Rozsdagyár

DIAFTORA - Hangok (2022)

2022. augusztus 12. - chris576

diaftora_cover.jpg

A kilencvenes években nem csak a határon túl jelentek meg sorra a korszakalkotó remekművek, hazánkban is maximális kapacitással üzemeltek a fémöntödék, főleg ami az extrém vonalat illeti: Replika, Strong Deformity, Ektomorf, Cadaveres De Tortugas stb.  Hihetetlen egy évtized volt, az egyszer biztos.

Fontos megjegyezni, hogy a Metal Hammer Hungarica (ma HammerWorld) az évtized derekán útjára indított Demonstráció című válogatás-sorozata hatalmasat lódított egyes zenekarok szekerén, amit akkora visszhang övezett, hogy annak még ma is érezni a hatását.

A felvezető nem véletlen: a 2020-ban megalakult Diaftora zenekar (Dénes Attila - ének, Sarus Norbert Tibor - gitár, Nyári Zoltán - basszusgitár) bemutatkozó nagylemeze, az augusztus 10-én megjelent "Hangok" ugyanis a fentebb említett korszakot idézi meg. A magyar nyelvű dalszövegek, azok tartalma és előadásmódja, valamint a súlyos fémzene hátterében egyértelműen kirajzolódik a Demonstráció második felvonásán szereplő debreceni Replika zenekar sziluettje.

Az énekes néhol egy az egyben hozza a Csató Péter-féle brutális vokáltémákat, de itt-ott a riffekben, dalszerkezetekben, illetve hangulatvilág terén is vannak átfedések (még a korai Ektomorf-vonal is bevillan olykor). Szeretjük az új színeket, ízeket, a progresszivitást, de a múltba révedést sem vetjük meg, ha friss köntösben, elementáris, elsöprő erővel robban be a színtérre egy régisulis formáció.

A Diaftora például úgy ránk rúgja az ajtót, mint annak idején a Replika. Nem is beszélve arról, hogy ez a stílusirányzat szinte már teljesen kikopott az itthoni palettáról (a metalcore és a deathcore vette át a vezető szerepet). Üde színfoltot jelentenek továbbá a magyar nyelvű dalszövegek, aminek meghatározó szerepe volt egykor a hazai thrash/extrém metal vonalon.

A Vér és kárhozat rögtön kijelöli a súlyos riffekkel, vészterhes szövegekkel szegélyezett utat, mely végigvezeti a hallgatót az album kilenc dalán. Tibor egyébként nem csak a zúzós gitártémákban jeleskedik, hidegrázós szólókkal is megpakolta a nótákat.

Vannak azért modern ízek is, ilyen például az Összetörve című darab vagy a dallamos énekkel felszerelt, ám zeneileg is lágyabb, melodikusabb Requiem. A sodró lendületű, thrash-es Mit vársz után az Elme börtönében zárja a sort: ismét a modern ízek kerülnek előtérbe, dallamcentrikusabb hangszereléssel.

Vannak kisebb hibái az albumnak, de bemutatkozó lemeznek tökéletes, szóval minden oké, csak így tovább, srácok! Engem meggyőztek és ezzel biztosan nem vagyok egyedül, a potenciál kétségkívül ott van bennük.

8,5/10

diaftora.jpeg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr4617906199

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása