Rozsdagyár

GAEREA - Mirage (2022)

2022. szeptember 25. - chris576

289086515_564246472004139_3456370271350213662_n.jpg

A 2016-ban megalakult portugál black metal formáció, a Gaerea a 2020-as "Limbo" című második nagylemezével (erről ITT írtunk kritikát) jutott el hozzám elsőként: még most is fel-felvillan bennem annak a katarzisnak a szikrája, melyet az a korong akkortájt generált.

A csapat nem a régi vágású feketefémet játssza, és nem is az akkori időkre jellemző arcfestéssel riogat. Ők a banda logóját ábrázoló fekete csuhában feszítenek, egyfajta misztikumot közvetítve a hallgatóság felé. És ha pontosak az információim, akkor már nem ugyanaz a felállás alkotja a banda tagságát, mint a "Limbo" idején.

Az énekes és a dobos viszont ugyanaz, és ez egyértelműen ki is hallatszik az új album dalaiból. A "Mirage" (mely szeptember 23-án jelent meg a Season Of Mist gondozásában) pontosan ugyanolyan magas hőfokon égő feketefémet fröcsköl a hallójáratainkba, mint az elődje. Mivel a Gaerea nem éppen a komplexitásban érdekelt, a dalaik első hallásra belénk égnek, mármint azonnal hatnak.

Nem azért, mert könnyedén memorizálhatóak a szerzemények, hanem mert felvillanyoz, feltüzel. Nyolc tétel foglal helyet az albumon, melyek mindegyike egyszavas címet kapott. Az anyag minden tekintetben a "Limbo" egyenes folytatása, viszi tovább a lángot, melyet a Gaerea tagsága 2016-ban meggyújtott.

A két évvel ezelőtti album kapcsán is megemlítettem a Tiamatot, melynek hatása felvillant itt-ott: most a Memoir című nyitótétel idézi meg a "Clouds/Wildhoney"-érát, de csak a dal első két-három perce kalauzol minket ebbe az irányba. Az álmodozós, merengős, csodaszép melódiák és suttogós ének után rálépnek a gázpedálra, majd elsötétül az égbolt és elszabadul a pokol.

A Salve már az elején eszement dobolással és brutalitással kezd, ahogy azt már megszokhattuk a korábbi anyagaikon is. De szélvészgyors tempó ide, sátáni acsarkodás oda, mindegyik szerzeményben diadalmaskodik egyfajta monumentális atmoszféra, amely ellenállhatatlanná varázsolja a teljes albumot.

Többször hangot adtam már annak, hogy a black metal kimeríthetetlen tárháza a legszínesebb stílusirányzatok közé sorolja a feketefémet, talán ez a legnagyobb művészi szabadsággal megáldott műfaj a rockzenén belül. A Gaerea kortárs black metalja pedig egyszerre falrengető és kíméletlen, forrongó és szenvedélyes, szárnyaló és felemelő.

Nagyjából hasonló élményben volt részem a „Mirage” lepörgetése közben, mint amilyet a két évvel ezelőtti korong kapcsán átéltem. Ez az én tízpontos fekete részem.

10/10

288672435_562897602139026_1125520373455342508_n.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr2717939336

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása