepre, majd az időközben megszerzett tudást felhasználva félig-meddig visszatértek a gyökerekhez.

A 2013-ban megalakult olasz formáció, a trió felállásban működő Guineapig is goregrindot játszik, de a zenéjük csak nyomokban tartalmaz a Carcass-ra jellemző elemeket. A lemezborítók, a dalszövegek és itt-ott a vokális részek terén vannak átfedések, egyébként meg afféle groove-orientált deathcore keveredik a goregrinddal típusú muzsika hallható a Guineapig albumain.

A srácok június 10-én megjelent „Parasite” című második nagylemezét a Spikerot Records gondozza (a 2018-as „Bacteria” is náluk jött ki). A tizenhárom tételes, harmincnégy perces korong nyitótételében (Ocular Torment) a Confrontational segít be: a darkos szintipopban utazó olasz trió misztikus intrója után izmos riffelés és hatalmas groove-ok zúzzák porrá a szintetizátor sejtelmes hangfoszlányát (ennek a dalnak van egy remixe is a lemez végén szintén a Confrontational jóvoltából).

A death metalos hörgés mellé olyan énekhang párosul, melyet hirtelen nem tudok máshoz hasonlítani, csak a Predator című filmben szereplő lények vicsorgó pofájából felmorajló ocsmány acsarkodáshoz. A Mermaid In A Manhole kétperces játékideje nem tartogat túl nagy meglepetéseket, korrektül végigzúzzák, de átmegy az emberen, mint kés a vajon. A klipesített City Of The Monkey God már ütősebb és valamivel hosszabb is, mint az előző dal.

Most jön a meglepetés: a magyar filmtörténet egyik legmorbidabb alkotása inspirálta a Taxidermia című darabot. A Pálfi György rendezte filmből még egy szövegrészlet is elhangzik a dal elején. Mit mondjak, tökéletesen beleillik ebbe a goregrind övezetbe, ez színtiszta Carcass-érzésvilág. Egyébként meg jóleső érzés ez a kis magyar vonatkozás, na.

Feszes, metalcore-os riffeléssel gyalul az Urethra Candiru Terror, a Parasitic Protozoa úgyszintén. A továbbiakban is akadnak még izgalmak, de azért az elmondható az anyagról, hogy eléggé egysíkú, kevés benne a kapaszkodó, változatosság szempontjából eléggé spórolósak voltak a srácok. Legközelebb talán erre is jobban ráfekszenek, de egy nyolcast azért még így is megérdemelnek.

8/10