Rozsdagyár

ALVIN ÉS A MÓKUSOK - Évfordulós interjú a hazai punkcsapattal

2023. január 18. - Vendégszerző RGY

alvin_es_a_mokusok_2023.jpg

Idén fennállásának 30. évfordulóját ünnepli az ország egyik leghíresebb punkzenekara, az Alvin és a Mókusok. Ennek apropóján beszélgettünk velük évzáró koncertjükön.

„Alapvetően a zenekar körüli legfontosabb aktualitás most az évfordulónk. Sok minden van tervben, például szeretnénk egy jubileumi lemezt, mert az sem volt eddig, de emellett készülni fognak új dalok is, tehát a jövő év nemcsak az ünneplésről szól majd, de ez a születésnap jó apropója lesz pár nagy durranásnak” - mondta a zenekar gitárosa, Dul Sanyi.

Úgy gondolod, egyfajta vérfrissítés lesz 2023?

Igen, de vérfrissítés volt gyakorlatilag már a tavalyi év is olyan szempontból, hogy a zenekar egy része lecserélődött. Gergő, a dobosunk még év elején elment, aztán Viki is. Úgyhogy alapvetően most ez egy frissített zenekar. Alvinnal mi ketten vagyunk a rangidősök a zenekarban: ő az alapító tag, én meg már 14 éve vagyok vele. Egyébként azt gondoljuk, hogy ez az új felállás nagyon erős. Bárhova megyünk, mindenhol az a visszajelzés, hogy nyilván nem jó, hogy elmentek a korábbi tagok, de ha már így döntöttek, legalább sikerült olyan emberekkel pótolni őket, akik nagyon magunkénak érzik a zenekart, ráadásul baromi jól játszanak.

Ha már Vikiről beszéltünk, nem hiányzik nektek a megszokott női tag? Mert a közönségnek igen.

Az a helyzet, hogy imádtunk vele zenélni, ikonikus tagja volt a zenekarnak, de úgy döntött, hogy a család kedvéért nem akar tovább turnézni. Normális életre akart váltani és mi ezt tiszteletben tartjuk. A covid sokaknak a gondolkodását megváltoztatta, köztük az övét is. Vikinek van egy fia és régebben folyamatosan távol volt, amikor koncerteztünk. Nyilván igyekszünk mi is a családdal minél több tölteni, de egy turnézó zenekar azért sokat utazik és most ahogy a koncertek elmaradása miatt otthon volt a családdal, rájött, hogy szeretné a gyerekkel megélni azt az időt, amit még anyaként hasznosan tölthet az életében.

Ez teljesen végleges?

Teljesen végleges, igen. Ő abszolút nem szeretne már koncertezni.

Nem is megy át például másik zenekarhoz?

Nem fog. 23 évig volt tag, neki ez volt a zenekara. Ő velünk szerette ezt csinálni, a döntése csak arról szólt, hogy most már nem akar állandóan úton lenni.

Milyen és mennyi koncertre számíthatnak a rajongók a közeljövőben?

Az év elején nem koncertezünk Magyarországon, a legelső április 30-án lesz a Budapest Parkban, ezelőtt csak külföldi koncertjeink lesznek. Ezután majd a nyári fesztiválok következnek, 2023 őszén térünk vissza ismét a klubokba, ahol pedig egy igen speciális koncepcióval megyünk tovább. Tíz nagyvárosban fogunk játszani, és mindben egy egész hétvégét töltünk, vagyis péntek és szombat estét. Két koncertet adunk és összesen 50 dalt fogunk vinni. Nem lesz ismétlődés, tehát 25-25 másik dalt játszunk pénteken és szombaton is. Ezekre a koncertekre bérleteket lehet majd váltani, és gyakorlatilag a harminc évet teljes mértékben átölelő műsorral készülünk, fúvósokkal, zongorával kiegészülve, úgyhogy igyekszünk a kötelező dalokon kívül mindenféle ritkaságot is elővenni. Elég nagy a zenekar repertoárja a közel háromszáz eddig született dallal és egy koncertbe elég nehéz belepréselni mindent, amit a közönség szeretne. Egyéb speciális koncertekkel is készülünk, amit még egyelőre nem fogok tudni elárulni, mert szervezés alatt vannak, de mindenképpen nagyon érdekes lesz ez az év mindenki számára.

Ránk is férnek már a jó koncertek, mindenkinek nehéz volt az elmúlt időszak, ti hogy éltétek meg?

Mint mindenkit, minket is hátravetett a covid. Alapvetően nagyon jó terveink voltak 2020-ra. Baromi jó turnét sikerült összerakni, rengeteg fellépésünk lett volna, köztük meghívásos német, osztrák, holland rendezvények. Meg volt tervezve, hogy jön a nagylemez, ahhoz kapcsolódóan a bemutató turné, videóklipek satöbbi, és gyakorlatilag ez mind elmaradt, az egészet ahogy volt, tönkre vágta a kialakult helyzet. Mi az a zenekar vagyunk amúgy is, aki alapvetően néhány évre előre tervezi a működését. Például már ebben a pillanatban is tudom, hogy december végéig milyen koncertjeink lesznek, sőt már a 24-es éven gondolkodok. És ebbe a szervezettségbe jött a legnagyobb káosz, a legszörnyűbb az egészben az volt, hogy azt sem tudtuk mikor lesz vége.

Mivel telt a sok felszabadult idő?

Sokat dolgoztunk a háttérben attól és persze tologattuk összevissza a koncerteket, átszerveztünk, felkészültünk és mikor rájöttünk, hogy még mindig nem lehet, akkor megint újra és újra terveztünk, tehát gyakorlatilag rengeteg felesleges munkával is.

Szerinted túl vagyunk a nehezén, innentől már tervezhető?

Én azt gondolom, hogy még mindig nem tértünk vissza a rendes kerékvágásba. Szerintem már nem lesz olyan, hogy állami nyomásra elmaradnak koncertek, viszont mindenképpen utóhatása lesz ennek az egésznek, minden zenekar érzi a saját bőrén. Az embereknek hozzáállását, gondolkodását befolyásolta ez az időszak. Sok ember elszokott a koncertre járástól, vagy mert még mindig félnek a betegségtől, vagy egész egyszerűen annyira kényelmessé váltak, hogy nehezebben mozdulnak ki. Nem beszélve az anyagi hatásokról, hogy nyilván nem a kenyérről fognak lemondani, hanem a szórakozásról.

Akkor te úgy látod, hogy a teljes zeneipart globálisan érintette és nemcsak rövidtávon.

Persze, gondolj bele, mi történt. Mindenki tele volt koncertekkel, mikor jött a fal, majd amikor ezt a falat elengedték, akkor mindenki ráborította magát a világra. Értem ezalatt a külföldi előadókat is, hiszen nézzük meg, hogy Magyarországon csak ebben az évben hány lépett fel. Olyan nevek, mint a Red Hot Chili Peppers, Rammstein, Iron Maiden. És ugye a magyar koncertre járó közönségnek véges a pénztárcája, ezért inkább fog választani egy olyan zenekart, amely 15-20 évente jön el egyszer Magyarországra, mint egy magyar zenekart, melyet meg tud nézni egy évben legalább egyszer. A hazai zenekarokra most nagyon sok hullám vetül, de mindenesetre mi próbáljuk felvenni a ritmust, próbálunk minél színvonalasabb koncerteket adni, és ezáltal megtartani, visszacsábítani a közönséget a koncertekre.

Magánemberként is kényszerültetek nem várt lépésekre?

Szerencsére nem, alapvetően senkinek nem volt ilyen gondja, mindenkinek van civil állása. Nyilván a covid azokra is hatott, de szerencsére mi elég stabil lábakon álló zenekar vagyunk érett gondolkodással.

Úgy értsük, hogy jártok hétfőtől péntekig dolgozni, mint az átlagemberek?

Hát, ha nem is úgy, de azért vannak más irányú elfoglaltságaink, vállalkozásfélék.

Hogy gondolod, lett ennek a nehéz időszaknak gyümölcse is vagy csak rosszat hozott?

Talán az, hogy az emberek toleránsabbak lettek egymással. Szerintem sokkal jobban értékeljük egymást. Legalábbis remélem, hogy jól érzékelem. A másik pedig, hogy megerősödött a hitünk abban, hogy minden nehézség ellenére is egy nagyon stabil rajongótáborral rendelkezünk, amiért borzasztó hálásak vagyunk.

Akkor még sok időre terveztek.

Abszolút! Fejben már a negyvenedikre készülünk. Én úgy érzem, hogy a zenekari indulás óta folyamatosan lépkedünk felfelé. Nyilván vannak kevésbé meredek emelkedők, de ugyanakkor visszaesést sem tudok mondani. Még ennyi év után is építkezünk folyamatosan akár a színpadtechnikában, a játéktechnikában, a lemezek minőségében, a videoklipek megjelenésében, és mindig azon agyalunk, hogy hogyan lehetne még a jónál is jobb, hogyan lehetne izgalmasabb és ezt a közönségünk is érzékeli.

Pedig a 30 év is hihetetlen eredmény. Stílusban volt váltás az első korszakhoz képest?

Igen is és nem is. Valamilyen szinten mindenképp. Alvin például nagyon fiatalon kezdett a zenekarral foglalkozni. Azt hozta, ami akkoriban volt az ő tudása, technikailag és az aktuális gondolkodást is tekintve. Azóta eltelt harminc év és az ember folyamatosan változik, például az értékrendje, sok minden befolyásolja a gondolkodását. Meg nyilván maga a világ is változik és mi zenészeként is.

Gondolom, akár a tagcserék is vihetik kicsit más irányba egy zenekar stílusát.

Persze, ez így van!  De azt tudom mondani, hogy ha kicsit más is már a stílus, az alapvető tartalom és gondolkodásmód ugyanaz. A zenekarunk 30 év után is önazonos, ez a legfontosabb.

Ennyi időn keresztül olyan sosem volt, amit zeneileg esetleg megbántatok vagy kudarcként éltetek meg?

Nem gondolnám… Szerintem, ha az ember követ is el valami olyat, ami nem biztos, hogy a legjobb döntés volt, abból is tanulhat és be tudja építeni erényként a későbbiekben. De nem gondolnám, hogy nekünk lett volna olyan szarvashibánk, ami miatt elfordultak volna tőlünk.

Kimondhatjuk: nem köttök kompromisszumot a nagyobb siker reményében sem.

Nem fogunk összeállni a 6+2 vel, ha arra gondolsz, bármilyen vicces is lenne. Szerintem mi sosem mentünk el amúgy kommersz irányba. Azokat a dolgokat csináljuk, melyeket mi helyesnek tartunk, ami számunkra teljesen hiteles.

Mit kívánsz magatoknak a következő évekre?

Ha megéljük az Alvin 40-et legalább ilyen szinten, akkor már boldogok leszünk és meg is fogunk tenni mindent annak érdekében, hogy ez így történjen.

Szerző: Tamók Andrea

Borítófotó: a zenekar Facebook-oldala

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr7718029286

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása