Legyen az old vagy new school hardcore, jöhet. Mindig is szimpatizáltam azzal az attitűddel, melyet a szcéna képvisel: a zene és a szövegi tartalom általában pozitív energiákkal való feltöltődést eredményez nálam, ami jó, sőt!

Mostanában túlságosan elmélyültem a black metalban (amivel persze nincs semmi baj), régóta nem szólt már HC a hangfalaimból, szóval jólesett megmártózni a 2020-ban összeállt New York-i hardcore banda, a War Orphan február 17-én megjelent "Unite" című második nagylemezének szerzeményeiben, mely a Stay Gold Records égisze alatt látta meg a napvilágot.

A csapatban az a Richie Cipriano pengeti a hathúrost, aki 1986 és 1992 között a legendás Sick Of It All zenekar sorait erősítette (ott még basszusgitáros poszton). Rich mellett David Bason énekes (Barfbag), Danny Martinez basszeros (Reach) és Dante Renzi dobos (Ouijipig) állomásoznak.

A hardcore zenéket mindig is a minimalista stílus jellemezte, a War Orphan ezt még megfejeli azzal, hogy a lemezborítóikat sem éppen ismert grafikusokkal terveztetik meg, elég rá egy hatalmas W vagy az új albumon ez mellé még a bandanév, azt jóccakát. De jól van ez így, legalább nem árulnak zsákbamacskát.

A durván huszonöt perces játékidő is sokatmondó, a tökös NYHC muzsika pedig nem váltja meg a világot, de nem is lő mellé vele a hallgató, hisz pontosan azt kapja, amire számít. Van itt tipikus régisulis hardcore (Ydi /You Do It/), kimértebb ugribugri HC-dal (Cuffs) és zakatolós riffelésü, headbangelős vadulás is (Get Smart).

A lemez központi témaköre pedig az, hogy keljünk fel a seggünkről és csináljunk valami maradandót, alkossunk, inspiráljunk másokat stb. Csupa pozitív mondanivaló, mi más. A mai elcseszett világban nagy szükség van a War Orphan-féle bandákra: erőt ad, kizökkent, feltölt, lezúz. Főleg az utolsó, persze jó értelemben.

Remélem, még sokáig koptatják a bundokat a gitárjaikon a NYHC fenegyerekei: ha ilyen lemezekkel bombáznak minket a jövőben is, akkor bérelt helyük lesz itt, a Rozsdagyár hasábjain, na meg a lejátszónkban.

9/10