Rozsdagyár

JETHRO TULL - RökFlöte (2023)

2023. május 05. - chris576

326758960_1218259675468687_3654954628575654456_n.jpg

Az énekes-fuvolás Ian Anderson vezette brit progresszív rock formáció, a Jethro Tull már régóta túljutott pályafutása zenitjén: az 1967-ben megalakult csapat rendkívül kreatív életútja számos remekművel szolgál, egy ideje azonban már csak a megbízható szintet hozzák, különösebb izgalmak nélkül.

Mondjuk már az is nagy szó, hogy egyáltalán itt vannak és zenélnek. Ezzel szinkronban azonban fel is tehetjük a kérdést: szüksége van-e a világnak egy újabb Jethro-lemezre? A válasz, mint minden esetben, többdimenziós, azaz szubjektív.

Egy fanatikus rajongó nyilván tűkön ülve várja, még annak ellenére is, ha tudja, hogy a korai években fogant szerzeményekből áradó csillogás az új dalokban már aligha lesz észlelhető. Aki pedig csak érintőlegesen foglalkozik a prog rock bandákkal, nem hiszem, hogy pont az új albumukkal fog bíbelődni.

Andersonékat mindenesetre az alkotási vágy vezérli, valószínűleg önmaguknak szeretnének megfelelni, nem pedig a velük szemben támasztott akármilyen elvárásoknak. Ez pedig így van rendjén, mi pedig kibogarásszuk majd magunknak az éppen aktuális anyagaikból a kedvünkre valót.

Amíg a legújabb Jethro Tull-album a zenekar teljes életművének egy kissé haloványabb darabjaként funkcionál, addig egy kezdő banda hasonló kaliberű lemezéről szuperlatívuszokban szoktak beszélni. Ez azért van, mert a Jethro már tett le az asztalra és van egy bizonyos mérce, az induló csapatokkal ellentétben. Andersonék ha akarnának sem tudnának pocsék dalokat írni, a professzionalizmusuk eleve gátat szabna ennek, ellenben bizonyos élethelyzetek már csírájában elfojtják az olyan forradalmi hévvel fűtött indulatokat, melyek korszakalkotó remekműveket hoznak felszínre.

A tavalyi korongjuk (ennek kritikáját ITT találod) egyenes folytatása az új, "RökFlöte" címmel az InsideOutMusic kiadó égisze alatt április 21-én megjelent anyag. Az Ian Anderson mellé felsorakozó hangszeresek (Joe Parrish - gitár, Scott Hammond - dobok, John O' Hara - billentyűk, David Goodier - basszusgitár) tisztességesen odarakják a magukét a főnök zseniális fuvolajétéka és kellemesen duruzsoló énekhangja mellé.

A negyvennyolc perces lemezre tizenkét dalt pakoltak fel, amiből az első tétel (Voluspo) csak egy afféle felvezető intró. Az Anderson védjegyeként szolgáló fuvolajáték és az ezzel együtt rezonáló gitártéma adja meg a kezdő löketet a Ginnungagap című darabban. Egy fárasztó nap után valami ilyesmire vágyik az ember: kikapcsol, ellazít, leszedálja megviselt idegrendszerünket. Az Allfather a Jethro aranykorának feelingjét idézi, a The Feathered Consort fuvolabetétei pedig rég letűnt történelmi korok életképeit vetíti elénk.

Sorjáznak tovább a kellemesen elővezetett szerzemények, de a lúdbőrözés (ezúttal is) elmarad. Karakteres riffeléssel zakatol a Wolf Unchained, a Trickster (And The Mistletoe) folkos ízekkel operál, a fodrozott vizet simára egyengeti a lágy dallamokkal kipárnázott Cornucopia, határozottan menetel a The Navigators, lenyűgöz a The Guardian's Watch játékossága és így tovább.

A "RökFlöte" nem írja át a rocktörténelem lapjait, csupán szórakoztatni akar. Hogy előveszem-e még a jövőben, nem tudom. Mindenesetre jólesett párszor végigpörgetni.

8,5/10

jethro_tull2021_2_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr9918117020

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása