Sajnos túl sok információval nem szolgálhatok a jelen kritika tárgyát képező, 2017-ben megalakult Highwalker nevű finn instrumentális doom/stoner zenekarral kapcsolatban: trió felállásban működnek, bemutatkozó nagylemezük pedig július 29-én jelent meg az Argonauta Records gondozásában "Highwalker" címmel. Nagyjából ennyit tudtam meg róluk.
Mindegy is, a lényeg a zenén van, az pedig önmagáért beszél. Az albumon mindösszesen négy szerzemény foglal helyet, a nyitótétel tizenhárom perces, a többi dal nyolc és hat perc közötti. A lemez első felét érzem erősebbnek, pontosabban a nyitó Burning Temple című darab az, mely viszi a hátán az egész produktumot.
Nekem ez a dal Scott Kelly és Scott "Wino" Weinrich közös projektjét, a Shrinebuildert juttatta eszembe: a pszichedeliában fürdőző monumentális, ultravastag riffekkel megalapozott doom monstrum egészen hasonló húrokat penget, mint az amerikai nagyágyúk egylemezes projektje.
Az elborult, néha szinte már transzba hajló atmoszféra mind a tizenhárom percet erősen uralja, nem engedi el a hallgató kezét. A második, The Hermit című dal marad az előző tétel által kitaposott úton, ám itt már valamelyest ingerszegényebb az összkép. Nem rossz, csak egy kissé spórolósabb az előzőhöz képest.
Az Under The Twin Suns már az első akkordok által nyilvánvalóvá teszi, hogy mire számítsunk a következő nyolc percben: a szellősebb szerkezetű, kevesebb súlyt mérő tétel után egy gyorsabb, stoneresebb szerzemény (The Final Trench Run) zárja a finn doomszterek debütalbumát.
Nekem valamiért EP-jellegűnek tűnik az anyag: olyan, mintha csak előzetesként vagy felvezetőként szolgálna egy nagylemezhez. Ez természetesen nem von le a korong értékeiből, sőt, határozottan tetszik a végeredmény, jól megragadták a lényeget a srácok. Az ének néha hiányzik, itt-ott drámaibb hatást keltő atmoszférát festene le, ha lenne, de ez mindössze csak szőrszálhasogatás a részemről.
Nem szól nagy tömegekhez ez a műfaj, még a fentebb említett Shrinebuilder sem mozgatott meg túl sok embert anno, pedig valami eszméletlen jó muzsikát csiholtak ki a hangszereikből. Ha e kritika hatására legalább egy valaki ráharap a Highwalker lemezére, én már akkor elégedett leszek.
8,5/10
