Mostanában kezd nagyon sokak, a legkülönbözőbb szellemi foglalkozást űzők számára kínzóan fájdalmas módon tudatosulni, hogy szakmájukat hamarosan a szögre akaszthatják és igen gyorsan - talán már egy-két éven belül - más megélhetés után kell nézniük, mert akár tetszik nekik-nekünk, akár nem, a mesterséges intelligencia (MI) átveszi a munkájukat. Grafikusok, fordítók, újságírók, ügyfélszolgálatosok, reklámszakemberek, ügyvédek, háziorvosok, pénzügyi adminisztrátorok, könyvelők, írók, befektetési tanácsadók: a lista szinte vég nélkül folytatható és természetesen a zenészek, énekesek, dalszerzők sincsenek biztonságban.
A neurális hálókon alapuló számítógépes programok, az öntanuló algoritmusokra épülő alkalmazások működése az elmúlt pár hónapban robbant be a mindennapokba és hozta a frászt emberek százmillióira. E programok fejlesztése most ért abba a fázisba, hogy a dolog már jóval túlmutat az érdekes, színes hírek szintjén és gyakorlati, azaz üzleti alkalmazásuk is kézzelfoghatóvá vált.
Természetesen a mesterséges intelligencia - hol máshol, mint - a közösségi médiás felületek reklámjaiban valósult meg legelőször úgy, hogy a nagyközönség nem is tudott róla, csak a félelmetesen pontos és aktuális, személyre szabott termék- és szolgáltatáskiajánlásokban volt tetten érhető. Aztán sorra jöttek ki a különböző techóriások és kutatóközpontok legújabb alkalmazásai, melyek - a teljesség igénye nélkül - megadott kulcsszavakat tartalmazó szövegek alapján képeket, videókat, zenét, esszéket alkotnak pár perc alatt, illetve beszélgetni is lehet velük a felhasználó által meghatározott témákban.
Egyelőre ezek még mindig gyermekcipőben járó (nyilvános tesztelés céljából kiadott) programok: a végeredmény sok esetben tartalmaz tárgyi hibát, szószátyár, azaz felesleges körmondatokban gyártja a szöveget, illetve a nyelvhelyesség is hagy kívánnivalót maga után, így ma még viszonylag könnyen észrevehető az, hogy nem ember által készített produktummal állunk szemben. Azonban az egyetemi világban már annyira aktuális ez a kérdés, hogy külön alkalmazást fejlesztenek arra is, hogy a diákok által beadott, de az MI által generált esszék, házidolgozatok kiszűrése is megoldható legyen.
Fontos megjegyezni, hogy az MI az emberiség által létrehozott tudáshalmazból gazdálkodik, azaz önmaga (egyelőre) nem kreatív módon hoz létre új tartalmat. A felhasználó kulcsszavak, változók beállításával súlyozhatja azt, hogy az MI válaszában (létrehozott szövegében, vizuális ábrájában, zenéjében) mire helyezze a hangsúlyt, majd a program az általa alkotott produktumot legókockaként építkezve hozza létre: végigböngészi az adott téma ember által generált adatbázisát és mindig az az alapján legvalószínűbb módon következő darabot (szót, hangjegyet, pixelt) alkalmazza egészen a termék befejezéséig. Így alakul ki az, amit aztán MI által generált tartalomnak érzékelünk.
Látható, itt olyan versenyben kellene helytállnunk, mely már a startpisztoly eldörrenése előtt eldőlt: a számítógép számítási kapacitásával az ember nemhogy nem tudja felvenni a kesztyűt, hanem annak megértésével is küzdenie kell. Sokan azt hozzák fel az MI ellen, hogy nem alkot újat, hiányzik belőle az emberre jellemző kreativitás, az újdonság felismerésére való képesség.
A borítókép és a fenti három ábra a Gencraft MI-alkalmazás műve, mely kulcsszavak és szöveges változók alapján készít grafikákat. Az általam megadott szöveg az alábbi volt: "a mesterséges intelligencia metalzenét ír, a kép az '50-es évek amerikai sci-fi magazinjainak illusztrációi alapján készüljön". A négy kép körülbelül fél perc alatt meglett, elmenthető és tetszés szerint tovább szerkeszthető, mindez az ingyenes verzióval.
Áttérve a rock- és metalzenére, nem nehéz belegondolni a felhasználási területekre. Nézzük a grafikai alkalmazásokat: lemezborító, logó, merch esetében póló- (és minden egyéb) minta, de kis fantáziával a fénytechnika megtervezése is benne lehet a választékban, ahogy a videoklip készítés is. Erre jó példa a Midjourney: a Slayer Raining Blood és Angel Of Death című dalainak sorai kerültek beolvasásra a program számára és az az alábbi szöveges klipeket készítette el.
Most pedig térjünk rá a lényegre, azaz a dalszerzésre. Egy-egy dal megírása, stúdiós (akár házistúdiós) felvétele, keverése, maszterelése igencsak idő- és pénzigényes feladat. Ehhez képest hallgassuk meg az alábbi, 10 órás, MI-által generált modern progresszív djent metal felvételt: természetesen nem minden arany, amit a program kitol magából, de ebből a riff- és témahalmazból simán ki lehetne szerkeszteni egy albumnyi tényleg kiváló Periphery- vagy éppen Animals As Leaders-korongot.
A gazdasági előnyök mindezek után egyértelműek: elég egyszer megvásárolni egy ilyen alkalmazást vagy éppen csak marginális havidíj ellenében használni és ezzel az egész rockbizniszhez szükséges ráfordítások 90%-a kiváltható. Ráadásul olyan irgalmatlan mennyiségben lehet majd rockzenei tartalmat gyártani, ami mellett a valódi hangszereken játszó rockzenészek tényleg labdába sem rúghatnak.
Nézzük a forgalmazás területét: értelemszerűen a jogdíjak kérdése a lényeg. Miért fizetne a Spotify vagy bármely más streaming-szolgáltató (bármennyire röhejesen kevés) jogdíjat a hús-vér előadóknak vagy dalszerzőknek, ha azok kiválthatók mesterséges programokkal? Egy program nem lesz beteg, nem sztrájkol, nem kér béremelést, de fizetést sem, napi 24 órában gyárthatja a tartalmat és ezzel versenyezni természetesen lehetetlen. Egy idő után (az MI fejlődésével és produktumai minőségének ugrásszerű növekedésével párhuzamosan) az ember által gyártott tartalmak ki fognak szorulni a kínálatból, mert olyan versenyhátrányban lesznek, amit senki sem lesz képes vagy akar majd behozni.
Természetesen mindenkinek jogában áll mosolyogni az MI által gyártott jelenlegi tartalmakon, de ez még csak a kezdet vagy a tesztfázis, ahogy tetszik. Paradox módon az ember a kreatív területeken is a saját sírját ássa, mert minél több tartalmat állít elő, az MI annál nagyobb adatbázisból képes tanulni és egy idő után már megkülönböztethetetlenné fog válni az ember és a mesterséges intelligencia produktuma. Arról nem is beszélve, hogy ekkor már maguk a bandák és előadók is inkább íratnak MI-programokkal számokat és adják elő azt saját nevükben, hiszen úgysem jön rá senki.
Huszonpár éve az internet berobbanásával a korábbi zeneipar alapját adó üzleti modell szűnt meg és a technológiai fejlődés azóta sem tudott újjal előállni (a streaming által csorgatott apróról most tényleg ne beszéljünk, erről ITT írtunk korábban): ekkor a pénz tűnt el a zenészek tevékenysége mögül, de legalább hobbiszinten folytathatták a saját maguk örömére a zeneszerzést. Az MI viszont már a közeljövőben elveszi magának a kreatív tevékenységnek az örömét is, mert innen is kiszorul majd az emberi tényező.
