Rozsdagyár

MACHINE HEAD - Øf Kingdøm And Crøwn (2022)

2022. augusztus 22. - Kovenant

machine_head_f_kingd_m_and_cr_wn_artwork.jpg

Az utóbbi évek a metalszíntér minden szereplője számára nehéznek bizonyultak és nem volt ez másként a Robb Flynn gitáros-énekes vezette amerikai Machine Head esetében sem. A pandémia okozta kétéves turnékiesést náluk tovább fokozta a 2018-as "Catharsis" című kísérletezős lemezük igencsak vegyes, keményebben fogalmazva katasztrofális fogadtatása (kritikánk ITT olvasható), mely végül Phil Demmel gitáros és Dave McClain dobos viharos távozásával járt a megjelenést követő alig egy éven belül.

A zenekar ahelyett, hogy nekiállt volna új tagokkal egy friss albumot készíteni, a "Burn My Eyes" korong huszonötödik évfordulója alkalmából ismét összeállt az azt akkor elkészítő zenészekkel, azaz Logan Mader gitárossal és Chris Kontos dobossal és jubileumi turnéra indult, elég nagy sikerrel. Közben bejelentették, hogy a távozók helyére a rendes felállásba Matt Alston dobos és Wacław "Vogg" Kiełtyka, a lengyel death metal csapat, a Decapitated gitárosa került, azonban új anyagról még mindig nem szóltak a hírek.

Aztán persze beütött a koronavírus-mizéria és a hosszú csendet (három önálló nótát leszámítva) a tavaly nyáron megjelent háromtételes "Arrows In Words From The Sky" című EP törte meg, melynek teljes tartalma felkerült az augusztus 26-án a Nuclear Blast gondozásában érkező "Øf Kingdøm And Crøwn" című tizedik soralbumukra.

Írhattam volna azt is, hogy óriási érdeklődés és várakozás előzte meg a Machine Head friss anyagát, azonban érzésem szerint az utóbbi évek és főleg a gyakran már követhetetlen stílusbeli cikkcakkok alaposan megtépázták a csapat renoméját.

A lengyel gitáros leigazolása mindenképpen óriási fegyvertény és izgalmas fejlemény egyúttal (Matt Alston még nem játszik a lemezen, helyette Navene Koperweis stúdiózenész dobolta fel a témákat), azonban kétségtelen, hogy az ezredforduló nu/rap metalos kitérőjét követően a karrier újjáépítését megalapozó 2003-as "Through The Ashes Of Empires" koronggal kezdődő ívet rendesen megtörte a 2018-as "Catharsis".

Előzetes tippem az volt, hogy Robb Flynn bátyó ismét a keményedés útjára lép és a már említett 2003-as öndefiniáló korong után ismét elkészít egy vissza-a-gyökerekhez típusú cuccot. Nos, ez be is jött, meg nem is: nincs teljes hátraarc, de az "Øf Kingdøm And Crøwn" százszor nagyobbat üt, sokkal összefogottabb és érdekesebb is, mint sokat vitatott elődje.

A korong a banda első konceptalbuma, ráadásul egyből bele is csaptak a lecsóba: az egyórás anyag egy disztópikus jövőben játszódik és afféle sci-fi vérbosszú, mely részben a japán Attack On Titan fantasy anime-sorozaton alapul. Sokat nem is foglalkoznék a dologgal, mert a lényeg igazából a zene, mely tartogat bőven meglepetéseket.  

Az egyből lejön, hogy a zenekarvezető alaposan kivesézte a modern metalszcéna vezető bandáit és trendjeit, mert nagyon sok hatást és eszközt emelt be most dalaiba. A metalcore dallamai, refrénjei utat találtak magának a zenekarvezető szívéhez, mert több szerzeményben is központi szerep jut ezeknek a melódiáknak. De itt vannak a deathcore jellegű súlyok és breakdown-ok, a hörgés, no meg a lengyel gitáros jóvoltából remek deathes szólók, ráadásul a régisulis, leginkább az Exodus dolgait idéző thrash metal darálások is. 

A keményebb, durvább tételek (Choke On The Ashes Of Your HateBecome The Firestorm, illetve a korong vége felé helyet kapó remek páros, a Bloodshot és a Rotten), tényleg kiválóan sikerültek, de hasonlóan jó még a több tempó- és hangulati váltással élő, tízperces nyitó Slaughter The Martyr is. A metalcore jellegű dalok (My Hands Are EmptyKill Thy Enemies, No Gods, No Masters), illetve a thrash-metalcore hibrid, az Unhallowed hozzák a kötelezőt: Robb Flynn tiszta vokálja kifejezetten jó, a melódiák is kerekek, csak kissé szokatlanok a Machine Headtől (főleg az Unhallowed hajaz eléggé a Killswitch Engage megoldásaira).

Három olyan egyperces instrumentális átkötés is helyet kapott a lemezen, melyeket teljesen feleslegesnek érzek: igazából csak megakasztják a dalok sorrendjét, különösebb céljukat nem találtam. A záró Arrows In Words From The Sky afféle epikus konklúzió, igazi érzelmes Machine Head-hullámvasút: középtempósan, komótosan, dallamcentrikusan cammog, hogy aztán deathcore-osan besúlyosodjon, szóval üt azért rendesen. 

Szerencsére az új album teljesen mentes a nu metalos hangulatoktól, ráadásul Robb Flynn hanyagolta az öt másodperc suttogás - öt másodperc acsarkodás sémát is: egyenesen manírmentesen énekli a tiszta témáit, a thrashes darabokat pedig korrektül hozza. 

Összességében tehát ez egy jól sikerült visszatérés: Flynn már nem először bizonyítja, hogy bármilyen vert, akár kilátástalannak tűnő helyzetből is képes felállni és továbbvinni a Machine Head örökségét. Az "Øf Kingdøm And Crøwn" kifejezetten élvezetes, mindenféle felesleges stílusbesorolás nélküli metallemez: a banda rajongóinak a csalódás kizárt és a többiek sem fognak fogást találni rajta.  

8,5/10 

machinehead2022a.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr2917913333

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása