Rozsdagyár

TRIAL (swe) - Feed The Fire (2022)

2022. szeptember 23. - Dazoll

front_cover_social_media.jpg

Ikergitárok, dübörgő ritmusok, toronymagas ének és jellegzetes dallamok. Ezekkel a jelzőkkel tudnám legpontosabban leírni a Trial (swe) új anyagát. A szó szoros értelmében heavy metal anyag született, de a várt hatás mégis elmarad.

A svéd társulat 2007-ben alakult, de az országmegjelölést tíz évre rá biggyesztették oda a nevük mellé, hogy megkülönböztessék magukat a sok más, ugyanezen a néven futó zenekartól. A friss korong, a "Feed The Fire" negyedik a sorban, az előző anyagukat még 2017-ben adták ki "Motherless" címen, melyről ITT írtunk kritikát. Fontos változás, hogy az eredeti énekes Linus Johansson ’19-ben elhagyta a csapatot, őt Arthur W. Andersson váltotta. A zenei szekciót alkotó Alexander Ellström és Andreas Johnsson (gitárok), Andréas Olsson (basszus), Martin Svensson (dobok) felállás változatlan a kezdetek óta.

Az ötös a 2000-es években indult úgynevezett N.W.O.T.H.M (magyarul a tradicionális heavy metal új hulláma) vonalat viszi tovább, mely a klasszikus heavy metal stílusán és hangzásán alapszik, különösképpen a ’70-es és ’80-as évek N.W.O.B.H.M zenekarokéin. Ez magában még nem is lenne baj, de az már igen, hogy az eredeti ötletek minimuma fedezhető csak fel a zenéjükben. Egy szép tisztelgés a műfaj elindítói felé, de ez önmagában elég kevés.

A "Feed The Fire" kilenc nótát tartalmaz, beleértve az intrót is, de így is megüti a háromnegyed órát. Vannak jó megmozdulások az anyagon, látszik, hogy a srácok Iron Maiden, King Diamond és Mercyful Fate lemezeken nőttek fel. Szépen vissza is mondják a leckét, de a negyedik albumra sem tudnak teljes egészet alkotni.

A Thrice Great PathThe Faustus HoodIn The Highest kétség kívül az erősebb darabok a lemezen. A címadó is jól sikerült, de olyan, mint egy másodvonalas Bruce Dickinson szerzemény. A lemez egészét nézve rengeteg az üresjárat és a tölteléknóta. Szinte mindegyik dalt ugyanarra a kaptafára húzták fel és hiába adtak bele mindent, valahogy mégsem tudott kiforrni. A záró Crystal Sea a kilenc percével meg teljesen fölöslegesen lett elnyújtva.

Az énekescsere határozottan jót tett a csapatnak, de megvannak Andersson negatívumai, többek között, hogy végig ugyanazt a hangszínt használja, nincsenek ívek, melyeket bejárna a hangjával, így az album végére kicsit már be lehet sokallni tőle. Változatosságként hat a Snare Of The Fowler nóta, melyben Thomas Lindberg, az At The Gates torka vendégeskedik, ezzel egy kis melo-death fűszert visz bele.

A CD verzión még két bónuszdal is helyett kapott: a Sisters Of The Moon és a Die Young, de ezek az én promóanyagomról lemaradtak, úgyhogy róluk nem tudok nyilatkozni. A Trial (swe) bármennyire is próbálja hozni a régi idők heavy metalját, valahogy azt érik el vele, hogy az ember kedvet kap, hogy elővegye a ’80-as évekbeli Maiden- vagy King Diamond-anyagokat.

A felvételek a göteborgi Welfare Sounds stúdióban készültek Per Stalberg, Kalle Lilja és Olle Björk hangmérnökökkel. A borítót Costin Chioreanu készítette, mely nagyon jól sikerült. A "Feed The Fire" szeptember 2-án jelent meg a Metal Blade gondozásában.

6/10

trial_band_photo_2022_by_christoffer_hovhag.jpeg

Fotó: Christoffer Hovhag

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr517938428

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása