Dee Snider, a Twisted Sister egykori frontembere nemrégiben interjút adott az Ultimate Guitar magazinnak, melyben elmondta a véleményét arról, hogy milyen volt, amikor régi zenekarával együtt beiktatták a Metal Hall Of Fame kiemeltjei közé, illetve hogy ki tehet arról, amiért a heavy metal sosem kapta meg azt az elismerést, amit a társstílusok.

A Twisted Sister beiktatásáról a Metal Hall Of Fame kiemeltjei közé:

Számomra ez azt jelenti, hogy egy csapat ember összeült és azt mondta: a heavy metalnak a Rock And Roll Hall Of Fame-től vagy bármilyen egyéb intézménytől függetlenül is meg kell adni az elismerést és hogy zenei stílusként érdemes elismerni. A Metal Hall Of Fame csak öt éve indult és azóta folyamatosan fejlődik és növekszik az ismertsége. 

A valóság az, hogy a Metallica még nem kapott jelölést. Azt kérdezhetnéd, hogy miért nincs a Metallica az első nevezettek között? Nos, elmondom, hogy miért nincs - mert ez egy vadonatúj szervezet és a Metallica el sem jönne az eseményre. 

Őszintén szólva nem is válaszolnának a meghívásra. A nagy bandák számára ennek egy jelentős eseménynek kell lennie, hogy egyáltalán felfigyeljenek rá. Így mindannyiunknak támogatnunk kell ezt a fontos mozgalmat, mivel ez egy művészeti forma elismerése. 

Mert ez az igazság és a lényeg: a metal művészeti forma. Nagyon befolyásos és hihetetlenül fontos művészeti ág. Ha végignézed minden idők legnagyobb gitárosainak listáját bármely zenei stílusban, akkor ott Jimi Hendrix, Eddie Van Halen, Jimmy Page és Steve Vai szerepel, azaz a hard rock és a heavy metal leghíresebb figurái. Szóval szerintem ez egy nagyon ígéretes szervezet, mely harcol azért, hogy a metalt, mely a legkevésbé tisztelt zenei forma, végre elismerjék. A Twisted Sister felkérést kapott, hogy vegyen részt ebben és így mi is hozzájárulunk ennek a nagyon fontos, bár vadonatúj kezdeményezésnek a sikeréhez. 

Arról, hogy miért nem ismerték el soha a metalt:

Nem akarok túl sértő lenni, de szerintem egyértelműen a rockzenei újságírók tehetnek az egészről. A zenetörténet során annyi zenei stílust elcsesztek, megváltoztatva ezzel azok sikerét és népszerűségét! Rengeteget kutattam ebben a témában és hadd mondjam el: ez egy igazi kilométeres szarkupac. Az újságírók hajlamosak eljelentékteleníteni a zenét, sértő beceneveket aggatnak a stílusokra, majd kinyírják azokat, mint ultraciki dolgot. Ez történt a blues, a jazz, a grunge, a heavy metal, a punk és a többi színtér esetében is. Emlékszem ezekre a stílusmegjelölésekre. Ezeket nem maguk a szcénák találták ki saját magukra. Nézzük a hair metal kifejezést például: ezt a nevet egy újságíró találta ki, hogy az adott zenei stílust begyömöszölhesse egy hülye skatulyába. 

Folytathatnám például a jazz-zel: azért kezdték így hívni, mert az újságírók azt gondolták, hogy közönséges és hülye zene. A blues-t is azért címkézték meg így, mert azt hitték, hogy az ezt játszó zenészek mind siránkoznak és panaszkodnak. Tehát ezeket a neveket nem a szóban forgó stílusokat először játszó zenészek találták ki, hanem külsős figurák. Ha a heavy metalról van szó, akkor először a Led Zeppelint nevezték heavy metalnak, pedig ők nem is heavy metal banda. Ha a korai metalról beszélünk, akkor a Black Sabbath volt a mi igazi első metalbandánk. Szóval ez az egész egy nagy baromság. 

A metalt a zenei újságírók hosszú éveken keresztül marginalizálták, csakúgy, mint az összes egyéb zenei stílust egy adott ponton egyébként. Az emberek nem akarják elhinni, hogy a metal valós dolog és értéke van, pedig nagyon is ez a helyzet! Iggy Popot punkzenésznek hívják, miközben több ezer interjújában cáfolta már ezt. És a grunge zenészek, öregem! A grunge bandák gyűlölték a grunge kifejezést, mert számukra ez azt jelentette, hogy az emberek szerint a zenéjük nem valós. Úgy érezték, hogy ó, szóval te grunge zenét játszol. Te nem is igazi rockot játszol, hanem grunge rockot. 

Arról, hogy miért utálják annyian a metalt:

Nehéz ezt megmondani. Annyit mondhatok, hogy amikor a metal először megjelent, azaz körülbelül az első Black Sabbath- vagy Led Zeppelin-lemezek idején, akkor ezek az anyagok elképesztőek és óriási újdonságok voltak. De hirtelen ezeket a meghatározásokat kezdték rájuk aggatni és ezek a jelzők totálisan ellehetetlenítették azt, akik és amik ezek a bandák voltak, amit csináltak és amit elértek. Úgy hiszem, hogy minden a zenei sajtó elutasító jellegével kezdődött, majd az emberek elkezdték elhinni és követni az újságírók baromságait és mindenféle hülye prekoncepciókkal álltak a stílushoz. Sok ember a különböző zenei stílusokat élből elutasítja, mert azt hiszem, könnyebb nekik így tenni, mintsem komolyan venni azokat és esélyt adni ezeknek. Könnyebb nekik azt mondani, hogy ó, ez csak heavy metal, biztos tök béna az egész! Őszintén mondom, ez teljes ökörség és bárcsak befejeződne ez az egész. De sajnos sosem fog.